Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egyiptomi ékszerek története

Egyiptomban a férfiak és nők egyaránt viseltek ékszert. Így többek között homlokpántot, fülbevalót, kar- és bokapereceket, gyűrűket, szalagokat, medálokat, diadémot, nyakéket, gallért és övláncot. Jelentőségük abban állt, hogy ezzel is mind markánsabban fejezzék ki a szociális státuszukat kifelé, a külvilág felé.

 

egyiptomiékszerek1

Az egyiptomi ékszerek sajátossága a síkszerűség és a szimmetria. Minden színhatást ezt igyekszik hangsúlyozni. Ezt legtöbbször rekeszzománc hatásnak megfelelő fémkeretekbe foglalt színes üveg- és porcelándarabokkal érik el. Az ékszerkészítést szigorú és erősen stilizáló irány jellemzi. Roppant fejlettségű volt az egyiptomi ékszerkészítés mestersége. Témái, motívumai a mitológiából, illetve vallásból, valamint a növény- és állatvilágból merít. Így jellegzetesnek mondható a lótusz-motívum, a szkarabeusz, az ureusz kígyó, a keselyű, de a félistenek állati jelvényei szintén visszanéznek ránk a csodálatos ékszerekről.
A ma ismeretes egyiptomi ékszerek legtöbbje érintetlen sírokból került elő, lévén, a kincsvadászok éppen a felbecsülhetetlen értékű, nemesfémekből és drágakövekből készített ékszerek utáni vágytól felajzva fosztogatták végig Egyiptomot.

 

Anyagbeszerzés

 

A kőfejtők és a bányák királyi monopóliumként működtek. A sivatagokban féldrágakövek után kutattak. A malachitot, a türkizt és a smaragdot a keleti bányákból szállították, míg az ametisztet, a karneolt és a jáspist Núbiából vagy a Keleti-Sivatagból hozatták. Ezen kívül obszidiánnal, zöld földpáttal és gránáttal is dolgoztak. Lazúrkövet pedig a mai Afganisztán területéről szereztek be. Az arany külön fejezetet érdemel.

 

egyiptomiékszerek2Az aranynak mint nemesfémnek kiemelten fontos szerepe volt az ókori Egyiptomban. Ott a Napisten, Amon-Ré attribútumának tartották. Benne öltött testet mindaz a nemesség, tisztaság és fény, ami a spirituális felemelkedéshez nélkülözhetetlen energiát szolgáltatta. A fáraók, azok feleségei és a papság előszeretettel készítette ékszereit, maszkjait és kiegészítőit aranyból milliónyi apró drágakővel cicomázva. Ennek oka azonban a pompás, sziporkázó mivoltán túlmenően abban rejlett, hogy az arany különleges tulajdonsággal bír. Az arany képes az energiák csúcsminőségű vezetésére és egyes esetekben tárolására. Amikor feltárták I. Széthi fáraó sírját, bizony igencsak elámultak a régészek a több mint száz tonna aranyból készült kegytárgy és használati eszközök láttán. Elegendő csupán a súlyát lemérni, s máris képet alkothat magának a laikus, hogy micsoda gazdagság és hatalom húzódhatott meg az istenkirály mögött.

Az arany a Napisten „húsa” volt. Az arany tehát isteni fémnek számított Egyiptomban, amely örök életet adott. Elsősorban a hegyekben lévő kvarcit között bukkantak aranyra az egyiptomiak.

 

egyiptomiékszerek3Elektrumot, vagyis arany és ezüst természetes ötvözetét csak Núbiában bányásztak. Az ezüstöt, melyet az arany egyik megjelenési formájának tartottak, szintén importálták. Réz- és türkizbányákat találunk a Sínai-félszigeten.

Az aranyművesség a fővárosban, a nagyobb városokban és templomi műhelyekben virágzott. Kiemelten híres műhely volt Ptah isten memphiszi temploma. Az aranyat először megtisztították egy olvasztótégelyben, majd öntőformákba öntötték. Még mielőtt kihűlt volna az arany, rudakat, csíkokat vagy huzalokat kalapáltak belőle. A magas karátszámú arany puhasága lehetővé tette a könnyebb megmunkálást: forrasztással, veréssel, kalapálással, öntéssel, domborítással, véséssel, berakással, sávozással, trébeléssel stb. készültek a műremekek.

