Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ezoterikus-exoterikus

Két idegen szó, mely egymás ellentétét jelenti, ugyanakkor ki is egészítik egymást. Az ezotéria manapság igen népszerű elfoglaltsággá vált. Sok mindent értünk alatta, s viszonylag könnyen elsajátítható és jópofa lélekbúvárkodásnak gondolhatnánk, amely jól illik a misztika iránti vágyainkhoz. Pár hétvége alatt ripsz-ropsz megtanulhatjuk a radiesztézia, az ingázás, a homeopatikus terápia, a grafológia, a csontkovácsolás, a tarot, a szellemgyógyászat és hasonló irányú ezoterikus művészetek alapjait. De ténylegesen mindössze ennyi kell ahhoz, hogy igazi ezoterikussá váljunk?

 

Az ezoterikus megközelítés

 

Az esoteros szó görögül azt jelenti: belső kör. Ez nem más, mint azon emberek köre, akik az élet megismerésén fáradoznak, s ebben valódi, illetve a valósággal összhangban levő felismeréseket tesznek. Nevezhetjük őket beavatottaknak, tudóknak is egyebek mellett egy a fontos, hogy az élethez belülről közelítenek, illetve megismerésük iránya befelé mutató, s nem csupán a felszínt, a fizikai valóságot karcolgatják.

Az igazi ezotéria csak kevesek sajátja, mivel az út a legfáradtságosabb, ami csak létezik. Az ezotéria önismeret, világismeret és istenismeret nagyjából ebben a sorrendben. De amennyire ezt egyszerű végiggondolni, olyan nehéz megvalósítani.

Az ezotéria az élet titkainak a megismeréséről szól, olyan titkokéról, amelyeket igazán csak egyénileg tárhatunk fel. Maga az út magányos is bizonyos fokig és a legnagyobb áldozatot, önmagunk sorozatos legyőzését igényli. Tulajdonképpen a megvilágosodás ösvényének is nevezhetném, ha nem volna ennek a szónak valamilyen ráaggatott pejoratív kicsengése.

Szóval, az ezotéria önmagunk legyőzése. Ez a folyamat az emberben lakozó polaritások kibékítéséről, egyensúlyba hozataláról, a szellem, a lélek és a test harmonizálásából áll. Ezt pedig mindenkinek magának kell elvégeznie, igaz, külső segítséget és iránymutatást azért kaphat ebben.

De ne tévesszen meg senkit a temérdek ezoterikus tanítás, a könyvek sokasága, mert a bölcsességet elolvasni, ésszel felfogni, értelmezni, s egyetérteni vele egyáltalán nem elég. Azok csupán szép és igaz gondolatok. Az igazi ezoterikus munka akkor veszi kezdetét, amikor az ember elkezd a tanok szerint élni, magyarul gyakorolja azokat. Ez pedig nem megy zökkenőmentesen. A titok mindig az ember belső világában létező fogalom, amit át kell élni, érezni kell, ezt senki nem nyújthatja át a másik embernek tálcán. Minthogy az emberben ellenálló hajlamok is szép számmal vannak, ezért mindegyiket egyesével kell felszámolni, s addig nem juthat tovább senki, amíg ezt önmagában fel nem oldotta. Az ezoterikus tanítások, a törvények lámpásként világítanak nekünk az úton, de a lépéseket nekünk kell megtenni.

 

ezoterikusexoterikus10

 

A valódi ezoterikus ember mások életére is hatással van. Akarva-akaratlanul viselkedésével megváltoztatja a környezetében élőket. Van, akit felbőszít és ellenállásra ingerel, s van, akinek éppen ő nyújt segítséget egy kiadós lelki fröccsel, egy beszélgetéssel vagy éppen tapasztalataival.

Az ezotéria útja tehát nem speciális tudományterültekre oszlik, nem is pszichológia, hanem jóval több azoknál. Az embert mindig a teljességében szemléli annyi összetevőjét véve figyelembe, amennyit csak ismer. Ezért aztán nem egy lezárt tudás, hanem egy folyamatosan bővülő, újjászülető és nyitott, befogadó tudás az ezotéria. Nem csupán az emberről szól, hanem a világról, az univerzumról, a természetfelettiről, s mindent átható Tudatról. Az ezotéria végcélja éppen ezért a Nagy Egészbe történő betagozódás és integráció. Vagyis organikus egységgé, élővé és istenivé varázsolni az ember hármas egységét: a testet, a lelket és a szellemet. Ez a voltaképpeni megvilágosodás, az öntudatra ébredés, a felébredés, a szamadi vagy szatori. Sokféle névvel illethetjük, azonban a lényeg mindenhol ugyanaz. A tudatosság átlépi, mintegy meghaladja az érzéki világ határait, s olyannyira kitágul, hogy már kozmikus tudattal lép nászra, egyesül vele.

