Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Giordano Bruno, az egyiptomi mágikus vallás hírnöke

Ki ne hallott volna Giordano Bruno máglyahaláláról? De vajon tudjuk, hogy kit égetett el máglyán a Vatikán? Egy eretneket? Vagy talán egy mágust? Mi volt az a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűn, amelyért halállal kellett lakolnia a reneszánsz szellemiség eme nagykövetének, egy itáliai filozófusnak?

 

1591-ben Giordano Bruno visszatért Itáliába azzal a feltett szándékkal, hogy majd maga mellé állítja Róma püspökeit a kereszténység megreformálása tekintetében. Nevezetesen, egy olyan régi-új eszmerendszert és metafizikát képviselt, amelyért nem kevesebbel, mint az életével kellett fizetnie. De mi volt az az istenkép és világkép, amely ennyire felbőszítette a tisztelt klérust? A válasz egyszerű: az egyiptomi hermetikus vallás.

 

A pápai inkvizíció nem ismert kegyelmet, a toleranciát pedig csak az igehirdetésében ejtette ki a száján. Merthogy 1592 tavaszán Brunót börtönbe vetették, s onnantól élete végégig elhúzódó tárgyalások elé kellett néznie, amelyek során többször felajánlották neki, hogy vonja vissza tanait, vagyis az eretnekségére okot adó elveit. De ő nem tette! Vajon mi lehetett az a belső lelki meggyőződés, amelyért e zseniális ember hajlandó volt meghalni? Tárgyalása koholt vádak alapján zajlott és kimenetelét előre lehetett sejteni.

Tény, hogy 1600. február 17-e reggelén a „Virágok Helyén” vagy „Virágok Mezején” (Campo de’Fiori-n) fa cölöphöz kötözték, száját betömték – vajon miért? – és nyilvánosan élve elégették. A fennmaradt beszámolók szerint a dominikánus szerzetes által felé tartott kereszttől is elfordította tekintetét, s tudatosan vállalta a mártírhalált.

 

A reneszánsz valóban újjászületést jelentett: főképp az ókori hagyományok megújhodását és az emberi értékek újbóli tiszteletének paradigmává tételét. Az itáliai reneszánsz egyik emblematikus figurája lett az a filozófus, akit Giordano Bruno néven ismert meg a világ.

Hónapokat szánt arra, hogy bejárja Európa egyes udvarait és előadásaiban népszerűsítse elveit.

E filozófus-mágus nem kisebb misszióra vállalkozott, mint hogy Európa uralkodóit rávegye arra, hogy világvallásként vezessék be az „egyiptomiak mágikus hitét”. A varázsló teljesen komolyan úgy vélte, hogy elérkezett annak az ideje, hogy Európa vallási arculata megváltozzék, s ismét „a világ igaz vallása” vegye vissza az őt megillető helyet az emberek életében és éledjen fel újra. Ez csapta ki a biztosítékot később az inkvizíciónál.

 

Előzményként annyit jegyezzünk meg, hogy Bruno 1581-ben Párizsba érkezett, ahol – úgy tűnt –, hogy felkarolta őt III. Henrik francia király. Hogy pontosan milyen eszmecserét folytatott Bruno és Henrik, hogy milyen megállapodások születtek, arról csak feltevéseink lehetnek. Mindenesetre, Giordano Bruno útja 1583-ban I. Erzsébet, angol királynő udvarába vezetett.      

 

Mondanom sem kell, hogy nem fogadta éppen osztatlan öröm és siker Bruno elképzelését, miszerint vissza kellene térni az ókori egyiptomi mágikus hitrendszerhez Európában. Ez ténylegesen egy lelki és szellemi reneszánszt jelenthetett volna, s kezdetben több követőre talál, mint hinnénk. Gyakorlatilag egy korszakváltást hirdetett. De Bruno volt az is, aki felvállalta, hogy Kopernikusz heliocentrikus téziseit az oxfordi tudósok elé tárja. Tehette ezt már csak azért is, mert akkor Európát a vallási megújulás légköre hatotta át. Többen felvetették, hogy közeleg a Második Eljövetel, s égen-földön keresték annak jeleit.

 

Az ókori mágikus vallás helyreállítása egyfajta küldetésként jelent meg a világban Bruno személyén keresztül. Erre jó bizonyítékokat találunk a Spaccio della Bestia Trionfante című munkájában 1584-ben. Figyelemre méltó gondolata ennek a műnek, hogy emlékeztet az ősi egyiptomi panteizmusként értelmezett tételre, miszerint a természetben minden dologban van több-kevesebb isteni erő, melyen keresztül kapcsolatba lehet lépni, vagyis kommunikálni lehet az istenséggel.

 

„…az istenség bizonyos értelemben leereszkedik, mivelhogy megnyilvánul a természetben, így a természeten keresztül felemelkedhetünk az istenséghez. Így azon a fényen keresztül, amely a természetes dolgokból sugárzik, az ember felkapaszkodhat az őket felügyelő élethez…”

 

E sorokból talán jobban érezhetővé válik Bruno világképének következő állomása/fokozata, mely arra vonatkozott, hogy a kozmoszt számos világ népesíti be, amelyben entitások élnek, s ezek egy része hatással van az emberek életére is.

 

A fáma szerint Bruno többször élt varázshatalmával, minthogy praktizáló mágus volt. Konkrétan kabbalista és hermetikus technikákat alkalmazott. Továbbá kiválóan értett az asztromágiához is, melynek köszönhetően több talizmánt is készített, de a szó-mágia sem állt tőle messze.

Éleselméjűsége, felfogóképessége legendás volt. Ezen felül tisztában volt azzal, hogy a szent jelek (hieroglifek) olyan mágikus kódok, amelyek segítségével a természet erői szólíthatók életre. Vélhetően értette is a hieroglifák nyelvét.

 

Vegyük észre, hogy a hermetikus tanítások újbóli feltűnésével esik egybe két nagy mozgalomnak, a Rózsakereszteseknek és a Szabadkőműveseknek a megjelenése is. Természetesen nem váratott magára sokáig az Ellenerők válasza: a hermetika feléledését meggátolták, s vele párhuzamosan a szabadgondolkodású mozgalmakat a föld alá vagy illegalitásba kényszerítették. Később pedig a megmaradt mozgalmak egy részének maguk álltak az élére.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..