 

A különféle fémeket féldrágakő berakásokkal dekorálták. Fantasztikus színharmóniákat sikerült összehozniuk a mesterembereknek. Egy műhelyben szigorú felügyelet alatt dolgoztak az aranyművesek, a drágakőmetszők, a drágakőcsiszolók és a gyöngykészítők.

Miután a drágakőcsiszolók az ékköveket megfaragták és kifúrták, a berakásos mesterek fejezték be a munkát.

 

Az egyiptomiak ékszerekkel látták el az isteneket is, különösen akkor, amikor áldozati szertartást végeztek az istenek tiszteletékre a templomokban.

Az ékszerkészítés színvonalát mutatják és dicsérik a középbirodalmi királyok és hercegnők dahsúri és el-lahúni kincsei, a Királyok Völgyéből származó Tutanhamon-sír leletei, továbbá a taniszi leletek. De a szegényebb és szerényebb életvitelt folytatók is adtak magukra, és viseltek ékszereket, illetve az ünnepségek alkalmából ők is felcicomázták magukat ékszerekkel.

 

 

Amulettek

 

egyiptomiékszerek4A szerencsehozó ékszerek között előkelő helyen szerepeltek az amulettek. Szegények és gazdagok egyaránt viselték. Találkozunk amulettekkel az élők és a holtak esetében is. Ezek voltaképpen segítő, támogató isteni erőket magukba záró ékszerek voltak. Fő céljuk, hogy viselőjüket megvédjék a gonosz erőktől és eseményektől. Bajelhárító és védelmi szerepüket szinte minden veszélyforrás ellen működtették, természetesen csak abban az esetben, ha a megfelelő drágakövekből készítették el a hozzáillő szertartással.

Így betegségek és vadállatok ellen, balesetek megelőzésére, sőt még természeti katasztrófák elhárítása céljából is készítettek amuletteket, amely szó valószínűsíthetően az arab hamulet kifejezésből ered. (hamulet = viselt tárgy)

Nézzünk néhány konkrét példát!

 

A Hórusz-szemet ábrázoló amulett a teljességet és az épséget volt hivatva szolgálni.

A jobb szem Ré isteni szeme, míg a bal szem Thot isteni szeme volt. A két szem együtt szimbolizálja Hórusz isten szemét. Imígyen az udzsat-szem igencsak népszerű amulettnek számított, hiszen a Nap és a Hold erejét egyaránt közvetítette. Udzsatnak azért nevezték ezeket, mert nap- illetve holdfogyatkozások alkalmával szimbolikusan elveszíthették épségüket. Ez egyébként Hórusz Széth-tel vívott harcának emlékére céloz, akit azután Thot gyógyított meg. Az udzsat szó épet jelent. Az udzsat-szemet gyakran készítették lapis lazuliból vagy smaragdból, amelyet arannyal díszítették, de sok zöld és kevesebb kék színű fajanszból előállított udzsat-szemmel is találkozhatunk. Funkcióját tekintve a rontások elhárítása és a szemmel verés visszafordítása volt a céljuk.

 

Az Ankh-amulett az élet és az életerő jelképe volt, tehát az örök, halhatatlan életet biztosította viselője számára. A fogantyús keresztet csak királyok és istenek viselhették, vagy tarthatták kezükben. A fáraók a tudás, a hatalom és az örök élet szimbólumaiként viselték.

Később aki Ankh-amulettet hordott, az növelte a vitalitását, távol tartotta magától a betegségeket és a démonokat, de jó volt rontás ellen, és nem utolsó sorban hosszú és boldog életet biztosít tulajdonosa számára. Többféle fémből, fából és fajanszból is készítettek ilyen ékszert.

 

egyiptomiékszerek5A tjet-csomó a termékenység erejével ruházta fel viselőjét, illetve a megtermékenyítő energiákat erősítette az emberben. A tjet-csomót nevezték más néven Ízisz-csomónak, mivel Ízisz istennő szimbóluma volt, mely feltehetően a vérét jelölte. Különösen a nők körében örvendett népszerűségnek a tjet-amulett. Minthogy formája az ankh-ra emlékeztet, mégis Ízisz vérét jelképezi, ezért általában vöröses árnyalatú féldrágakőből készítették. Ilyen volt a karneol, a jáspis vagy a tűzachát. A szegényebbek számára készülhetett vörösre festett fajanszból is. Többek között arra volt jó, hogy enyhítse a nők menstruációs fájdalmait és általában a női betegségek gyógyítására szolgált.

