Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Feltámadás és feltámasztás

A múmia trilógia mindegyik részében közös vezérmotívuma a feltámadás, illetve a feltámasztás. Így Húsvét táján, fontosnak tartom felvetni ezt a kérdést, hiszen ez egy élő misztikus kapocs lehet Jézus élete és az egyiptomi kultúra között.

ezomozi1

Mit jelent a feltámadás? Nos, ha a Bibliára gondolunk, akkor Jézus története rajzolódik ki előttünk, aki munkássága alatt több holtat és nem utolsó sorban önmagát is feltámasztotta. A feltámadás jobb, teljesebb megértéséhez az tisztázandó, hogy az ember elsődlegesen lélekből és szellemből, s csak másodlagosan testből áll. A test, mint anyagi porhüvely, képes magába fogadni a szellemet (tudatot) és az isteni lelket. E három összetevő közül a lélek az, ami az életet adja. Imígyen a halál akkor áll be spirituális értelemben, amikor a lélek kilép a testből. Pontosabban fogalmazva ez egy eloldódási folyamat, de mindenképpen a lélek eloldódása a testtől, nem a szellemé.

 

A feltámadás tehát technikailag az isteni eredetű lélek testbe való visszatérést jelenti. Ez többféleképpen is történhet. Lehet a lélek annyira fejlett, erős és a Sors által felhatalmazott, hogy önmaga erejéből tér vissza a testbe – erre volt példa Jézus esete. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy őt is azért segítették, nevezetesen, Ariell Arkangyal hozta vissza, de ez a történelemből hiányzik.) A másik variáció arról szól, hogy egy feltámasztó szertartást kell elvégezni, melynek keretén belül a túlvilág egy bizonyos régiójából visszahívható a lélek (és egyébként a szellem) is a testbe. Erre többek között az egyiptomi kultúrában találunk példákat, ahol maga a mumifikálás szolgált a test konzerválására, mert ott előre úgy tervezték, hogy a fáraók, családtagjaik és néhány magas rangú előkelőség alkalmasint visszatérhessen a régi testébe. A miérteket itt most nem firtatnám, de a technika lényegéhez tartozik, hogy a szertartást végző felolvasó pap megnyitja a túlvilág kapuját – a Lelkek Kútját -, s azon keresztül szólítja vissza testébe, múmiájába a lelket.

 

Akár az előbbi, akár az utóbbi eljárást tekintjük, nem kerülheti el a figyelmünket a szembeszökő hasonlóság. Jézus is tulajdonképpen beavatott volt, akár Imhotep, aki pedig főpapi funkciókat töltött be Egyiptomban – és nem csak a filmben, az élő történelemben is. Jézus esszénus mester volt, aki részint egyiptomi mesterektől, részint az Esszénia (egy esszénus közösség Jézus idejében) vezetőitől kapta meg a magasabb fokozatú beavatásait. A mesteri szint azt takarja, hogy az illető már képes a testét elhagyni, azaz a testéből kilépni úgy, hogy ő maga élő szellemtestének segítségével érzékeli a szellemi világok valóságszintjeit, másrészről a teste addig életben marad. Abban az esetben, ha a testelhagyás nagyobb időintervallumot ölel fel, akkor a testet konzerválni szükséges, máskülönben az oszlási folyamatok visszafordíthatatlanná válnak.

 

A feltámasztás tehát egy mágikus művelet, amelyre csak nagyon indokolt esetben és sorsírói engedélyekkel kerülhet sor. De lehetséges. A nagy beavatottak számára a halál nem volt több, mint egy nagy kapu, amin keresztül a lelkük átjárt. Így volt ez Atlantiszban, Egyiptomban és a későbbi magaskultúrákban is.

 

A feltámadás – melyről a feltámadott mesterek tettek tanúbizonyságot – minden autentikus (hiteles) felsőbb kinyilatkoztatásban szerepelt. A feltámadás, vagyis a lélek halált követő továbbélése, evidens az ezoterikusok számára, ugyanakkor szinte felfoghatatlan a materialista világnézetű hívők számára, illetve ez utóbbiaknál a test továbbélését, vagy a testtel együtt történő feltámadást jelenti. Talán nem kell különösebben ecsetelnem, hogy itt nem a test élettartamának a mesterséges meghosszabbításáról és a test mindenek felettiségéről és halhatatlanságáról szól a fáma. Ez a nézet ugyanis helytelen. Akik ily módon gondolkodtak a feltámadásról és reinkarnációról, azt istentagadónak bélyegezték és a legkomolyabb mértékben büntették, valahogy így minősítették őket: „A Teremtő elismerése nélkül éltek vala, kételkedének vala az égben lakozó jóban és a pokolban lakozó rosszban, a holtaknak feltámadásában és a leendő testekben. Gyarlók ők, kik az életre nem valók, csak a szenvedésbe valók.”

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..