Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egyiptom rejtett történelme: Kemetológia

Egyiptom most is a hírek között szerepel és ennek többségében nem csak kellemes okai vannak. Bár az ország elszigetelt vidékein érzékelhetőek a politikai háborgások, azért azokat egyértelműen túlharsogja a nyugati média és néhány külföldi kormány. De ez a föld – különösen a Nílust szegélyező megtermékenyített területek – évezredek óta az emberi történelem létfontosságú részét képezik. A Kr.u. 7. században történő iszlám felemelkedésétől kezdve, egészen visszamenőleg a kopt keresztényekig, a zsidókig, a rómaiakig, a görögökig, a perzsákig és végül az úgynevezett dinasztiabeli egyiptomiakig az egymást követő domináns kultúrák nyomot hagytak maguk után.

 

Ennek a legékesebb bizonyítékai az általuk hátrahagyott kőépítmények. Eme munkák tanulmányozásán és az eszközhasználatukon keresztül láthatjuk meg az egyes kultúrák technológiai színvonalát. A mészkő bőségesen rendelkezésre állt, és még most is megtalálható az országban, különösen Kairó közelében, az évmilliókkal ezelőtt felhalmozódott üledékes lerakódásoknak köszönhetően. Valójában a Gizai-fennsík többé-kevésbé egy hatalmas mészkő-felbukkanás/kibúvás.

 

http://cdn.ancient-origins.net/

 

Mind a rómaiak, mind a görögök értettek az acél használatához, ily módon játszi könnyedséggel tudták a mészkövet, valamint a márványt alakítani. Azonban, a régészeti feljegyzések azt mutatják, hogy a dinasztiakorabeli egyiptomiak főleg olyan bronzeszközökkel dolgoztak, mint amilyen a véső és a kőkalapács. Ezek még megfeleltek volna a mészkő formálásához csakúgy, mint azoknak az oszlopoknak vagy síkfelületeknek az esetében, amelyek a paloták ás a templomok sokaságát alkották, s amiket dinasztiabeli vívmányoknak tudunk be.

 

A Mohs-féle skálán a mészkő 3-as,4-es erősségű, ami azoknak a keményebb ásványok és anyagok képességét jelzi, melyekkel a puhábbakat csiszolták. A bronznak hasonló a keménysége, attól függően, hogy mennyi rezet adtak hozzá. Az első érzékelhető mennyiségű rezet a 4. dinasztiától kezdve használták Egyiptomban (Kr.e. 2613-2494 között), és ez egybeesik – ahogy azt a legtöbb egyiptológus állítaná – a három Gizai piramis építésével.

 

A kalapácsok és más eszközök készítésére használt kő gyakran diorit volt, amely átlagosan 7-es erősségű a Mohs-féle skálán. Ezt főként golyó alakú zúzók (törők) formájában alkalmazták, amelyeket arra használtak, hogy szétüssék a mészkövet, így távolítva el az anyagot. Sima felületeket is létre tudtak hozni kovaföld iszap segítségével, ami korai csiszolási folyamatnak számított.

 

http://cdn.ancient-origins.net/

 

Gyakorta úgy gondolják, hogy a vas – az acélról már nem is szólva – számottevő mennyiségben nem jelent meg a Kr.e. 8. századig Egyiptomban, ahová a messzi keletről hozták a kereskedők. Tehát miként formálták meg a keményebb köveket?

 

A kő, vagy a fa, illetve gyakorlatilag bármilyen szilárd anyag alakításának a céljából egy egyszerű elvet alkalmaztak: a szerszám anyagának legalább olyan keménynek vagy még keményebbnek kellett lennie, mint a megmunkálandó anyag. A szerszámgép is, amit vagy elektromossággal, vagy vízzel, vagy valamilyen más erővel hajtottak meg, arra irányult, hogy gyorsabban és hatékonyabban távolítsa el az anyagot, mint a kizárólag kézi erővel működtetett eszköz. A motoros eszközök is többnyire pontosabbak a kivitelezésben, mint azok, amiket csupán emberi erővel mozgatnak vagy hajtanak.

 

http://cdn.ancient-origins.net/

 

Ez egy valódi rejtvényhez vezet el, miután például a Gizai-fennsíkon található némely megmunkált felszínt vesszük szemügyre, mivel itt – és ezt sok mérnök tanúsítja – gépi erővel hajtott fűrészek használatára utaló bizonyítékokat találunk a messzi ókorban. Annak érdekében, hogy ennek a valódi mélységébe hatoljunk, két kortárs ember, Stephen Mehler és Christopher Dunn vizsgálatára fogok hivatkozni. Mindkettővel 2013 áprilisában jártam Egyiptomban.

