Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

ESSZÉNUS ISKOLÁK

HOLT-TENGERI TEKERCSEK

 

1947-ben Mohammed Adib ’Issza nevű beduin pásztorfiú bemászott a Holt-tenger észak-nyugati partján található Qumrán (magyarosan: Kumrán) romos települése feletti sötét barlangok egyikébe, ahol különös tekercsekre bukkant. Erről a településről úgy hírlett, hogy egykoron az esszénusok lakták, s a tekercsek minden bizonnyal az ő könyvtárukból valók. Ilyenkor szokták feltenni a kérdés: vajon Keresztelő János az esszénusokhoz tartozott? Vagy életének csupán egy részét töltötte Qumránban?

A régészek ma is sokszor felkeresik Qumránt, hátha találnak valamelyik sziklarepedésben egy-két eldugott, felfedezésre váró tekercset. Mindenesetre a Holt-tengeri tekercsek közül több vallásos tartalmú és az esszénusok szabályozott életét mutatja be. Azoknak az esszénusoknak az életét, amelyekről oly keveset tudunk korabeli kútfőkből. Idősebb Plinius épphogy megemlíti őket. Igazából Josephus Flavius szentel nekik többet a műveiben. Ezekből az derül ki, hogy az esszénusok magukat a „fény fiainak” nevezték és eléggé elhatárolódtak a társadalomtól és elutasították a Jeruzsálemi Templom és a papság fennhatóságát. Ők egy apokaliptikus összecsapásra készültek, melyet a „sötétség” fiai ellen vívtak volna meg. Zárt és szakadár közösség (jalad) volt az övék, melyet szigorú vallásos elvek alapján irányítottak. A tekercsek i.e. 250 és i.sz. 70 között készültek. A mai nap is tartanak az elemzések és igyekeznek a meglehetősen töredékes elemeket a helyükre illeszteni a régészek.

 

Kumrán zord és kietlen vidéken fekszik, nagyjából egy napi járóföldre Jeruzsálemtől és pár órára Jerikótól. Az épületmaradványok arra engednek következtetni, hogy legfeljebb 150-en élhettek itt. A beavatottak valószínűleg kétéves ciklusokban váltogatták lakhelyüket a szálláshelyeik és a barlangok között.

A közösségi szabályzat mindenre kiterjedt: a tanulásra, a napszakonkénti rituálékra és a munkavégzésre egyaránt. Helyben készültek a tekercsek és a „tekercseskorsók” is, amelyekben megtalálták azokat. Az esszénusoknak a napi munka után tisztasági rítuson kellett átesniük és tiszta (szent) öltözékbe kellett bújniuk. Egész életüket áthatotta a vallásosság, tehát kifejezetten szertartásos életmódot folytattak, amely talán idegenül hat egy mai emberre, de az emberi lét magasabb szintjéhez vezető út régen és ma az ilyen megszervezett, rendszerezett és fegyelemmel párosuló életvitelben rejlik. Ne gondoljunk mindjárt kolostori fegyelemre, de azért be kellett tartani jó pár dolgot, hogy a spirituális küldetésüket sikerre vigyék, ezért nem lehetett lazáskodni.

Sokan nem a helyén kezelik az esszénusok eljövendő apokalipsziskor vívandó szent háborúját, mert híján vannak az alapismereteknek. Ezt persze nem szükséges mai aggyal analizálgatni, hiszen egy okkult háború megvívásáról szólnak, amely el lett napolva, miután a Krisztusi Terv nem teljesen az elvárásaiknak megfelelően alakult.

 

A közel 900 tekercs az egyetlen hírmondója az esszénusoknak, s utánuk csak az ürességtől kongó romok merednek az égre a sivatagos tájban. Talán lemészárolták őket egytől egyig? Ki tudja?

 

KIK AZ ESSZÉNUSOK?

 

Az esszénusok neve feltehetően az essenes kifejezésre vezethető vissza, amely jelentése szentséges, istenfélő. De a laikus közönség és az utókor a „qumráni közösség”-ként aposztrofálja az esszénusokat. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Második Templomot elutasító zsidó papságot követő szekta tagjai voltak az esszénusok, akik felekezetüket az i. e. 2. században alapították. Hitük szerint nincs szükség újabb templomra – nem ez a lényeg –, mivel ők maguk testesítik meg az Új Templomot.

