Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Eucharisztikus csodák

Csodák márpedig vannak! Jézus nem csak életével és halálával mutatott csodát. A hívőket és a papság tagjait mindenkoron foglalkoztatta a kérdés: miként változik át a bor és a kenyér Jézus vérévé és testévé? A szellemvilág pedig évszázadról évszázadra válaszolt!

 

MI AZ EUCHARISZTIA?

 

Az eucharisztia, más néven úrvacsora, az a keresztény szertartás, amelynek során Jézusnak az utolsó vacsora alkalmával a kenyérről és borról mondott szavait, illetve a cselekedeteit ismétlik meg rituális- liturgikus módon. Az eucharisztia a keresztény felekezetek egyik szentsége.

Az erre vonatkozó egyik igehely így hangzik: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.” (Jn 6,56)

 

Ezzel együtt az eucharisztia szó több jelentéssel is rendelkezik. Egyik kontextusban az egész szentmisét, illetőleg liturgiát jelenti a katolikus és ortodox szóhasználatban. Ilyenkor kis kezdőbetűvel írjuk. A hazai és a nemzetközi) protestantizmus – beleértve a református, evangélikus egyházat, az egyéb protestáns és neoprotestáns felekezeteket is – az eucharisztikus szertartásra az úrvacsora megnevezést használja.

Ezen felül az Eucharisztia a katolikus és az ortodox hitvallás értelmében jelenti még a kenyér és a bor színe alatt ténylegesen jelen lévő Jézus Krisztust is. Ez esetben nagy kezdőbetűvel írandó és szinonimája az Oltáriszentség.

 

Ennyi bevezető után lássunk néhány eucharisztikus csodát!

 

EUCHARIKSZTIKUS CSODA EREKLYE AZ ITÁLIAI OFFIDÁBAN (1273)

 

Offida közép-kelet Olaszországban, a Marche tartományban található Ascoli Piceno közelében fekszik. Az eucharisztikus csoda valójában nem pontosan itt történt, hanem a Chieti közelében fekvő ősi városkában, Lancianóban, de itt őrzik a csodával kapcsolatos ereklyét. Lanciano egyébként egy másik, tulajdonképpen a legrégibb (8. századi) és leghíresebb olaszországi eucharisztikus csodának a színhelye, amelyről külön alfejezetben fogok beszámolni.

 

1273-ban járunk. Giacomo Stasi felesége, Ricciarella asszonyság egy jósnőtől kért tanácsot, hogy az őt rendszeresen bántó férjét valahogy megbékítse. A jövendőmondó azt tanácsolta a kétségbeesett Ricciarellának, hogy miután megáldozott, az ostyát vigye haza, süsse meg és por formájában adja oda a férjének. Igen ám, de mihelyst a szentostyát az edénybe helyezte, az hússá változott és vér folyt ki belőle bőségesen.

A történet folytatását a helyi plébános, Michele Mallicani atya, 1280-ban feljegyzett beszámolójából ismerjük. A megrettent asszony az átváltozott ostyára hamut és viaszt öntött, s igyekezett megállítani a vér kifolyását. Miután az asszony látta, hogy hasztalanul próbálkozik, egy lepedőbe pólyálta az edényt annak minden tartalmával együtt, és az istállóba vitte, ahol a trágya alá rejtette.

 

A munkából estefelé hazaérkező férjének a szamara nem volt hajlandó az istállóba belépni. Végül nagy nehezen sikerült a férfinek betessékelni a szamarat, de az teljesen ellenkezett gazdájával szemben.

A férj annyira dühbe gurult, hogy a feleségét gonosz praktikákkal való mesterkedéssel vádolta meg és továbbra is erősen szidalmazta. Ricciarella mindent tagadott, s ezzel bűnt követett el. Egy idő után már nem tudta magában tartani a múltat, ezért elment és meggyónta a történteket a lancianói Szent Ágoston kolostor elöljárójának, bizonyos Offidai Jakab atyának.

Bár az asszony bűnbocsánatért folyamodott, nem vallotta be a teljes vétkét. A jóságos szerzetes miután felsorolta az összes lehetséges bűnt, megkérdezte az asszonytól, hogy „Hát csak nem ölted meg Istent?”. Mire a nő töredelmesen bevallotta, hogy éppen ezt tette.

 

Ezután Offidai Jakab atya megkereste a csoda tanúbizonyságát. Az istálló trágyája alól kibányászta a tiszta oltáriszentséget, majd a kolostorba vitte. Néhány nap múlva a szerzetes szülőfalujába, Offidába ment és az eucharisztiát a város lakosainak ajándékozta.

Az offidai emberek egy kereszt alakú ereklyetartóba helyezték a hússá vált csodás ostyát. Az ereklyét, a vérrel áztatott lepedőt és az edényt a Szent Ágoston templomnak ajándékozták. A mai napig itt találhatók az ereklyék.

 

A Lancianoban történt, de Offidában tisztelt eucharisztikus csodát több dokumentum is megerősítette. Például VIII. Bonifác, II. Gyula, V. Piusz, V. Szixtusz és IX. Piusz pápa bullái, valamint két pápa: II. Piusz és II. Pál által ajándékozott gyűrűk.

 

Az ostyát többször is alávetették egyházi vizsgálatoknak. 1956-ban Ambrogio Squintani érsek végeztetett el egy vizsgálatot Angelo Lipinszky professzor közreműködésével. A laboratóriumi tesztek során „világosabb foltokkal erezett vöröses barna hússzálakat” találtak. A lepedőn égési foltokat találtak kisebb vérfoltokkal. Az edényzet külső falán a lepedő foltjaihoz hasonló pettyek láthatók.