 

Stephen Mehler egy szájhagyományokkal foglalkozó szakember és az ókori egyiptomi tudás írója; gyámsági idejének javarésze Abd’El Hakim Awyannal való rokoni kapcsolatára vezethető vissza. Utóbbi egy egyiptomi idegenvezető és egy született bölcsesség-őrző volt.

Christopher Dunn egy gépészmester, aki Angliában született és nőtt fel, majd az Egyesült Államokba utazott, majd pedig olyan csúcstechnológiákkal foglalkozó intézményekben dolgozott, amik például sugárhajtású repülőgépek motorjaihoz gyártott speciális alkatrészeket.

 

A hagyományos egyiptológiában van egy olyan tendencia, amely vagy figyelmen kívül hagyja, vagy nem kielégítő módon próbálja megmagyarázni az általam megfigyelt gépesített fűrészekre utaló jeleket, valamint a nagysebességű magfúrók nyilvánvaló példáit, amiket olyan lelőhelyeken állítottak munkába, mint Abu Sir, Abu Ghurob és a Gizai-fennsík. Lényeges szempont, hogy a bőséges mennyiségben ezeken és más területeken lévő, általam és mások által is látott fűrésznyomokat és fúrólyukakat nem annyira a puha mészkőben, hanem a sokkal keményebb sziklákban találjuk, mint amilyen a bazalt, a gránit és a diorit.

 

A fent említett mindhárom kőfajta legalább 6-os, 7-es a Mohs-féle keménységi skálán, következésképpen azok nem készülhettek a dinasztiakorabeli egyiptomiak réz vagy bronz vésőivel, jóllehet sok egyiptológus ragaszkodik ehhez az állásponthoz. Ugyanakkor sok esetben olyan barázdákat láthatunk, amelyeket fűrész vágott és magfúró hagyott hátra maga után a sziklába hatolásukat követően.

 

Bizonyos általam meginterjúvolt mérnökök szerint az imént említett eszközök egymást követő, minden egyes fordulata közötti 2-3 mm-es távolság vetekszik, ha ugyan nem múlja felül a modern gyémánt hegyű berendezéseket. Szóval, ha a dinasztiabeli egyiptomiak, valamint az egymást követő kultúrák nem jutottak hozzá ahhoz, amit mi a 21. században „csúcstechnológiának” hívnánk, akkor kik?

 

http://cdn.ancient-origins.net/

 

Ezt megmagyarázandó, vessük latba Christopher Dunn tudását, aki tisztázza a „hogyant és a miértet”, valamint Stephen Mehler tudását is vessük be a „kik és mikor” kérdések megválaszolására. Dunn két teljes mértékben forradalmi könyvet adott ki: A Gizai erőmű – Az ókori Egyiptom technológiái, valamint az Ókori Egyiptom elveszett technológiái: Fejlett műszaki tudományok a fáraók templomaiban címmel.

 

A Gizai erőmű-ben kifejti elméletét, miszerint a Nagy Piramis és talán más építmények is olyan harmonikus rezonancia készülékek voltak, amelyek valaha ténylegesen vibrációs erőt fejlesztettek és osztottak szét. Az Ókori Egyiptom elveszett technológiái című könyvében bebizonyítja, hogy az ősi mesteremberek a világ minden táján otthagyták nyomaikat, méghozzá olyan egyedülálló nyomaikat, amelyek olyan kiváló szaktudásukra derítenek fényt, amit manapság is nehéz lenne leutánoznunk. Több mint 30 éves kutatási eredményeket és 9 egyiptomi külső helyszínen végzett kutatómunkát összegezve, a kulcsfontosságú egyiptomi műemlékek lenyűgöző, kőről-kőre történő elemzését mutatta be, beleértve II. Ramszesz luxori szobrát és azt a lehullott felső részeket, amelyek a lábainál feküdtek. A modernkori mérnöki szakértelem páratlan bepillantást enged abba a kifinomult technológiába, amit e híres műemlékek megalkotásához használtak fel a történelemelőtti időkben.

 

 

Stephen Mehler kettő, az ősi Egyiptommal kapcsolatos könyvet is írt. Az első, Ozirisz földje, alapjában véve átfogalmazta ennek a területnek a történelmét, amit nagymértékben Abd’El Hakim Awyannal, a született bölcsességőrzővel való több évtizedes kapcsolatának köszönhet. Ebben feltárja a fáraók korát megelőző civilizáció lakóinak a létezését, akiket kemetieknek hívtak – ők voltak a felelősek a Szfinx, a Gizai-fennsík piramisainak, továbbá más, északon és délen található emlékművek megalkotásáért. Ennek a térségnek a Bu Wizzer nevet adták, amit Ozirisz földjeként fordíthatunk le.

