Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Elfeledett vallás és eltorzított mágia az ókori Egyiptomban

Egyiptom mágikus beállítottságát sokan félreértették az idők folyamán. A beavatottak azonban soha. Mindenki tudta az elmúlt 2000 évben, hogy a mágia bizonyos kulcsai Egyiptomban várják az arra érdemeseket. Tisztában voltak ezzel a későbbi vallások alkotói is. S mivel félő volt, hogy Egyiptom vonzereje sok emberre lesz hatással, ahol csak lehetett, igyekeztek besározni az egyiptomi papi rendek tudását, miközben ők maguk előszeretettel lakmároztak a tudás Nílus menti almájából.

 

http://magicoftheordinary.files.wordpress.com/

 

Az egyiptomi vallás a mágiára épült, de ez nem hiedelmeket és üres formalitásokat jelentett, hanem az ÉLET TÖKÉLETES ISMERETÉT. Az egyiptomiak a közhiedelemmel ellentétben nem parancsolgattak az isteneknek vagy az isteni erőknek, hanem a megfelelő hangon a megfelelő személy a lelki fejlettségénél fogva és a mágikus formulák ismeretében irányította az isteni/természetierőket. Minél magasabb volt a pap avatottsági foka, annál nagyobb erőket szólíthatott meg. Így egyre mélyrehatóbban tudott belelátni és beleavatkozni az emberek sorsába.

 

Ma ebből csak a beavatkozást hallja ki az ember és máris az „én vajon mihez tudnék kezdeni ezzel a képességgel” kérdés fogalmazódik meg benne. Hát, igen, Hollywood megtette hatását! Az egyiptomi ember ezzel szemben saját esendőségét és kiszolgáltatottságát látta – nagyon helyesen. Tehát az egyiptomiak felmérték és megértették, hogy a gonosznak éppen akkor hatalma van, mint a jónak. A fény és a sötétség minden pillanatban körbeveszi az embert, és megpróbál hatni rá.

Ennél fogva mindent megtettek, hogy az istenek kegyében járjanak és a fénnyel azonosuljanak: talizmánokat viseltek, szimbólumokat alkalmaztak, fohászokat recitáltak stb.

 

Ha valaki az országukba tévedt, akkor csak annyit látott, hogy a Föld legvallásosabb népe az egyiptomi. Így jártak a héberek, a görögök és a rómaiak is.

 

http://cfile224.uf.daum.net/

 

Nem mindenki tudja, hogy Szent István azt mondta, hogy Mózes „jártas volt az egyiptomiak minden bölcsességében”, valamint hogy ő „hatalmas volt szavakban és tettekben”.

Álljunk meg egy szóra!  A magyar Szent István király, akinek nevét nem csak a jó döntései miatt őrizte meg a történelem – aki sokat tett a pogányság és a nem éppen Rómát követő keresztények áttérítéséért – beszél a héber törvényalkotóról – aki a zsidó vallás emblematikus figurája – aki, pedig tudásának és bölcsességének színe-javát az egyiptomiaktól merítette. Ugye érezzük a visszásságot: katolikus-pogány-zsidó-egyiptomi kapcsolatok.

Összegezve, Mózes a mágikus hatalmát legalább részben az egyiptomiaktól merítette, amit évezredek múltán is tisztán láttak a beavatottak.

 

De ettől többről van itt szó. Mózes nem csupán a Vörös-tengert választotta ketté, amit sokan sokféle természeti jelenséggel próbáltak eddig megmagyarázni, hanem olyan kisebb varázslatokra is képes volt, mint az élettelen tárgyak élővé, majd az élőlények élettelen tárgyakká való átváltoztatása. Ennek a történetét ismerjük meg Mózes botjának sorsából: a botot kígyóvá, majd a kígyót bottá változtatta.

Mi ez, ha nem csodaerő, avagy varázserő, avagy mágia? A mágia voltaképpen mindent áthat és ágazataitól függetlenül varázslat a neve. Az egész teremtés mágia, a világ mágia, az ember és a többi teremtmény a mágia szülötte, a természeti erők is a mágia alkotásai. Tehát az egyiptomiakat őszinte büszkeséggel töltötte el, hogy értették a mágia nyelvét. Ők ezt nevezték filozófiának.

A bot átváltoztatása és egy piramiskő megmozgatása nem is áll olyan messze egymástól, ha jobban belegondolunk.

