Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Félelmeink és téveszméink hálójában

Az egyik legtipikusabb téveszménk, mely elemi erővel törhet ránk bármikor és képes akár egy teljes emberi életet is megkeseríteni a félelem és a szorongás. Aki megérti, hogy mitől fél, az eloszlathatja magában a félelem ködképét, s visszanyerheti rég elveszettnek hitt szabadságát. Aki pedig lepaktál ezzel a belső démonával, azt a komplexusa addig zsigereli ki, amíg csak ereje van.

 

Mi a félelem?

 

A félelem lehet egy érzés az emberben. Ez az érzés belső világunkból jön elő, többnyire hirtelen és váratlanul. Ereje a gyengétől a legerősebbig terjedhet. Fő jellemzői közé tartozik az ismétlődés. A félelem olyan, mint egy kis intelligens lény az emberben, ami nőni akar. A félelem általában először pici, szinte észrevétlen és sokszor ölti magára a „jogosság” szerepét. Például jogosan félünk a tűztől, mert ha nem vigyázunk, akkor megégethetjük magunkat. Jogosan félünk a büntetéstől, mert rosszat csináltunk. A sorozatos ismétlődésekkel azonban egyre nagyobb erőre tesz szert bennünk a félelem, s egy idő után egyre hosszabb időre veszi át az irányítást elménk fölött. Az elme egy hely a fejünkben, ahova befutnak az öt fizikai érzékszerünkből az információk és ahol elvileg feldolgozzuk a dolgainkat, sőt ha marad időnk és energiánk, akkor még gondolkodunk is rajtuk. Ez nem vicc, tényleg nagyon terhelt az emberi elme manapság és nem kellő alapossággal és nem a szükséges szűrökön keresztül dolgozza fel az elméjébe érkező információkat. Sőt, ami azt illeti, itt szoktunk építgetni mindenféle légvárat, energiafelhőket és képeket, melyek életre kelnek bennünk. Itt asszociálunk, tehát itt kapcsolunk össze bizonyos egymástól nagyon távol eső gondolatokat és érzelmeket. Az elme az a hely, ahol az ember kialakítja a maga kis világát, az elménkben teremtünk kicsiben.

Ne becsüljük le az elménket, mert a gondolatainkat utána szavakká formájuk és beszéd lesz belőlük. Ez egy hatalmas fegyver, bárki beláthatja. A gondolatainkból születnek a cselekedeteink és a tetteink. Most előjel nélkül mindegyikre érvényes ez a megállapítás. Tehát amikor elméről beszélek, akkor az egyik legfontosabb, de még a fizikai világhoz kapcsolódó részünkről, tegyük hozzá, teremtő részünkről szólok.

Az elme azonban nem csak külső folyamatokat, hanem mélyreható benső eseményeket is elindít. Például egy érzelem képes az idegrendszeren keresztül megrázni az embert, de ugyanakkor egy másik emóció képes felszabadítani az embert. Valaki megszámolta, hogy az embereknek naponta átlagosan 50-70 ezer gondolatuk jön létre az elméjükben. Ehhez átlagosan 1-5 érzelem is társul. Természetesen nem mind tudatos. Ha ezt vesszük alapul, akkor érdemes belegondolni, micsoda teremtő lény maga az ember.

 

A hangulatállapotunkat gyakran a tudatunk alatt végzett érzelmi folyamaink uralják. Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert így talán érzékletesebb a mondandóm. Az ember hangulatát javarészt tudattalan folyamatok irányítják. A félelem és a szorongás ilyen! A félelemnél általában be tudjuk azonosítani az okot, vagy legalábbis azt hisszük. Tehát tárgyiasul és konkrét formát ölt a félelem tárgya. A szorongásainknál rosszabb a helyzet, ott tudat alatt maradnak a valódi kiváltó okok. A félelmek és a szorongások hatása hasonló: gúzsba köt és nehéz szabadulni tőlük. A félelem tehát lehet hangulat is, amikor egy emberre bizonyos szituációkban, majd később egyre többször jellemzővé válik az ijedség, az idegesség és a szorongás. Illetve ezek kísérőjelenségeként, majdan folyományaként léphet fel a pánik, a depresszió és ezek még kórosabb tünetegyüttesei.

 

A félelem extrém, de nem ritka esetekben tovább gyűrűzhet és teljesen elfajulhat: az ember ki sem meri tenni a lábát az utcára, fél a szűk, zárt terektől, retteg a magasságtól, iszonyodik az emberektől és hasonlók. Szó szerint az őrületbe kergetheti az embert a saját félelme. Ilyenkor az én-görcsök fóbiákká és elmebajjá válhatnak. Ez utóbbi esetben beszélünk pszichózisról. Szinte lebénítja az embert és az egész életére ilyenkor rátelepszik a félelem. Ilyenkor sürgősen szakemberre szorul az illető. Így válhat a félelem pszichózissá, amikor is már mindenkiben, a legártalmatlanabb személyekben vagy akár megszemélyesített, de csak az elmében létező személyektől fél az illető. Ritkaság? Sajnos, nem annyira, mint szeretnénk.

 

Félelmeink okai

 

Az átlagos és „normális” ember is szokott félni. Ez egy olyan életstratégiára vezethető vissza, ami mögött az a meggondolás húzódik meg, hogy az élet egy folyamatos küzdelem és harc. Az ilyen mentalitású ember úgy érzi, hogy mindenért meg kell küzdenie és amit megszerzett, azt mind meg kell óvnia nehogy mások rá tehessék a kezüket.

