Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

ÉLET A MARSON

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Vajon tényleg lehet élet a Marson? Kialakulhatott valaha egy fejlett civilizáció a testvérbolygónkon?  Ha igen, akkor mikor és hogyan fejlődhetett ki az élet a vörös bolygón? Milyen tudományos tények és bizonyítékok szólnak amellett, hogy a Mars egykoron lakható bolygó volt? Hová tűnt a marsi létforma? Kihaltak az egykori marslakók, vagy egyszerűen csak elköltöztek? Visszajárnak-e hozzánk, ismerőseikhez, vagy egyáltalán nem izgatja őket a mi sorsunk? Mindezekre keressük a választ.

életamarson6

A MARSI ÉLET KUTATÁSA

 

A sci-fi (tudományos- fantasztikus) irodalom valósággal imádja a földönkívüliekről szóló sztorikat. Kitűntetett figyelmet szentelnek az írók a Marsnak, de nem csak az elmés szerzőket ihlette meg a Mars. Planétaszomszédunk természetesen az asztrofizikusok és kozmobiológusok érdeklődésének is a homlokterébe került, mivel kézenfekvőnek kínálkozott, hogy e közeli bolygón megvannak az élet keletkezéséhez múlhatatlanul szükséges feltételek.

Még ha csak mikroszkopikus formában is, de talán lehet valamilyen primitív életforma a Marson. Ez a gondolat sohasem hagyta nyugodni az tudósokat.

 

A Mars szinte tálcán kínálta magát a kutatásra. Így amint technikailag elértük a kívánt fejlettséget, már küldtük is a szondáinkat a Marshoz. Később pedig marsjárművek szálltak le a vörös bolygóra, hogy kőzetmintákat vegyenek, víz nyomai után kutassanak, s hogy feltérképezzék a marsbéli tájon uralkodó körülményeket. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha nem is találnak konkrét élőlényt, de a fosszíliák tanulmányozásával talán egy sok évvel ezelőtt vegetáló mikroorganizmusra talán rábukkanhatnak. S ha ez összejön, akkor végre kijelenthetjük, hogy létezik a Földön kívül is élet. Ehhez a csábító alapot az Antarktiszon talált ALH 84001-es jelzésű, marsi eredetű meteorit szolgáltatta, amelyben nanobaktériumokra emlékeztető maradványokat találtak.

Voltak, akik merészebb álmokat kezdtek szövögetni, s egy hihetetlenül fejlett, az űrtechnológia szintjét évezredekkel előttünk elért civilizáció emlékeire szerettek volna rátalálni a Marson.

 

MARSRÓL SZÁRMAZÓ METEORITOK

 

Földünk állandóan ki van téve a meteoritok záporának. Sok meteorit úgy indul világhódító útjára, hogy egy bolygóba egy kisebb égitest csapódik be és ennek hatására a kőzetanyagából kilökődik egy jókora anyagmennyiség. Ezek később elődeikhez hasonlóan egy másik bolygóban kötnek ki. Ekképpen a Földön is találtak a Marsból származó meteoritokat. Közülük a legismertebb a fentebb említett ALH 84001. Sokan vitatják e meteorit maradványainak biológiai származását, holott nem ez az egyetlen bizonyíték. Jó példa erre a Nakhla meteorit, amelyben biogén eredetűek nyomokra leltek. Magyarán olyan mikroszkopikus méretű gödröcskéket találtak, amelyeket a Földön a kőzetbontó baktériumok vájnak ki.

 

A METÁN JELENLÉTE

 

2003-ban mutattak ki először metánt a Marson. A NASA Infrared Telescope Facility Hawaiion, később a Gemini South Telescope és a Mars körül keringő Mars Express űrszonda. A metán viszonylag gyorsan, mintegy háromszáz év alatt lebomlik. Ebből az következik, hogy léteznie kell valamilyen metánforrásnak, ami folyamatosan pótolja a lebomló gázt. Jelen tudásunk szerint a metánnak csak biológiai forrása lehet. Tehát akkor logikusnak tűnik, hogy valamilyen biológiai szerveződés búvik meg a Marson, amely metánt termel.

