Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

FRANZ BARDON ÉLETE

  1.                                                                            1.     rész

 

Franz Bardon 1909. december 1-én a csehszlovákiai Opava melletti Katherein-ben született és 1958. július 10-én hagyta el földi testét Brünnben. Polgári iskolába járt, ahol szerelő lett. Művészneve, a Frabato a Franz, a Bardon, a Troppau és az Opava szavakból született. A húszas években művészként lépett fel, majd 1941-től orvossá és természetgyógyásszá avanzsált. 1958-ban a nyugati gyógyászat irányában elkötelezett orvosok kampányt indítottak ellene, minekután letartóztatták. Az ítélet előtt kórházban halt meg egy régi betegségében. A gyógyszereket megtagadták tőle.

 

Főbb művei: Az igazi beavatás útja, A mágikus idézés gyakorlata és Az igazi kabbala kulcsa. A negyedik kötet – a Frabato – az önéletrajzi regénye. Életútjának megírását titkárnőjére, Otti Votavovára bízta Bardon.

Tanítványai, William Mistele és Rawn Clark szerint a bardoni beavatás a 20. század legjelentősebb tréningprogramja bármilyen mágikus tevékenységhez. Ez utóbbival külön cikkben fogok foglalkozni, de most következzenek villanásszerűen életének emblematikus pillanatai.

 

F.O.G.C. (magyarul: Arany Százak Szabadkőműves Rendje) okkult páholy egyes tagjai végighallgatták és végignézték Frabato előadását, melynek során bizonyságot nyert, hogy trükkök nélkül dogozik és fantasztikus mágikus képességek birtokában van. Ez a titkos társaság a negatív oldalon állt. Képességeik közé tartozott, hogy minden embert el tudtak altatni és felébreszteni, megölni és visszahozni az életbe, illetve megbetegíteni és meggyógyítani. Erre egy démonherceggel kötött szerződésük okán nyertek felhatalmazást. De Frabato éppen a másik, tudniillik a pozitív oldalon, azon belül pedig a Fény Testvéreinek védelme alatt állt. Így érdekesnek ígérkezett az összecsapás.

Egy küldöttjük még melegében felajánlotta Bardonnak az említett okkult páholyba történő felvételét, mire ő az Akasha Krónikához fordult segítségért. Elővette a mágikus tükrét és előbb a vezető, vagyis a nagymester, majd annak minden intrikájáról tudó jegyző életfilmjét pergette le benne. Miután a rend gyűlésén erről beszámolt a küldött, a nagymester megesküdött, hogy a Sötétség Urának nevében a pokol minden fúriáját ráuszítják Bardonra.

Első lépésben egy Eli nevű hipnotizált médiumon keresztül igyekeztek információkat gyűjteni a mágusról. Eli azt a parancsot kapta, hogy egy szellemi látogatás segítségével tárja fel Frabato jelenlegi tevékenységét. Ezt a látogatást Frabato nem érzékelte, mert épp elmélyült beszélgetést folytatott egyik barátjával.

 

Ezek után az okkultista páholy úgy határozott, hogy mágikus támadással fogják Frabatot likvidálni. Ehhez egy tepaphon-t használtak fel, amely irányított mágikus sugarakat tud tetszőleges távolságra eljuttatni. Ez volt a társaság legerősebb fegyvere. Lényegében vezeték nélkül működtetett energiakoncentrációra volt alkalmas. A szerkezet mérgezéseket és a hagyományos nyugati orvoslás számára gyógyíthatatlan betegségeket tudott előidézni. Mindössze egy kis személyes tárgyra, vagy egy fényképre volt szükség a gép működtetéséhez. Ez történt Frabato fényképével is. Majd a harci telepátia mesterei körbeülték a szerkezetet és a fizikai szintig erősítették a hatásokat. Ezzel az aktussal mintegy halálra ítélték a mágust.

Bardonélete6

A z okkult támadás váratlanul érte Frabatot. Szellemi erejét már nem tudta használni, a vér szinte forrt az ereiben a hőségtől. Végül egy ügyes vizes praktikával sikerült megmenekülnie az egyébként mindig halálos kimenetelű mágikus támadástól.