Eredetüket i. e. 175-ig vezetik vissza, amikor a papság egy része megtagadta Jehósua ben Simon főpapi tisztre emelkedését és az ő képesítetlen örököseit Gonosz Papoknak (Kohein ha-Resha) nevezték. Ezt a törvénytelen papságot nevezték később szadduceusoknak. A szadduceusok magukat a Dávid király idejében élt Sádók főpaptól származtatják, ezzel szemben sokan a farizeusok ellen lázadó Sádókra gondolnak.

Josephus Flavius zsidó történetíró veszekedős, durva, faragatlan csoportnak állítja be a szadduceusokat, akiket főleg a gazdagok és hatalmasok követnek. A szadduceusok egyike – Jesu Ha-Notzri – Kr. e. 100 körül az esszénusokat állítólag „Matif ha-Kaza”-nak, azaz „hazugságokat fecsegő erénycsőszök”-nek hívta.

 

Az esszénusokról más források azt tartják, hogy a Második Templomot kívánták ellenőrzésük alá vonni, s az Igazság elvei alapján kívánták helyreállítani a rendet. Amikor a Második Templom Kr. u. 70-ben valóban elpusztult, az számukra a lelki gonoszság végét jelképezte. A történelem kívülállói és az utókor számára megfigyelhető ugyanakkor egy vitathatatlan széthúzás és megosztottság az esszénusok között. Többen erre hivatkozva úgy spekulálnak, hogy egy részük beolvadt a hillélita farizeusok csoportjába, amelyből később megszülettek a ma is létező rabbinista zsidóság hagyományai.

 

Megint mások vallják, hogy az esszénusok a korai kereszténység előhírnökei vagy ihletői voltak. Például élen jártak azzal a forradalmi nézetükkel, hogy a Szentség a templomi áldozatoktól függetlenül is létezhet. E teória hívei erre hivatkoznak és ebben látják a szétszóródott zsidóság túlélésének kulcsát.

 

Ezek persze történelmi töredékekre való hivatkozások és feltételezések, s nem többek annál. Most pedig lássuk a spirituális valóság egy szeletkéjét, amely lényegesen egyértelműbb, koherensebb és logikusabb válaszokat ad az esszénusokkal kapcsolatos megannyi kényes és kétes kérdésre!

 

MILYEN TITKOS TUDÁST ŐRIZTEK AZ ESSZÉNUSOK?

 

Az esszénusok voltaképpen egy ezoterikus társaság volt. Nem voltak zsidók, s nem egy zsidó szekta elnevezése az övék. Az egyiptomi misztériumiskolák tanításait örökölték meg és vitték tovább az esszénus beavatottak. Maga az isteni bölcsesség, tudás és mágia atlantiszi eredetű volt, de erre már nem emlékszik a történelem. De hogyan is emlékezhetne, hiszen ez nem szivárgott ki az esszénusok belső berkeiből, ezért is van megannyi fehér folt velük kapcsolatban. Sőt az esszénusok szándékosan leplezték, alkalmasint tudatosan informálták félre a közvéleményt, hogy tudásuk titokban maradhasson, s idejekorán ne derülhessen ki.

 

Az esszénusok bizonyos időszakokban útra keltek közösségeikből és elzarándokoltak olyan szent helyekhez, ahol nyitott, illetve kitárt kapukon keresztül közvetlenül atlantiszi erőket, atlantiszi energiákat tudtak magukba szívni. Ők ezen ősi szentséges energiák segedelmével jutottak a különleges képességeikhez. Ilyen szent helyek voltak például a Sínai-félszigeten, a Vörös-tenger partján és Egyiptom meghatározott vidékein. Az esszénusok egyik kiemelt székhelye Qumránban (Kumránban) volt. Halandó ember nem juthatott a szentélyek és a beavató helyek közelébe. Nagyon szigorúan őrizték azokat.

 

Nem állíthatjuk, hogy nem voltak kalandorok, betolakodók és próbálkozók, akik felbecsülhetetlen kincsek reményében ne kísérelték volna meg a bejutást, vagy ne lettek volna katonai osztagok, amelyeket az aktuális államhatalom küldött a rend felszámolására, de ezek rendre mind csúfos kudarccal tértek vissza a megbízatásukból.

 

Amikor a valódi egyiptomi birodalom istengazdái úgy határoztak, hogy eltűntetik Egyiptom mágikus tudását, s elrejtik vagy lerombolják a kegyhelyek egy részét, hogy ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe, akkor jöttek a képbe az esszénusok. Nos, az isteni terv sikerrel járt. Egyiptom elsüllyedt az idő habjaiban, míg az ősi atlantiszi-egyiptomi tudás maradéka egy látszatra kicsiny csoport kezébe került, az esszénusokéba.