Az offidai ereklye főünnepét május 3-án tartják. Ezenkívül évente április 25-étől kezdődik a búcsú, merthogy időközben búcsújáró hellyé vált Offida.

A csoda színhelyeként számon tartott Giacomo Stasio és Ricciarella lancianói házat 1582-ben oratóriummá alakították át és az Ágoston-rendi atyákra bízták. A házastársakat a nép ajkán csak „ostyaégetők”-nek, illetve a lancianói lakosokat „Krisztussütögetőknek” hívják.

 

EUCHARISZTIKUS CSODA BOLSENA VÁROSÁBAN (1512)

 

 A bolsenai csodát Raffaello is megörökítette a vatikáni Apostoli Palota stanzáiban, 1512-ben.

 

Az etruszk eredetű Bolsena az azonos nevű tó partján fekszik Lazio, Toscana és Umbria között, a Tirrén-tenger és Viterbo közelében. A bolsenai csoda a 11. századi Szent Krisztina templomban történt. A templomot egy szent kislány emlékére emelték, aki 12 évesen, i. sz. 305-ben vértanúságot szenvedett Diocletianus császár keresztényüldözése folyományképpen.

 

A történeti kútfők szerint 1263-ban egy „prágai Péterként” emlegetett pap szentmisét mutatott be Bolsenában. A papot erős kétségek gyötörték a tekintetben, hogy vajon az ostya valóban Krisztus testévé változik-e.  Az átváltoztatás pillanatában a prágai pap látta, amint az átváltoztatott és megtört ostyából vércseppek hullanak alá az oltárra.

 

A bolsenai hívek a véres oltárkendőt körmenet keretében vitték IV. Orbán pápához, aki a közeli Orvietoban tartózkodott. A Pápa meggyőződött az események hitelességéről és 1264. szeptember 8-ai dátummal bullát adott ki, amellyel elrendelte Corpus Domini, Úrnapja ünnepét.

Ezután a pápa megbízta Aquinói Szent Tamást az ünnep liturgikus szövegeinek az elkészítésére, de IV. Orbán pápa halála miatt a Corpus Domini ünneplése csak később vált egyetemessé.

 

Azóta a szent ostyából kicsöppenő vérrel illetett három márványkövet a bolsenai Szent Krisztina templom „Csoda Kápolnájában” őrzik és kérés alapján megtekinthetők. A vércseppek a mai napig egyértelműen láthatók. Az oltárkendő az orvietói dómban található. Az ereklye ma a dóm „Korporálé Kápolnájában” tekinthető meg.

A vérrel áztatott oltárkendőt évente kétszer, Húsvétvasárnap délután és Úrnapján teszik ki közszemlére, az oltárra. Az eucharisztikus csoda tényleges helyén, Bolsenában évente nagy pompával ünneplik meg az Úrnapját. A belváros utcáit friss virágokból készült virágszőnyeggel borítják be és körmenetben hordozzák a vércseppel illetett kövek egyikét.

 

A LANCIANOI EUCHARISZTIKUS CSODA TÖRTÉNETE

 

A közép-olaszországi Abruzzo tartományban, Anxanum romjaira épült Lanciano-ban történt több mint 1200 évvel ezelőtt a katolikus egyház első és legnagyobb eucharisztikus csodája. A város Szent Legonziano-nak szentelt templomában egy bazilita szerzetes abban kételkedett, hogy Jézus valóban jelen van-e az Oltáriszentségben. A szentmise alkalmával az átváltoztatásnál az ostya valóban élő hússá, a bor pedig élő vérré alakult át. A vér összesen öt szabálytalan formájú és eltérő nagyságú rögben alvadt meg.

A hússá változott szentostyát 1713-tól egy ezüst Oltáriszentség-tartóban őrzik, míg a vért egy ősi kristálykehelyben tárolják. A csodás ereklyéket eleinte a bazilita szerzetesek, később a bencések őrizték. Ezután 1252-ben a helyi püspök, majd egy pápai bulla a minoriták gondozására bízta.

Ma a Szent Ferencről elnevezett szentélyben tartják a szent ostyát és vért. 1902 óta a lancianói eucharisztikus csoda ereklyéi a főoltár második tabernákulumában láthatók.

 

 

Az ereklyéket 1574-től kezdve vizsgálják tudományos módszerekkel. A legalaposabb tudományos szövettani és laboratóriumi vizsgálatok a következő eredményre jutottak:

  • a hús valódi hús, a vér valódi vér
  • a hús és a vér embertől származik
  • a hús fő alkotóelemei egy emberi szívet mutatnak: a húsban megtalálható metszetben a szívizom, szívbelhártya, a bolygó ideg és a bal szívkamra
  • a hús és a vér ugyanabból az AB vércsoportból való
  • a vérben a friss emberi vérre jellemző arányban találtak proteineket
  • a vérben van klorid, foszfor, magnézium, kálium, nátrium, és kalcium

 

Noha a szent vért és a húst már 1200 éve őrzik, s folyamatosan ki van téve olyan környezeti hatásoknak, mint a levegő és a hőmérséklet, ennek dacára megőrizték eredeti, természetes állapotukat.

 

A további tudományos igényű vizsgálatok teljes mértékben hitelesítik a Lanciano Eucharisztikus Csodáját. Az ereklyéket évente több tízezer zarándok keresi fel, hiszen ezek a ma ismert legősibb eucharisztikus csodához kapcsolódnak.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..