 

Tovább kutatva, rájöhetünk, hogy Mózesnek elképesztően nagy mágikus tudása lehetett, s mint minden jó mágusnak, volt varázspálcája. Aba-aner és Nectanebus király, vagy éppenséggel Áron szintúgy rendelkeztek olyan varázspálcával, amely nélkül aligha tudták volna végrehajtani a csodáikat.

Emlékezzünk: Áron felemelte a pálcát és a víz vérré változott, később békákat, majd tetveket stb. tudott teremteni.

Ami pedig a mágia beállítottságát illeti, vagyis azt, hogy mi fekete mágia és mi fehér mágia, Mózes is képes volt meglepő dolgokra e téren: keléseket, gennyes pattanásokat, majd jégesőt és tüzet; végül pedig az elsőszülöttek halálát idézte elő. Utóbbi kétségtelenül gyilkosság, méghozzá tömeggyilkosság valamilyen Isten – isteni lény – nevében. Feltéve, ha tényleg így történt mindez és helyesen ismerjük a történetet.

Ezek után különböztesse meg mindenki a fehéret a feketétől – mondhatnánk. Mivel idézte mindezeket elő? Varázsigékkel, imákkal, illetve Istenhez intézett kéréssel!!! – az Írás szerint.

 

http://www.redicecreations.com/

 

Egy biztos, a rivalizálás alattomos emberi tulajdonság és tömegpusztítás nélkül is ki lehetett volna vonulni Egyiptomból. Egy szerényebb megoldás lett volna, ha például mély álomba szenderítik az egyik népet, amíg a másik odébb áll, és mindenki tanulhat az esetből. Mindenféle vérszomjas és diszkriminatív mágikus felhang nélkül. Aki óhajtja, válassza külön a héberek istenének és az egyiptomi isteneknek a tetteit.

 

Visszatérve az egyiptomi mágia és a vallás kapcsolatához, több feljegyzés is arról tanúskodik, hogy a mágia szent eszközeit védekezésre is alkalmazták az egyiptomiak. Ilyenkor néhány pap mágikus ceremóniákat végzett, minekután az ellenség valósággal megsemmisült, tehát csatára sor sem került.

 

Mózes csodái időben később történtek, mint az egyiptomi papok feljegyzéseiben szereplő csodák. Álljon egy példa erre a Westcar papiruszról. Ez a papirusz Kr.e. 1550 körül készült, ugyanakkor kiderül belőle, hogy egy sokkal korábbi korszak eseményeit örökítik meg. A történet Kheopsz fáraó apjának idejében történt.

Röviden arról szól, hogy Seneferu (Sneferu vagy Sznofru) király/fáraó éppen unatkozott, amikor magához hívatta főpapját, akinek neve Tchatcha-em-ankh volt. Így szólt hozzá:

„Testvérem, királyi udvarom nemeseihez fordultam keresvén valamit, ami által szívem felvidulhat, de ők nem találtak nekem semmit.”

A főpap a fáraói palota melletti tavon való hajókázást javasolta az uralkodónak, amit személyesen szervezett meg.

20 fiatal szűz evezés közben énekelve szórakoztatta a fáraót, akinek minden gondja elszállt a szívéből. Ám, váratlanul a lányok abbahagyták az evezést. A király megtudta, hogy ez azért történt, mert a vezetőjüknek kiesett a hajából ez új türkizből készült dísz.

Ezután a király megkérte Tchatcha-em-ankh, hogy szerezze vissza a lánynak a díszt, mert ő erre ígéretet tett neki. Ekkor Tchatcha-em-ankh a hatalom (hekau) bizonyos szavait mondta, és ezáltal a tó vizének egyik szakasza a másikra tolódott, és megtalálta a díszt, amint az egy törött cserépen feküdt, megfogta és visszaadta a szűznek.

Ezután megfelelő hatalmi szavakkal a főpap visszahelyezte a vizet az eredeti helyzetébe.

A király elégedett volt a varázslattal és megjutalmazta főpapját. Tehát a „vízfalas trükk” jóval régebbi Mózesnél.

 

Egy szó, mint száz, az eddigi történetekből kiderül, hogy az ókori Egyiptomban a vallás és a mágia nem különült el egymástól, sőt a tudás egy tőről fakadt. Ezt az ókori népek mindegyike tudta, csupán a későbbi vallási intézmények igyekeztek rossz színben feltüntetni a mágiát, miközben ők maguk a mai napig élnek e rejtélyes tudás töredékeivel vallásaik kulisszái mögött.

 

Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..