 

Tehát én azt állítom, hogy az esszénus rend nem egy zsidó szekta volt, hanem egy szigorú, nagyon zárt, ma úgy mondanánk, hogy titkos társaság. A rend angyali irányítással működött, egyik rejtett – igaz, nem eredeti – célja pedig a Megváltó kinevelés és kiképzése volt.

 

JÉZUS TANÍTVÁNYAI ÉS AZ ESSZÉNUSOK

 

Jézus tanítványai közül többen titkos rendeket alapítottak. Annak mintájára tették, amit Jézus mesélt az Esszénia Rendjéről, amely Palesztinában volt. Az esszénusok iskoláiban hajdanán még Angyalok vezették a képzést. A felsőbb beavatásokat tehát nem emberek végezték. Az Esszéniát és annak közösségét az Angyalok megbízásából hozták létre az emberek. A feladatuk az volt, hogy az atlantiszi-egyiptomi tudást adják tovább olyan embereknek, akik az új korszakban fontos posztokat töltöttek be.

Eleinte Atlantíniának nevezték őket, majd amikor az angyalok átadták a szükséges információkat és az angyaloktól megkapták a feladatot, miszerint majd Jézust képezzék ki, nevük is megváltozott: Esszénusok lettek. Egy zárt közösséggé alakultak, amelynek megvoltak a maga sajátos törvényei és nézetei, illetve egy mindentől eltérő hitrendszerrel bírtak.

 

Miután a legjobb esszénus Mesterek felkészítették Jézust, a Rend még inkább visszahúzódott. Később látszólag el is tűnt. Ez az angyalok és az emberek alkotta utolsó igazi szövetség, az utolsó igazi közösség volt. Olyan régre nyúló tudásanyaggal rendelkeztek, amely még a vízözön előttre tehető. Rendelkeztek térképekkel a régi kontinensekről, a szent helyekről és azokról a helyekről, ahol szabad spirituális átjárók voltak. Rendelkeztek olyan lemezekkel, amelyek még Lemúriában készültek, megérintve őket az ember víziókat láthatott az emberi, illetve az atlantiszi fajt megelőző állatias elődökről és az isteni alkotóerők életet teremtő beavatkozásairól.

 

ESSZÉNUS ISKOLÁK

 

Az egyiptomi idők után kétségtelenül az esszénus csoport volt a legszervezettebb és a legnagyobb tudású. Egyiptom elvonulása után a tudás szétszóródott, s a tanítómesterek legjava az Esszénus Rendbe tömörödött. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy az Esszénus Rend nem egy zsidó szekta volt, már csak azért sem, mert a tanítók nagy része egyiptomi volt, a másik, felsőbb szintje pedig angyalokból állt. Így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a többi rend nem fogadta el őket. Tudásuk és képességeik miatt az akkori körökben nem voltak népszerűek: irigyelték őket, féltek tőlük, féltek attól, hogy az esszénusokhoz képest hiteltelennek tűnnek.

Igen zárt volt a rend. Szigorú szertartások és szabályok jellemezték. Elzárkózva éltek másoktól, hogy a tudásuk ne szivároghasson ki. Ők úgy nevezték magukat, hogy „A Fény Hordozói”, „A Fény Gyermekei”. Nézeteik szerint a világ egy folyékony massza, amely korlátlanul átlátható. A rend teljes angyali támogatottsággal működött. Kezdetben az volt a tervük, hogy egy saját herceget nevelnek ki és létrehoznak egy hercegséget elkülönülve mindenki mástól. Később más feladatot kaptak és politikai nézeteiket megváltoztatták, visszább húzódtak.

 

Az esszénusok foglalkoztak alkímiával, angyali operációkkal, őrzői voltak a Szeráfok és a Kerubok Földön hagyott tudásának. Igyekeztek a természet magyarázatának rendszereit egybegyűjteni. Képesek voltak az elme bilincseinek feloldozására, módszereik révén ugyanis az elme megszabadult gátjaitól és természetessé vált a működése. Így olyannak láthatták a világot, amilyen az volt. Készültek arra, hogy Jézust Megváltóvá tegyék. Tudták, hogy a Krisztusi Terv egyik fontos állomása ők lesznek.

