Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Felderítetlen, rejtélyes eltűnések a Bennington-háromszögben

Sok máig megválaszolásra váró kérdés közül az egyik: „Mi történt azokkal az emberekkel, akik a Vermonti Glastenbury-hegyen tűntek el?”

 

A legtöbb Bennington-háromszögben történt esetben az áldozatok, illetve azok testei sohasem kerültek elő. Nyomtalanul tűntek el a hálószobáikból, a kertjeikből, a benzinkutakról, s más egyéb a Bennington-háromszögön belüli területről.

 

Az eltűnt személyeket leszámítva, számos riport készült különös hangokról, továbbá megtébolyodott emberekről, furcsa szagokról, ufó-tevékenységekről, különös fényekről és az erdőben megfigyelt rejtélyes lényekről.

 

Megígérte, hogy ebédre visszatér a táborba… és soha többé nem láttuk. Senki sem talált rá sem élve, sem holtan.

Megígérte, hogy ebédre visszatér a táborba… és soha többé nem láttuk. Senki sem talált rá sem élve, sem holtan.

 

Annak ellenére, hogy ezek az események már régóta töprengésre késztetik a Vermonti Bennington közelében élő embereket, még sohasem sikerült megfejteni őket.

 

Vajon miért tartják elátkozott helynek a Bennington-háromszöget? Ezért nem szeretnének az emberek ott lakni? Úgy tűnik, hogy a Vermonti Glastenbury helyvidékes terepe a kezdetektől balszerencsés.

 

Sohasem volt elég nagy ahhoz a populáció, hogy kis városkákká szerveződjenek.

 

Hivatalosan 241 ember élt ebben a régióban 1880-ban. Majd a „község” népessége 17 főre apadt 1920-ban, illetve 1930-ra már csak 3 állandó lakosa maradt.

1950-ben csupán egyetlen lakosról tudunk, de végül ő is odébb állt…

Glastenbury már csak „kísértetvárosként” ismeretes az 1930-as évek vége óta.

 

Számos helyi legenda kötődik a sűrű erdő borította Bennington-háromszög és a Glastenbury-hegy vidékéhez, de az első fehér telepesek addig nem vették komolyan a legendát, amíg a családjaik és a legközelebbi barátaik el nem kezdtek nyom nélkül eltűnni.

 

Middie Rivers, egy 75 éves, de egészséges helybéli volt, aki tapasztalt halász-vadász túravezető volt. Egész életében ezen a vidéken élt. 1945. november 12-én éppen négy vadászt kísért a Glastenbury  vadonba. Amikor a csoport visszatért a 9-es számú út és a Long Trail Road Middie Rivers közelében található alaptáborba, akkor elvált a Bickford Hollow-ként ismert területen a vadászoktól. Megígérte, hogy ebédre visszatér a táborba… Sohasem látták többé.

 

Mind az önkéntesek, mind a rendőrök több mint egy hónapig kutatták mindhiába az elveszett embert. Senki sem találta meg őt se élve, se holtan. A közeli pataknál egyetlen dolgot találtak: egy olyan fel nem használt lövedéket, amely egy hajdani túravezető golyóövéből eshetett ki.

 

Úgy egy év múltán, 1946. december 1-én, Paula Welden, a Bennington College egyik 18 éves diáklánya vált kámforrá. Egy egynapos túrára indult a Glastenbury-hegy hosszú ösvényén. Az alapos vizsgálat kimutatta, hogy egy helybéli elvitte egy darabon a Woodford Hollow-nál lévő otthonáig. Aznap valamivel később Paula Welden útbaigazítást kért Ernest Whitman-től, a The Bennington Banner Newspaper alkalmazottjától.

 

Több túrázó látta őt integetni, amit a hegy hosszú ösvényén tartott felfelé. Ez volt az utolsó alkalom, amikor látták őt. Paula Welden nem tért vissza az iskolájába. Az FBI a New York-i és a Connecticut-i Rendőrséggel együtt, segítették a Vermonti hatóságot az eltűnt fiatal lány utáni nyomozásban. A hegyi terep minden négyzetméterét tűvé tették és kielemezték. A jutalom és Glastenbury vadon 27341 hektáros területének átfésülése ellenére soha nem találták meg.

 

Egy nyomra se bukkantak. Paula Welden egyszerűen köddé vált!