De mitől félünk igazán? Nos, természetesen a veszteségtől! A kedvenc, vagy nagy becsben tartott személyes tárgyak elveszítésétől, a számunkra kiemelten fontos személyek elveszítésétől, de olykor hasonló módon félünk a presztízsveszteségtől, vagyis attól hogy kisebbnek, gyengébbnek és elesettebbnek fogunk látszatni, mint az kívánatos volna.

 

Félelmeink okai legtöbb esetben az, hogy rosszul ítéljük meg a helyzetünket. Téves, hamis látszatba tesszük magunkat vagy éppenséggel nem mi, hanem a Sors:

–          Kételkedünk önmagunkban, másokban és a világban (szerethető vagyok-e, elfogadnak-e – ezek a minták főként gyerekkorban alakulnak ki)

–          Bizalmatlanok és nyugtalanok vagyunk. (félünk az ürességtől és a magánytól, a becsapástól, a megcsalatástól és a csalódottságtól)

–          Önbizalomhiányban szenvedünk és önállótlanok vagyunk. (Nem érezzük magunkat képesnek valaminek a megtanulására vagy saját magunk megváltoztatására.)

–          Következetesen lemondó és feladó a magatartásunk, ha erőfeszítésről, kihívásról és akadályról van szó.

–          Túlzottan is eluralkodik rajtunk az elkeseredettség, a kétségbeesés, a reménytelenség és a hiábavalóság érzete vagy, mert ezt láttuk másoktól (átvett viselkedési minták), vagy, mert ezt az életstratégiát alakítottuk ki magunkban.

–          A gyermekkori sérüléseink és a beilleszkedési zavarok kiváltották belőlünk a belső szorongást és félelemérzetet, mint mentális és emocionális (gondolati és érzelmi) válaszreakciókat a külvilág bizonyos ingereire.

 

Gyakori hibák, amelyeket elkövetve teljesen elveszhetünk magunkban:

–          mindent megmagyarázunk magunknak és másoknak,

–          másokkal megerősítettjük a döntéseink helyességét,

–          naiv idealistákká válunk, vallási és ezoterikus eltévelyedések (Ki vagyunk éhezve egy cseppnyi lelki kielégülésre, ezért olyan elméleteket és nézeteket és eszméket keresünk, amelyek megegyeznek azzal, amiket hallani szeretnénk.)

–          kihasználhatóvá és manipulálhatóvá válunk. Mert a félelem, mint a fenyegetés eszköze, kiváló.

 

A félelem leküzdése

 

Nem lehet egy rövidke cikkben komplett terápiát javasolni, illetőleg szakember bevonása nélkül nem valószínű, hogy bárki leküzdheti a legbensőbb félelmeit. Mindemellett a tudatosság növelése és a félelmek működési mechanizmusainak megismertetése céljából egyáltalán nem lényegtelen felvázolni a félelem leküzdésének folyamatát.

 

Tisztáznunk kell magunkban, hogy az élet a végtelen lehetőségek tárháza. Aki tökéletesen alkalmazkodik a játékszabályokhoz, az tökéletesen élhet. Tévedni persze lehet. Kudarcot vallani szintén lehet. Ez benne van a pakliban. Ettől mi még nem vagyunk rossz, béna, szerencsétlen és elveszett emberek. Amire mindig figyeljünk oda krízishelyzeteinkben: csak a veszteség ne váljon úti céllá.

Sokszor azzal a technikával téveszti meg magát a legtöbb ember, hogy felnagyítva a problémát, túlzó mértékben nyilatkozik magának, magáról. Becsmérli saját magát, s aláássa az önbecsülését. A bűntudat és a lelkiismeret-furdalás azonban mind álarc, az egó építi fel az emberi elmében a félelmekből és a különböző belső kényszerekből. Sajnos, könnyen válhat függővé az ember, illetve notórius visszaesőkké. A depresszió, a pánikbetegség és félelmek ködképek, melyek csak az emberi elme tárházában léteznek. Olyan illúziók, melyek egy életre elboríthatják és uralhatják az elmét.

Megoldási minták a félelem leküzdésére:

–          az öntudatunk tudatos fejlesztése

–          a gyerekkori sérülések és szocializálódásunk során elszenvedett személyiséghibáink levedlése

–          nem ítélkező magatartás megtanulása

–          olykor dacolni a konvenciókkal (szokásokkal, elvárásokkal), Nem csak szélsőségesen lehet!

–          felszámolni a ragaszkodásunkat

–          megtanulni elfogadni másokat és körülményeinket

–          az önvádaskodás és a bűntudat letétele

–          megbocsátás önmagamnak és másoknak

–          képzelgések és hiedelmek helyettesítése valódi, tiszta, önmegerősítő eszmékkel

–          érzelmi rugalmasság kialakítása a sérülések kijavításával (spirituális megoldások, gátoldó módszerek és szertartások)

–          másokkal szembeni elnéző és toleráns magatartás (Belátni, hogy más is a fejlődési útját járja és hibázhat ő is.)

–          A saját lelkünkkel közelebbi kapcsolatba léphetünk, mert a lélek a szorongásokon és félelmeken túli világban létezik és működik.

 

A szorongás és a félelem meggátolja a lélek szárnyalását. A több kiterjedésű univerzum ösztönző ereje az emberbőrbe bújt lelkek mélyén most is megvan. Ránk vár ennek felszabadítása.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..