Valamelyest belekeveredtek az akkori politikába is, amivel nem kisebb dologba cseppentek, mint abba, hogy szembehelyezkedtek a hatalmas Római Birodalommal. Tudták, hogy a Megváltót ők fogják kinevelni. Jézust Izrael trónjára akarták ültetni, befolyást gyakorolva ezzel a zsidókra. Ugyanis a zsidók hagyományai szerint Jézusnak járt volna a trón, hiszen Dávid király rokona volt. Felszentelését többször meg is kísérelték. Heródes aggódott is emiatt és persze Pilátus is nyugtalankodott eleget. Pilátust, látó tanácsadói többször is igyekeztek meggyőzni az esszénusok veszélyességéről. Pilátus több alkalommal küldött elit osztagokat is a rend feloszlatására, ám azok rendre mind vereséget szenvedtek, látványosan pedig nem támadta őket. Heródes tudván ezt és látva Pilátus mutatott tétlenségét, emiatt vett feleségül egy hercegnőt, hogy hatalmát megerősítse. Heródes sok gyilkosságot követett el, miközben igyekezett a jóslatokra hasonlító embereket eltüntetni. Őt Róma nevezte ki, de akkori hatalma nem volt túlzottan stabil. Ezért is tették oly biztonságossá az esszénusok Qumránt, hogy ott Jézus maximálisan biztonságban legyen, amíg fel nem készül mindenre. Hogy az esszénusok elfogadtassák magukat, Heliopolisból (Egyiptomból) olyan tanítókat hívtak át központjukba, akik a rendet látszólag megformálták és a zsidók által elfogadhatóvá tették. Az angyali szertartásokat emiatt titkossá tették és ünnepelték a Sabbathot (szombatot). Elsajátították és beiktatták rendjükbe a zsidó alapelveket és erőfeszítéseket tettek, hogy a trón jog szerinti örökösét kineveljék. Hogy megnyerjék maguknak a zsidókat és lefegyverezzék őket, különböző béke szertartásokat kezdtek tartani, s hogy azok ne találjanak kibúvót, olyan helyzetben, amikor fegyvert foghatnak, kiválóan elültették a béke ideológiáját. Megnevezték magát a békét és lefestették annak minden arcát, minden archoz egy napot rendeltek, így minden napon szent volt a béke. (Ezért is maradhattak fenn írások a béke evangéliumáról és hasonlókról.)

 

AZ ESSZÉNUS REND ALKONYA

 

Az esszénusok elkezdtek gyógyítani is. A népet sok módon segítették, hogy megerősítsék magukat. Az angyalokkal való tiszta kapcsolat révén egyre több különleges képességű tagjuk volt és ezt nem titkolták. A zsidókat tanították, gyógyították és igyekeztek szerepet játszani mindenben. Az összefüggéseket jól látták Róma és Heródes között, mégsem tudták kézben tartani az eseményeket. A gyógyításaikkal, csodáikkal és azzal, hogy igyekeztek meggyőzni az embereket arról, hogy a királyt majd ők adják, sok ellenséget szereztek, főként a papságok köreiből, akik olykor Pilátus tanácsadóival is szövetkeztek, titkon persze. A kereskedelembe is belefolytak az esszénusok, így jókora anyagi bázisra tettek szert. Mivel akkor, az akkori kornak a főbb nyelveit beszélték és csodálatos gyógyításaikkal más népek hasznára is voltak, külhonban is igen népszerűvé váltak. Ez így egy ideig nagyon hatékonyan működött, csak arra nem gondoltak, hogy a nép, akin annyit segítenek, nem fogadja el Jézust, akit ők királlyá akartak tenni. Egy ága az esszénus rendnek, azok, akik Karmelben voltak, vándorlásaik során azért óvatosságból, más-más földrészeken titkos falvakat hoztak létre, hogy ha rosszul alakulna a helyzet, legyen hová menteni a tudást és Jézust. Ez a tettük megosztotta az Esszénus Rendet, a belső mag ugyanis rosszallta, félelemkeltőnek tartotta a biztonsági intézkedéseket. Így, sajnos az esszénusok nézetei különbözővé váltak. Voltak, akik az Esszénia felbomlását látták ebben és távoli földrészekre költöztek, menteni a menthető tudást. Ebben egyébként az angyali állásfoglalás is megoszlott. Volt angyal, aki csak azt tartotta fontosnak, hogy Jézus az új korszakot elindítsa, a többi nem számít, volt angyal, aki pedig azt szorgalmazta, hogy az Esszénia elbújtatásával legyenek lelkek, akik megalapozzák a későbbi korszak befolyásoló tudását birtokoló titkos kiválasztotti rendeket. A folytatást ismerjük. Vagy mégsem?

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..