Ezen kívül mágikus támadások elhárítására, kivédésére is használták, hiszen maga Ízisz a mágia istennője. Az élőket védte a rontásoktól és a szemmel veréstől, a halottakat pedig megóvta a túlvilági szörnyek támadásaitól.

 

A szkarabeusz-amulett az újjászületést, az örökös megújhodás képességét ajándékozta hordozójának. A dzsed-oszlop a stabilitást, a maradandóságot, a tartósságot és a feltámadást jelképezte és eme princípiumok mágikus erejével fokozta az ember képességeit.

 

A mágikus amulettek és talizmánok ereje elkísérte a lelket a túlvilágra is. A mágikus védő amulettek befolyásolták a túlvilági vándorlást és célba érést.

Az aranygallér-amulett például erőt adott a halottnak, hogy a pólyáitól megszabaduljon. Aranyból készítették és a temetés napján kellett a halott nyakába akasztani. Ez egy viszonylag ritka amulettnek számított, amely egy 26. dinasztiában dívott hiedelemből fejlődhetett ki.

Hathor amulettje volt a Menat, amelyet nyakláncon hordtak hátul ellensúlyként. A menat boldogságot, életet és termékenységet ajándékozott a tulajdonosának.

Gyűrűk és karperecek

egyiptomiékszerek6Ma úgy tudjuk, hogy az ókori egyiptomiak viszonylag ritkán használtak aranyat gyűrűkészítésre. Ha mégis, akkor a menyasszony a bal kezének a középső ujján hordta az arany gyűrűt. Fajanszból, egyszerűbb mintával viszont sokféle gyűrűt készítettek. Sokszor a gyűrűkbe szent szövegeket, istenek vagy királyok neveit vésték bele. De elterjedt volt a szkarabeusszal dekorált gyűrű is.

 

Az uralkodók gyűrűi valóságos műalkotásoknak számítanak. Például Tutanhamonnak egyik gyűrűjére egy Nap-bárkát helyeztek, II. Ramszesz egyik gyűrűjét két ló díszítette.

A karperecek, melyeket a felkaron viseltek, már csak a privilegizált személyeknek járt. A legszebbek Tutanhamon sírjából kerültek elő.

 

Nyakláncok, gallérok és övláncok

 

Már a történelemelőtti korban viseltek fajansz gyöngyökből készült nyakláncokat és nyakékeket. Ma ezeket jobbára múzeumokban csodálhatjuk meg.

Külön említést érdemel a gallér, mely mindkét nem által szívesen viselt dekoratív ékszer volt. Előnye, hogy védte a felsőtestet a Nap túlzott sugárzásától. Bőrből, fémből vagy textilből is készítették ilyen gallérokat, amelyeket színesre festették és drágakövekkel díszítették.

 

Az uzeht („széles”) vagy uszekh-nyakék jellegzetessége, hogy több gyöngysorból áll, melyeket a végükön elhelyezkedő széles dísz tart össze. Általában nők és férfiak egyaránt viselték különleges összejövetelek alkalmával. Isteneket is dekoráltak ilyen nyakékkel, ugyanakkor szerényebb változataival a hétköznapi emberek életében szintén találkozunk.

 

Övláncokat már a predinasztikus időktől készítettek, többnyire gyöngyöket használtak fel készítésükhöz.

 

Korona és diadém

 

egyiptomiékszerek7Mind az isteneknek, mind a fáraóknak saját különleges és jellegzetes koronájuk, illetve fejdíszük volt. Ezek alapján ma is bárki könnyen megkülönböztetheti őket egymástól.

A királlyá koronázásnak komoly hagyományai voltak Egyiptomban. A koronázási ceremónia mikéntjéről tanúskodik a medinet-habui templom is. A koronázási évtől számított 30. évben külön jubileumi ünnepséget rendeztek.

 

Az egyiptomiak készítettek egyszerű és díszes homlokéket. Ezek alapanyagául a legkülönfélébb fémeket és ásványokat használták fel. A királyi korona és a diadém nem ugyanazt az ékszert jelöli, mert a diadémot külön készítették el. Utóbbinak különleges mágikus erőt tulajdonítottak, melynek köszönhetően a fáraó képes az ellenségeit legyőzni.

 

A fülbevalók

 

Már Egyiptomban divatnak számított a fülek átfúratása és a fülbevalók viselése. Nagyon tetszetős, művészi alkotások készültek fülbevalók gyanánt. Elsősorban nők, de arra is akad példa, hogy férfiak viseltek fülbevalókat.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?