A kozmosszal való valaminő azonosulás adja a magyarázatot arra, hogy miért születnek az ezoterikus emberben olyan felismerések és realizálódnak olyan értékek, melyek azelőtt ismeretlenek voltak a számára, viszont most, ebben az állapotában letisztult formában, ösztönös viselkedésként és gondolkodásként egyszerre készen, szinte kibomlik az elméjében. Nem vallásos, nem tudományos, nem pszichológiai ez a megközelítés, jóllehet a járatlan vagy kívülálló személy számára annak tűnhet. Ez a megközelítés túl van az átlagos megismerés határain. Ez a szemlélet segít eligazodni a mindennapokban, ez vezet el bennünket az önismerethez, ez fejleszti a személyiségünket és az identitásunkat, ez adja a naftát és az iránymutatást a szellemünknek és lelkünknek legyen bármilyen nehéz a sorsutunk.

 

ezoterikusexoterikus6

 

Ezek után félrevezető lenne felsorolásba kezdenem és kiragadnom egynémely irányzatot, míg másokat a bőséges formagazdagság miatt méltatlanul mellőznöm kéne. Úgyhogy e helyett csak annyit jegyeznék meg, hogy az igazság keresése egy sokszor fáradsággal és szenvedésekkel teli út, mégis az ezoterikus módszerek, gyakorlatok és szellemi tanítások vezetik el az embert a végcéljához, önmagához.

 

Az exoterikus szemlélet

 

Az exotéria megközelítés alapvetően megosztó, a valóságot csak a saját szemein keresztül hajlandó szemlélni. Maga a szó is külső kört jelent, vagyis avatatlanságra céloz. Igazából egy beszűkült csőlátás ez, ami nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni a megmagyarázhatatlan tényeket, nem hajlandó elfogadni a természetfeletti jelenségeket, nem igazán foglalkoztatja, sőt talán sokszor még ki is neveti a hívő embert.

Elsősorban a materialista tudományosság, az öncélú ideológiák és a földhöz ragadt filozófiai irányzatok tartoznak ide. Ezen túlmenően a szélsőséges, nem centrális szemléletű, Istentől elrugaszkodott, térítő, erőszakos eszmék, vallások és ezoterikusnak mondott, de emberi érdekektől átitatott irányzatok mind exoterikusak. De nem attól, hogy ezeket bárki is elítélné, hanem csupán attól, hogy nem vezetik el az embert az eredeti isteni önvalójáig, ősmagjáig és ezen keresztül a felsőbbrendű lényekig és Istenig.

 

ezoterikusexoterikus1

 

Az szokták volt mondani, hogy az ördög a Specialista, viszont Isten az Univerzális.

Nos, valóban. Ez többek között arra a gőgre, önteltségre hajaz, ami az olyan emberekre jellemző, akik egy-egy szakterületen már mindent elsajátítottak és okosnak, kiválónak, s már pusztán ezáltal másoktól sokkal többnek érzik magukat. Ez a megittasult tudat nem kellene, hogy a „nagy tudású” emberekre jellemző legyen. Az önelégült fejben nincs helye sem gondolatnak, sem pedig tudásnak. Miért? Mert az ilyen szemléletű ember büszkesége önhittségből és múlandó, részleges és töredékes ismeretekből táplálkozik, s az elért pillanatnyi eredményeit véglegesként kezeli és védi. Olyannyira képes az exoterikus hívő – hiszen a tudós is hisz az igazában! – védeni és körülbástyázni felfedezéseit, meglátásait, hipotéziseit és spekulációit védelmezni, hogy ha támadva érzi magát, szinte vérre megy az igazáért.

Az exotéria úgy áll az ezotériához, hogy magát tartja haladó szelleműnek és reformistának, akinek joga van megszabni, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad és mit nem. Addig nem is lenne baj, amíg az exotéria a saját diszciplínáinak keretein belül maradna és működne. A gond és a konfliktus mindig akkor szokott kezdődni, amikor az exotéria kizárólagosságra törekszik és lebecsüli, mi több, becsmérli az ezotériát.