 

A következő támadáshoz F.O.G.C. nagymestere a pokol tűzszellemeinek fejedelmét idézte meg és tőle kért segítséget. A nagymester azonban döbbenten vette tudomásul, hogy bár a fejedelem mindent el fog követni, hogy alantas kérést teljesítse, Frabato sorsa nem átlagos küldetés a Földön, ezért nem garantálja a sikert. Ugyanez történt a levegő démoni királyával is. A király közölte a rend vezetőjével, hogy mindent el fog követni, de Frabato mögött a Fény Testvérisége áll, ezért nem szavatolja a sikert. Majd a víz démoni hercegéhez fordult segítségért, de ugyanazt a választ kapta. Végül a föld elem pokoli fejedelméhez fordult támogatásért. A válasza semmilyen lényeges pontban nem tért el a többi három elem uráétól.

Ezt sem érezte elégségesnek a nagymester, ezért a démoni hatalmak urát, Baphometet idézte meg, aki szintén nem lelkesítette túl a fekete mágust.

 

Egy másik előadása, illetve mágikus erődemonstrációja alkalmával a magnetikus erő, az akarat távolba hatoló befolyása, a távolbalátás és a gondolatolvasás után rátért a túlvilági lények, illetve a halál utáni élet bizonyítására. Ezt úgy érte el, hogy egy szkeptikus kémia professzort hívott ki, akinek elvonta életerejének nagy részét, minekután a tanár összeesett, légzése és szívdobogása elállt. Orvosi értelemben leálltak az életműködései. Ezután Frabato két asszisztense két szék közé fektette ki a professzort úgy, hogy csak a tarkójánál és a sarkainál támaszkodott. Majd két segédjével egyetemben ráállt a kimerevített tanárra.

Pár perc múlva magához térítette az egyetemi tanárt, aki egy döbbenetes történetet osztott meg a közönséggel. A sztori a következő volt:

Egyáltalán nem vette észre, hogy egy idegen erő befolyása alatt állt. Ürességet érzett és látta, amint teste a színpadra esik. Megrémült, azután a szabadság és a béke érzése lett úrrá rajta. Szabadon mozgott a színpadon, s látta, hogy fizikai testével csupán egy ezüstszál köti össze. Testtel rendelkező lénynek érezte magát, holott az egyik asszisztens a demonstráció alatt átment rajta. Észrevette, hogy nincs árnyéka. Végignézte, hogy a testével mit csinál a színpadon Frabato. Amikor a végén ránézett a mágus, úgy érezte, mintha egy mágnes vonzotta volna vissza a testébe. Nem tudott ellenállni neki.

Frabato elmesélte, hogy csakis a mágikusan iskolázott személyek képesek erre, mert különben könnyedén az elmegyógyintézetben köthetnek ki az emberek.

 

Ugyanezen az előadásán Frabato bebizonyította, hogy több száz embert képes hipnotizálni úgy, hogy ő jelen sincs a teremben. Különösen annak fényében volt ez nagyszerű húzás, hogy korábbi előadása után a rendőrség egyik tisztje közölte vele, hogy a város törvényei tiltják az efféle produkciókat, szuggesztiókat. Ezt cselezte ki tulajdonképpen azzal a frappáns trükkel, hogy aznap délután hanglemezre rögzítette a szuggesztió szövegét, de abban az egy órában, amíg a hipnózis történt, ő a büfében volt két tanú – köztük egy rendőrtiszt – társaságában. A közönség még táncra is perdült a tömeghipnózis során és az ébren maradottaknak sem sikerült magukhoz téríteniük őket. Rögvest a bemutató végeztével Frabatot letartóztatták, mondván, megszegte a város törvényeit. A rendőrkapitánnyal folytatott magánkihallgatásán azonban kiderült, hogy ő a teremben sem volt a hipnózis alatt, így nem lehetett ő az „elkövetője” se. Ez persze viccesen hangzik, de ha ragaszkodunk a materiális tudomány és világkép szemléletmódjához, akkor ez perdöntő érvnek bizonyul. S így is volt. Frabatot félreértés ürügyén azonnal szabadon bocsátották.