 

Három évvel később egy igazán bizarr esetre került sor. Egy másik Benningtoni lakos tűnt el. James E. Tetfordnak hívták. A 68 éves férfi éppen a vakációját töltötte a rokonainál Észak-Vermontban. St-Albans-ban szállt fel a buszra menettérti jegyet váltva Old Soldier-i otthonába, amely Bennintonban található. A busz csupán egyetlen helyen állt meg és James Tetford akkor még rajta volt. Már csak a Glasternbury-hegy állt közte és otthona között. Amikor a busz megérkezett Benningtonba, Tetford nem volt rajta és senki sem tudta megmagyarázni, hová tűnhetett. Egy másik vizsgálat sem hozott semmiféle eredményt az elveszett férfi ügyében. Semmiféle nyomát nem találták.

 

1950. október 12-én Paul Jepson, egy nyolc éves kisfiú tűnt el nyom nélkül. A kisfiú bepattant a családi furgonba az édesanyjával, hogy beugorjanak a hegy környékén lévő városba. Az anya csak egy pillanatra hagyta magára. Amikor a kocsihoz visszatért, a gyermeke hűlt helyét találta. Fényes nappal Amerika felfedezésének ünnepén történt mindez a délután derekán. A katonai és a polgári erők egyaránt megkezdték a kutatást.

 

A New Hampshire-i Állami Rendőrség által küldött kutyacsapat elvesztette a nyomot a Glastenbury-hegy nyugati szomszédságában ott, ahol a ravatalozó és a keleti utak egymásba csatlakoznak.

 

3.2

 

Ez gyakorlatilag ugyanaz a hely volt, ahol az eltűnt diákot, Paula Welden-t utoljára látták.

Volt egy különös dolog, amit a fiú apja, idősebb Paul Jepson mondott a lefolytatott vizsgálat során. Szerinte a fia erős vágyat érzett arra, hogy a hegyekbe menjen.

 

Miért volt benne ilyen késztetés? Mi annyira különleges a hegy közelében?

 

16 nappal ezután, október 28-án Frieda Langer, egy 53 éves nő North Adams-ből, lépett be az erdő egy kis parcellájába Glastenbury keleti oldalán. Késő délután felé járt az idő. Ő és Herbert Elsner nevű unokafivére éppen túrázgattak. Úgy fél mérföldes távolságban Frieda egy patakba pottyant. Majd otthagyta az unokatestvérét és a fél mérföldet lefutva a táborba sietett átöltözni.

 

Herbert Elsner csak várakozott, de Frieda sosem tért vissza. Ezután visszasétált a táborba, s ott eszmélt rá, hogy a lány sohasem tért oda vissza és senki sem látta őt kijönni az erdőből. Frieda Langer jól ismerte a durva terepet és egyszerűen nem veszhetett el. Ismét egy nagy keresés vette kezdetét, a kutatócsoport repülővel, helikopterrel és gyalogosan is átfésülte a terepet, de semmi sem talált.

 

A nő eltűnésére utaló első nyom hét hónappal később került elő. Testére egy szántóföld közepén bukkantak. Ez azért roppant mód furcsa, mert a terepet már átkutatták korábban a tűzoltók, 300 katona, az önkéntesek, a rendőrség és még vadászok is.

 

Mint azt később tudósították: „maradványai hajmeresztő állapotban voltak”. A halál oka ismeretlen volt.

 

Sok teória látott napvilágot, melyekkel igyekeztek megmagyarázni a Glastenbury körzetében történt bizarr eseményeket. Többek között volt szó földönkívüli emberrablásról és sorozatgyilkosról is. Utóbbi elmélet nem igazán tartható, mivel nem voltak gyilkosságra utaló nyomok. A sorozatgyilkosok általában egy bizonyos embertípust szemelnek ki, de a Benningtoni áldozatok neme és kora változatos képet mutatott.

 

Vajon egy olyan teremtmény lehetett, amely a környék erdőiben ólálkodik? Sokan különféle paranormális eseteket gyanítottak és valamiféle „fekete lyukat”, ami ebben a régióban található.

 

Az egyik érdekes felvetés a Bennington-háromszöggel kapcsolatosan az, hogy egy olyan hely, ahol valamiféle „elveszett interdimenzionális horizont” van, amelybe belépve, az emberek elhagyják a világunkat.

 

Ezek a megmagyarázhatatlan események egy napon majd feledésbe merülnek, de sohasem nyernek magyarázatot.

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/articles1/benningtonmystery.php?utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_campaign=messagetoeaglecom_daily_news_for_08_16_2015#.VdEEjfntmkp

Fordította és szerkesztette: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..