A magam részéről áttörésnek tekintem, hogy 2009-ben földi távcsövekkel marsi metánszivárgásokat észleltek. Mint utóbb kiderült egy másik távcsővel már hét éven át kémlelték ezt a jelenséget és sikerült is lokalizálni a szóban forgó területet. A metánszivárgások az Arabia Terra, a Nili Fossae és a Syrtis Major nevű helyekről erednek.

Ekkor indultak el az elméletgyártások. Néhány geológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a már évmilliók óta kialudt vulkánok utóműködése is okozhat metánszivárgásokat. A periodikus ismétlődésekre pedig azt az elméletet dolgozták ki, hogy a marsi télben hulló hó képes megakadályozni a kitöréseket. A teóriát gyengítő körülmény, hogy miért csak metán szabadul fel a vulkanikus működés során? Miért nincs más jellemző vegyület jelen, mint például a kén-dioxid?

A kérdés tehát már nem az, hogy van-e metán a Marson, hanem az, hogy biológiai vagy geológiai eredetű? Ezt a metán izotóparányának megállapításával lehetne eldönteni. (Az enzimek jobban reagálnak a könnyebb izotópokkal.) Ezért a 2011-ben induló Mars Science Laboratory tömegspektrométert is magával fog vinni, hogy elvégezze ezeket a méréseket.

 

Más lapra tartozik, hogy ha metán kerül a légkörbe, akkor az élet kifejlődése számára mennyire kedvező kémiai vegyületeket tudna létrehozni. A Marson találtak a metánon kívül ammóniát és formaldehidet is. Ez természetesen még nem zárja ki az élet lehetőségét, sőt ami azt illeti, a Földön – például a tengerek aljzatán található gejzírek kürtői körül – is léteznek extremofil élőlények. Olyanok egyedek, amelyek a kimondottan extrém, mások számára elviselhetetlen körülményeket kedvelik élőhely gyanánt. Megjegyzendő, hogy a Nili Fossaen a felszín alatt vízjégre utaló nyomokat találtak, és akkor még nem beszéltünk a Mars folyómedreiről!

 

 

MARSI SZONDÁK

 

A Mars felszínére az 1970-es években a Viking-1 és a Viking-2 űrszondák leszállóegységei vetették meg a lábukat. Ezek az egységek elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ha vizet juttatnak a talajba, akkor kölcsönhatásba lépnek-e a talaj alkotóelemei a vízzel. S ha igen, akkor van-e valaminő életre utaló jel. Összesen négy kísérletet végeztek, melyből egy pozitív eredménnyel zárult. Ezt követően a Földre hozott mintákkal tovább folytatták a kísérleteket, immáron laboratóriumi körülmények között. Csodák csodájára voltak minták, amelyek pozitív eredményeket hoztak, tehát élettevékenységeket mutattak! (Természetesen a mintákat steril körülmények között tartották.)

A tervek szerint idén, 2011-ben fog élettevékenységek után kutatni a Mars Science Laboratory.

 

A MARS CSATORNÁI

 

A 19. század végén a Giovanni Schiaparelli által felfedezett „marsi csatornákat” folyómedreknek nézték. Ebből pedig egy valamikori civilizáció meglétére következtettek a kutatók és a lelkes Mars-rajongók. Később sajnálatos módon kiábrándította őket az a tény, hogy e csatornák optikai érzékcsalódások voltak.

 

Később a figyelem fókuszába a Mars déli féltekéjének krátereiben található sötét dűnefoltok kerültek. Horváth András csillagász vezetésével dolgozták ki azt az elméletet, amely a foltok biológiai eredetét feltételezi.

A Mars legnagyobb pajzsvulkánja, az Olympus Mons alatt egy meleg és nedves közeg képződhetett az agyagásványra rakodott láva nyomásának hatására, s ebben megjelenhettek a mikroorganizmusok. Szintén apró létformák kerülhetnek a felszínre azokból a 2009-ben felfedezett sárvulkánokra emlékeztető képződményekből, amelyek akár több kilométer mélységből hozhatnak fel a talaj mélyében élő parányokat.