 

ezoterikusexoterikus3

 

Exoterikusból ezoterikussá válni

 

Szerintem helyesebb volna úgy tekinteni az ezoterikus és az exoterikus megközelítésekre, mint két egymást kiegészítő világképre. Az egyik a gyümölcs héj, a másik a húsa, s a kettő így elmondhatja magáról, hogy tulajdonképpen a magért vannak.

 

Ahhoz, hogy harmonizáljuk életszemléletünket, nem kell ítélkeznünk kelet és nyugat, vallás és tudomány, pszichológia és parapszichológia, férfias és nőies gondolkodásmód, anyag és szellem között. A mi igazságunk nem az egyetlen igazság, még ha alkalmasint objektívnek is tűnik. Sokféle út létezik, de minél közelebb jut egy exoterikus elme a világ valódi igazságaiig, annál inkább válik ezoterikussá. Tehát nem az emberi címkék és a minősítések számítanak, mert azok átmenetiek, feltételekhez kötöttek és viszonylagosak, hanem az összhang.

 

Az igazságon kívül tévhit még a tudás birtoklásának kérdése is. A tudásnak aspektusai, cikkei, körei, mélységei vannak. Folyamatosan fejlődik, tökéletesedik és átalakul a tudás. Vannak olyan stádiumai, amikor a világi tudás ellentmondásba kerül a benső, ezoterikus tudással, ez a hétköznapjainkban a racionalitás (ésszerűség) és az intuíciók örök dilemmája és harca. De a harc nem vérre megy, csak mi tesszük azzá. Ez a fejlődés motorja, a dinamika forrása és egy motiváló erő. Különben az ember lehorgonyozna a múlt egy darabjánál, s azt hinné, hogy már mindent felfedezett és megértett. Ez katasztrofális lenne, lássuk be. Nem szabad megállni, haladni kell a korral és a kihívásokkal.

 

ezoterikusexoterikus8

 

Az exoterikus emberből úgy válhat ezoterikus, hogy belátja: az érzékszervi határokon túli valóságot is meg kell ismerni. A tér és az idő korlátain túli világokat nem ismerhetjük meg technikai eszközökkel, hanem csakis a kiterjesztett tudatosságunkkal. Hogy ezt beavatásnak nevezett folyamat során érjük-e el, vagy önbeavatással, az azért mellékes, mert mindennek a kiindulópontja és a végpontja az ember. A morálisan, emocionálisan, spirituálisan, ugyanakkor a földi világ dolgaiban is járatos, tehát nem végletes, nem elszállt, hanem nagyon is ösztönös humánum.

Ha viszont röghöz kötöttek, csökönyösek, maradiak leszünk, túlzottan befolyásolnak bennünket az anyagi világ látszatai és nem vagyunk képesek felülemelkedni az érzelmi gondjainkon, hanem beleragadunk a múltunkból, emlékeinkből, beidegződéseinkből és valósnak vélt hiedelmeinkből szőtt hálóba, akkor hiába a sok diploma és plecsni, nem fogunk tudni kitörni ebből a létformából. Márpedig az ezotéria lényege az áttörés: a tömegek hitének, energiáinak, gondolatformáinak és problémáinak a levedlése, a kiemelkedés a tömegből és a valóság megismerése és átélése. Ez adhat határtalan lelki örömöt, ami egészen új dimenzióba helyezi az embert minden értelemben.

 

Én óvakodnék ítélkezni, nehezen értelmezhető jelzőkkel és fogalmakkal illetni bármelyik irányzatot, amit nem próbáltam. Tehát javallanám, hogy ne törjünk pálcát senki és semmi felett, amit nem tapasztaltunk. Így az okkultista (titkos) társaságok, az ezoterikus (beavatotti) szervezetek, a teozófusok, az antropozófusok, a parapszichológusok, a spirituális csoportok és sok hasonló formáció felett se hozzunk ítéletet, mert ugyanúgy vannak közöttük hitelesek és kóklerek, becsületesek és korruptak, igazak és gazak, mint minden más életterületen és megközelítésben. Tudjunk középen maradni, vagy legalábbis semlegességre és elfogulatlanságra törekedni, ha új dolgokkal találjuk magunkat szembe, mert lehet, hogy a Sors éppen egy komoly lehetőséget kínál fel a számunkra új formában.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..