Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ezotéria és menekülés

Egyre többen ember esik át a ló túloldalára oly módon, hogy annyira belegabalyodik az ezoterikus, főként az Internetről szerzett információkba, hogy részben vagy egészben elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Figyeljük meg, hogy az ezotéria miként fordulhat át saját ellentettjében!

 

Az ezotéria első nekifutásra a szentséges, titkos és kevesek által birtokolt tudománya az életnek. Sokan megérzik a benne rejlő titokzatosságot és vágyni kezdik azt. A mai elfajzott New Age-es mozgalomnak köszönhetően pedig szinte minden problémára kapunk valamilyen gyógyító-helyreállító praktikát. Itt kezdődik a probléma, ugyanis a legtöbb ember nem azért akar megmártózni az ezotéria langyos és éltető vizében, mert komolyan el szeretne köteleződni egy világkép felé, hanem azért, mert nem tud szembenézni a mindennapi problémáival, s úgyszólván elmenekül a valóság elől. Hová? A tiszta, szent, magasabb rendű eszmékbe. Csakhogy ez önbecsapás, ugyanis az ezotéria alapállása nem az önámítás, hanem a felébredés, a szembesülés és a kijózanodás.

 

Az ezotéria csakis oly módon tisztíthatja meg a lelket, hogy feltárja előtte minden hibáját, melyet korábban elkövetett és lehetőséget teremt számára, hogy kijavíthassa azokat. Az ezotéria nem a hibák elkendőzésére hivatott, hanem arra, hogy megtanítsa, hogy mi a helyes hozzáállás a legkeményebb helyzetekben is.

 

Véleményem szerint mindig fel kell mérnünk, hogy a fizikai, a szellemi és a lelki síkokon milyen előnyökkel rendelkezünk, milyen kompetenciáink vannak és milyen tulajdonságaink gyengék, vagy akár gátoltak. A Sors mindig gördít olyan akadályokat az ember fejlődésének útjába, amelyeket nem lehet könnyedén ledönteni. Ilyenkor roppant áldásos, ha az ember az ezotériát nem pótszerként, vagy nyugtatóként, esetleg altatóként fogyasztja, hanem kijózanító szerként vagy gyógyírként.

 

Az ezotéria megmutatja az ember legsötétebb oldalát, úgyhogy mielőtt belevágunk, döntsük el, hogy akarunk-e tisztán látni vagy sem. Az ezotéria nagy része nem a csillogtatható képességekről szól, hanem a legnagyobb harcokról, nem a nyugalomról, hanem a legnagyobb belső viharról, nem a ragyogásról, hanem a sötétség és a fény viadaláról, amely az emberben zajlik. Aki ezt elfelejti, vagy nem veszi tudomásul, annak később komoly traumái lehetnek. A spirituális ösvény nem sétagalopp. Ha az volna, akkor már mindenki végigjárta volna és réges-régen megvilágosodott volna.

 

Mikor menekülünk a valóságtól? Akkor, ha nincs problémánk. Ha nem veszünk tudomást az ellentétekről és a veszélyekről. Ha mindenfélét feltételezünk – akár a jót is – másokról, de valójában nem tudjuk, hogy milyenek, mert nem olyannak látjuk, mint amilyenek.

A valóság minden, csak nem egyszerű, sőt emberi elmével átláthatatlan, ezért kell fokról-fokra felfedeznünk és felkészülnünk a felülmúlhatatlanra. Ezt a paradox helyzetet egyébként az ezotéria feloldja, de ne essünk abba a hibába, hogy mi mindent előre eltervezünk és elképzelünk, mert azzal álomvilágot teremtünk, amit később így is, úgy is le kell majd bontanunk. 

 

A spiritualitás és az ezotéria ott kezdődik, amikor a leghétköznapibb problémákban is képesek vagyunk felfedezni a mozgatórugók némelyikét. Szép dolog a hit, de mit sem ér, ha nincs mögötte tudás, azaz valódi információ. Aki valódi békére, megváltásra vágyik, annak át kell élnie a felébredés megrázkódtató és megrendítő terminusait.

 

A spiritualitás nem szólhat ítélkezésről, de akkor is folyamatosan döntéseket kell hoznunk. Sokan félreértik az ezoterikus tanításokat és csak azok jó oldalát láttatják, holott az ezotéria éppen arról szól, hogy szemünket nem hunyjuk le a rossz dolgok láttán, nem riadunk meg a káosztól és a pusztítástól, hanem tudatos döntést hozunk az értékek és azok megóvása mellett, amit nevezhetünk jóságnak, tisztaságnak és szeretetnek, de ezek végül is csak szavak, amelyeket életre kell kelteni. Sokszor az ezoterikus emberek elfeledkeznek ezekről az ősi princípiumokról, amikor kiesnek a szerepükből. Itt a hiba, ugyanis a spiritualitásból nem lehet kiesnie annak, aki folyamatosan megéli, csak annak, aki mímeli, utánozza és megjátssza. Figyeljünk arra, hogy mi ne eljátsszuk, hogy ezoterikusok vagyunk, hanem aszerint éljük meg minden pillanatunkat.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..