Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

El Dorado – Az arany nyomában

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Az inkák aranyára sok szerencsevadásznak fájt már a foga, de eddig még senkinek sem sikerült meglelnie. Fussuk végig, miként semmizte ki, illetve hogyan próbálta kifosztani Európa az Újvilágot!

 

A spanyolok újvilági megjelenése a teljes leigázást hozta magával a bennszülöttekre nézve. A hódítok nem ismertek kegyelmet és lehetetlent, ha a gazdagságot jelentő aranyról volt szó. Hernán Cortés a mexikói Tenochtitlánt fosztotta ki. Montezuma, helyesebben Moctezuma 1519. november 8-án találkozott először Cortés-zel, akit az aztékok Quezalcóatllel, az azték civilizáció megalapítójával azonosították. A legendák szerint valaha keletre távozott el és megjövendölte visszatérését egy szakállas fehér férfi képében. Mindenesetre Moctezuma királyi kincsének nagy részét elszállítatta az azték birodalom északi részére, mely a mai USA területére esik. Ez a mai napig ott pihen titokban. A legendák szerint több százmilliárd dollárra rúg az értéke.

A kincsek kisebbik hányadát az azték fővárosban gyűjtötték össze a spanyolok, ám menekülés közben elveszítették azt. Később a spanyolok bevették a várost és az utolsó császárt, Cuauhtémoc-ot megkínozva igyekeztek a kincs nyomára bukkanni, de csak annyit tudtak meg az uralkodótól, hogy a maradék kincset a Texcoco-tó fenekére süllyesztették.

 

Ahogyan Cortés az Azték Birodalmat, úgy Pizzaro az Inka Birodalmat fosztotta ki. Elsőként foglyul ejtették Atahualpa inka császárt, aki egy egész termet betöltő arany árán akarta visszanyerni a szabadságát. Sikertelenül. A spanyolok végül megfojtották az inka császárt. Utódja, Manco Inka igyekezett felvenni a harcot a betolakodókkal.

1538-ban a konkvisztárdorok elfogtak egy inka küldöncöt, aki egy mesés történetet adott elő nekik. Egy isteneknek szóló szertartás folyamán az egyik inka törzs uralkodója meztelenre vetkőzik, majd a papok aranyporral borítják be a testüket. A király ezután egy szent tó közepére hajózik, ahol megmártózik, miközben aranykincseket és egyéb áldozati tárgyakat dobálnak a papok a tóba. E sztori után Sebastián de Belalcázar El Dorado-nak, vagyis az Aranyozott titulussal ruházta fel az uralkodót. Innen indult világhódító útjára az El Dorado-ról szóló mítosztár.

 

Nem telt bele sok idő, s már nem csak egy személyről, hanem egy mitikus helyről, egy aranyvárosról kezdtek pletykákat rebesgetni, ahol minden nemesfémből és drágakőből van. A mai Kolumbia területén található a Guatavita-tó, amelyben az említett rítust évente elvégezték.  Ezt a vidéket első európaiként Gonzálo Jiménez de Quesada érte el 1537-ben. Útközben rengeteg embert veszített és számtalan bennszülöttet megkínzott csak azért, hogy továbbjuthasson a feltérképezetlen dzsungelben.

 

Az emberi kapzsiság már akkor sem ismert határokat. A Guatavita-tó egy kráter mélyén feküdt, de Quesada-nak nem sikerült a kincsre bukkannia, de fivére a Hernan Pérez nekilátott a tavacska lecsapolásához és egy csekélyke mennyiségű aranyat talált. Tőle valamivel eredményesebbnek bizonyult Antonio de Sepulveda próbálkozása, akinek sikerült 20 méterrel csökkentenie a tó vízszintjét és több aranytárgyra bukkant, de csakhamar kiderült, hogy a mesés El Dorado-t rossz helyen keresik.

 

A spanyol udvar számos expedíciót (entradá-t) indított többek között El Dorabo felkutatására és Dél-Amerika feltérképezésére. A mérhetetlen emberéletet, viszálykodást és rivalizálást szülő felderítő utak sikertelensége után be kellett látni, hogy El Dorado nem a mai Kolumbia, Peru és Ecuador területén keresendő.

 

De Berrio nevéhez több entradá is fűződik, melyeket Bogotából Guayanába indított. Az Orinoco folyó elérése önmagában 17 hónapot vett igénybe, utána a hatalmas hegyek következtek. A helybéli indiánok egyre inkább feltüzelték a mesés aranyvárosról szóló történeteikkel a spanyolokat, akik ezután tudni vélték, hogy a Caroní folyó forrásvidékén kell keresniük álmaik városát.

Időközben mások is expedíciókat kezdeményeztek ambícióik kielégítésére. Sir Walter Raleigh elfoglalta Trinidadot és aranybányákra bukkant, de El Dorado-t nem találta meg, csupán a mítoszkészletet gyarapította Manoa és a Paríma-tó történetével. Raleigh kalandos úton a londoni Tower-ban kötött ki, ahonnan csak nagy sokára sikerült kiszabadulnia, de a spanyolokkal való háború szítása miatt 1618-ban kivégezték. De Berrio pedig soha nem pillanthatta meg a hőn áhított várost, mivel 1597-ben teljesen összeomolva távozott el ebből a világból.

 

Az 1800-as években végül sikerült a felfedezőknek feltérképezni az Újvilágot annyira, hogy ezzel bebizonyítsák, hogy Manoa és a Paríma-tó csak a színes fantázia szülöttje. De a kincsvadászok nem adták fel. Újra a Guatavita-tavat kezdték kutatni az aranylázban tobzódok. Ez egészen odáig fajult, hogy 1912-ben le akarták csapolni a tavat. Ez az expedíció azon vérzett el, hogy a tó iszapos feneke időközben keménnyé dermedt. Ennél fogva El Dorado kincse a mai napig felfedezetlen.

 

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..