 

ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A MARSON

 

A Mars mágneses tere sokkal gyengébb, mint a Földé. Ez azért roppant előnytelen, mert a mágneses mező védi meg a felszínen élő lényeket a kozmikus sugárzás pusztító hatásaitól. Ez azzal magyarázható, hogy a Marson megszűnt a lemeztektonika. A Földön ez úgy zajlik, hogy a bolygó belsejében található folyékony fémek állandó áramlásban vannak és súrlódásba kerülnek a földkéreggel. Ez a jelenség egy hatalmas elektromágneses mezőt gerjeszt és von a Föld köré, amely kitűnő pajzsként védi meg a földi élőlényeket – köztük az ember – az űrben cikázó megannyi halálos sugárzásfajtától. (Ezt hívják dinamó-effektusnak.) A Marsnak nincs ilyen kozmikus immunrendszere és a napszél szinte teljesen elfújja s felszínéről a légkört. Ha volt is valaha víz a felszínén, amire a víz által vájt nyomok engednek következtetni, az minden bizonnyal már régóta elpárolgott. A zord, hideg időjárás miatt jószerivel csak jégbe zárva találkozunk gázokkal. Kicsit olyan a helyzet, hogy szinte nincs anyagcserélődés a Mars felszíne és egyes belső rétegei között. Ez egyúttal annak az esélyét is felvillantja, hogy a felszíni kéreg alatt lehet még nagymennyiségű víz. S ahol a víz megjelenik, ott már igen nagy a valószínűsége az élet kialakulásának.

Az északi és a déli jégsapkák alatt is nagy valószínűség szerint vízjég található.

 

A Mars-szondák által készített fényképeken sok olyan felszíni forma azonosítható, amelyeket folyékony víz alakított ki. Elve már a Mars vörös színét okozó hematit is jellemzően vizes közegben alakul ki. A Mars Odyssey mérései azt bizonyították, hogy az alacsonyabban fekvő, területeken bizonyos elemek (kálium, vas, tórium) gyakorisága sokkal nagyobb, mint a hegyekben. Ez igazolhatja, hogy eme elemek sóit víz oldotta ki egykoron.

Ezen felül találtak 3,5 milliárd éves agyagásványokat, melyek csak igen nedves környezetben alakulhattak ki. Valamint vizes környezetben képződő szulfátokra is leltek. Ezen kívül karbonátokat is találtak. A jég a pólusoktól, a 45° északi szélességen (Arcadia Planitián) is megjelent.

 

Ami a felszíni vizet illeti, a Mars felszínén nem tud felhalmozódni a víz folyékony formában, mert a nagy hideg miatt könnyen légneművé válhat. Ennek ellenére a talaj szemcséin a Van der Waals erőknek köszönhetően a vízjég vékony filmréteget hozhat létre, amely már kémia reakciókra alkalmas.

A Phoenix űrszonda lábain szinte 100%, hogy vízcseppeket figyelhettek meg a kutatók. Igaz ugyan, hogy -30°C-ban a víz normál körülmények között nem folyékony, de vannak olyan sók, amelyek vízben oldott állapotukban módosítják a víz fagyáspontját. Így akár a -60 °C-os víz is lehet olvadt állapotú!

 

A Mars egyik völgyében, kanyonjában egy nagy felbontású HiRISE-felvételén egy tó partvonalának nyomait vélték felfedezni a kutatók. Úgy tűnik, hogy az egykori tavat egy folyó táplálta több mint 3 milliárd évvel ezelőtt. Minden jel szerint a 450 méter mély tó viszonylag hirtelen tűnt el. Kráterszámlálásos kormeghatározás szerint 3 milliárd éves kiszáradt tavak vannak az egyenlítői Ares Vallis közelében.  A Mars Reconnaissance Orbiter 2 milliárd éve kialakult opálokat fedezett fel, amelyek víz jelenlétében keletkeztek.

 

Hosszasan lehetne még sorolni az eredményeket, amelyek a vízalapú biológiai létformák megjelenését igazolják a Marson. Az Opportunity és a Spirit marsjárművek által összegyűjtött kőzetminták kecsegtetőek, de biztosat csak a Földre hozott anyagok analízise után lehetne csak állítani. Addig is maradnak a szondák és a roverek adatai.

 

Ha túltekintünk az eddigi asztrobiológiai eredményeken és a spirituálishoz fordulunk válaszokért, akkor azt találjuk, hogy a Naprendszerünk minden egyes bolygóján van élet. További kérdés, hogy ezek az életformák milyen viszonyban állnak az emberiséggel.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..