 

A F.O.G.C. páholy vezetőjét felettébb nyugtalanította, hogy Frabato tisztán látja páholyuk legtitkosabb terveit és beavatási szertartásaik-rituáléik minden apró részletét. Bosszút esküdött ellene. Még melegében levelet szövegezett a páholy kormánytanácsosának, akinek rámutatott Frabato tudásának államellenes veszélyeire. Az esetleges kémkedés veszélyeire hívta fel a figyelmet, hiszen ha a mágus képes belelátni a sötét páholy lapjaiba, akkor a kormány vagy a hadsereg legféltettebb titkai sem maradhatnak elleplezve előtte. Úgy vélte, ha politikailag kompromittálja Frabatot, akkor ezzel végérvényesen elintézheti őt. Számításai azonban hogy-hogy nem visszafelé sültek el.

Történt pedig, hogy június 23-án, a nyári napforduló idején titkos társaságuk szabályrendszere szerint egy tagot fel kellett áldozni a démonoknak. A 99-es taglétszám ily módon megüresedett helyére pedig egy újabb tagot kellett a rendbe felvenni. A 100-as szám a démonvezérnek járt, aki a rendet támogatta a túlvilágról. Ezt a műveletet hagyományszerűen végezték el minden évben egy titkos sorsolás formájában. Itt nem számított a státusz és a tagság kora. Ez volt tulajdonképpen az ára annak a gyorsan jövő és bőséges anyagi gazdagságnak, illetve annak a szinte azonnali démoni segítségnek, amely a tagságba történő belépéssel azon nyomban együtt járt. Másfelől, meglehetősen rizikós is volt a dolog, hiszen bármikor a tagok bármelyikére sor kerülhetett.

Ez alkalommal az 1-es számot sikerült a mit sem sejtő médiumnak kihúzni az urnából, amely a nagymester száma volt. Természetesen a rend vezetője minden elkövetett, hogy Frabatora kenje az egészet: manipulációval vádolta, amit nem sokkal később megcáfolt a médium, az újabb szavazásnál már önkéntelenül is Frabato nagyságát dicsérte, amikor erősebbnek titulálta az ő szellemi segítőit a páholy démoni támogatóitól. Ez lényegében egy öngól volt. Végül a harmadik szavazásnál saját kezűleg húzta ki az 1-es számot, miközben váltig hangoztatta, hogy ha valakit, akkor őt biztosan nem képes manipulálni a mágus. Ezután a sorsa bevégeztetett. Önkezével, méreg elfogyasztásával vetett véget hazug és csaló életének, s így lett sorsbéli szerződéséhez híven a démoni fejedelem szolgája örökre.

 

Frabatot nem hagyta magára az Isteni Gondviselés. Egyik esti előadása után a szállodai szobájába érkezett a figyelmeztetés. A föld egyik szellemi fénylénye materializálódott (testet öltött) előtte és felhívta a figyelmét, hogy már kiadták ellene a letartoztatási parancsot, s a rágalom és hazugság hadjárat elől mindenképpen menekülnie kell. Késlekedésre pedig nincs idő.

Még hátra volt az éjszakából pár óra, ezalatt egy fondorlatos tervet eszelt ki, hogy túljárjon üldözőinek eszén, no meg jól bevált módszereiken. A szellemi világban is palástolta a terveit, nehogy valamilyen médium segítségével mások is tudomást szerezhessenek róla. Reggel egy ügyes csellel, hogy ne keltsen gyanút, két hétre előre kifizette a szállodai szobáját és ravasz megtévesztő információkkal terelte el az igazgató figyelmét. Eközben kétszer is taxit cserélve és borsos árat ígérve a taxisnak a legközelebbi határátkelő felé vette az irányt. A politikai rendőrség már a sarkában volt. Kiadták ellene az országos kőrözést. Frabato maga mögött hagyta minden vagyonát, beleértve bőröndjeit és ruháit is. Csupán pár másodpercen múlott, hogy nyakon csípjék. A vámszolgálat hangosbemondója épp a nevét rikkantotta, amikor ő már pár lépéssel szülőhazájának nyugodt földjét tapodta. A főváros felé vette az irányt.

(folyt. köv.)

 

Boldog napot!

Száraz György

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..