 

A második könyvében, a Fényből a sötétségbe: Vallásfejlődés az ókori Egyiptomban, egy olyan elképzelést tár fel, amely szerint a három nagy nyugati vallás: a judaizmus, a kereszténység és az iszlám mind Egyiptomból bontakozott ki.

 

Mindkét szerző munkája dacol a körbesáncolt egyiptológiai dogmával, ami azt bizonygatja, hogy semmilyen kultúra sem előzte meg a dinasztiabeli egyiptomiakat. Mindazonáltal, Dunn és Mehler az ókori történelem olyan logikus képét állítja fel, amely megmagyarázza az ezen a területeken található, gépi vágásnyomokat mutató, kemény kőből készült műemlékeket.

 

http://cdn.ancient-origins.net/

 

Azok számára, akik még nem jártak Egyiptomban, valószínűleg meglehetősen sokkoló a műemlékekben található sérülések mennyisége, amelyek az elmúlt évezredek folyamán jöttek létre. A piramisok burkolatköveit és más egyéb monumentális, kifinomult munkákat a későbbi kultúrák szétszórták, összezúzták, vagy építőanyag gyanánt hasznosították. A fennmaradó kemény kőből készült műemlékek rendkívüli fontosságúak, minthogy bazaltból, gránitból és dioritból készültek, viszont ezek olyan kövek, amelyeket a dinasztikus egyiptomiak nem munkálhatták meg a régészeti leletek között talált eszközökkel.

 

A Nagy Piramison kívül, a 2013 áprilisában ott eltöltött első fél órában, Christopher Dunn és Stephen Mehler a fekete bazalt olyan egyértelmű példáira hívták fel a figyelmet, amiket valamiféle körfűrésszel metszettek ki. Itt a magfúró munkájának számos példáját láttuk az asszuáni vörös gránitba vájva, valamint a fűrésznyomokét a fekete gránitban és a bazaltban.

 

Valamennyi helyszín közül a legelképesztőbb a Szerapeum volt, mely egy olyan föld alatti folyosó, ami több mint 20 nagy fülkét tartalmaz, melyek mindegyikében egy hatalmas gránit láda áll fedéllel. Az összes láda egyetlen darab kivájt gránitból készült, és a fedél eredetileg ugyanabból a fajta kőből készült. A felszínük sima, néhány tízezred hüvelyknyi lézerpontossággal készült, mégis azok a feliratok, amiket gyakran hieroglifáknak hívnak, lényegesen gyengébb minőségűek. Ez sejtetni engedi, hogy a feliratok később készültek, méghozzá alacsonyabb technológiai tudású emberek révén.

 

Nyilvánvalónak tűnik, hogy szánalomra méltóan híján vagyunk a hagyományos egyiptomi történeti beszámolóknak és magyarázatoknak. Mindnyájunkat betanítottak és néhányan gyerekkoruktól kezdve belenevelve mondanák, hogy a dinasztiabeli egyiptomiakat megelőzően, akik kb. Kr.e. 3100 évvel érkeztek erre a területre, viszonylag primitív emberek népesítették be a térséget. Nekünk azt is elmesélték, hogy a dinasztiabeli egyiptomiak emelték az összes piramist, faragták ki a Szfinxet és vágták, metszették és szállították a többtonnás kőtömböket az asszuáni kőfejtőből, közel 500 mérföld távolságból Gizába.

 

De azért a fejlett gépesítés nyomainak a megléte, mint például a magfúróé, a nagy sebességű körfűrészé vagy a megalitikus kövek maltermentes illesztései, elárulja számunkra, hogy valaki még volt a fáraók előtt. Ezeket az embereket Stephen Mehler és mások szerint is, illetve az Ókori Miszticizmus Khemit Iskolája szerint, kemetieknek (Kemet népének) hívták; akik egy olyan fejlett képességű civilizációt hoztak létre, aminek a létét nagymértékben figyelmen kívül hagyja, elutasítja vagy nevetségessé teszi az akadémikusok többsége.

 

Ámde, a jelenlétük bizonyítéka továbbra is látható számos lelőhelyen, kiváltképp a Gizai-fennsíkon és annak közelébe. Egy ezeket a helyeket érintő utazásra fog sor kerülni 2014. március 30. és április 12. között, ahol a házigazda Yousef Awyan (Abd’El Hakim Awyan bölcsesség-őrző fia), Patricia nevű felesége, továbbá Stephen Mehler, Gary Evans, Mohamed Ibrahim és a szerző, Brien Foerster lesz.

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

 

Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..