Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Globális feladatok

Ma már inkább hátrány, mint előny, hogy ha kiragadunk egyet a globális változásokból és az megpróbáljuk a többitől elszigetelten kezelni és kiértékelni. Minthogy minden mindennel összefügg, képeznünk kell magunkat, hogy a maguk valóságában lássuk a kifejlődő világméretű problémákat. Azonban, a válság nem a Földön, hanem a fejünkben létezik!

 

Nem a szenzációhajhászás vagy az anyagi érdek íratja velem ezt a cikket sem, hanem az intuíció. Elég hálátlan dolog egyébként is ennyi mindenről írni, hiszen ilyenkor mindig valakinek keresztbe tesz az ember – gondolhatják sokan. Holott én elsősorban a tényekre, de nem csak a materiális bizonyosságokra szeretek hivatkozni. Célom a holisztikus folyamatok több síkú feltárása, hol lentről, hol fentről indulva.

 

Gyakran megtalálnak a következő kérdésekkel: Fenntartható-e a világ? Fenntartható-e a fejlődés? Ilyenkor én vissza szoktam kérdezni, hogy mit ért a kérdező „fejlődés” alatt, majd pedig, hogy „fenntarthatóság” alatt? Ha az első válasz után nem is, a következő után már valószínűleg rá fog jönni, hogy rossz a kérdés feltétele. Mert ami ma a világban zajlik, az se nem fejlődés, se nem stabilitás. Pontosabban minek megkísérelni fenntartani valamit, amit a korszakváltás úgyis lecserél, mert megérett az „elsüllyedésre”. Nem csak Atlantisz és az írott történelem megannyi civilizációja, hanem a miénk is el fog tűnni hamarosan a történelem süllyesztőjében. S a vészjelek már most láthatók. Hacsak…

 

Népességnövekedésre szoktak hivatkozni, azaz, hogy mindjárt túlnépesedik a Föld. Szerintem butaság, számításaim és sejtéseim szerint kb. 20 milliárd ember eltartására is alkalmas ez a bolygó.

Víz és élelem kérdése szokott lenni a következő felvetés – ha a világ összvagyona nem a világ tőkéseinek kevesebb, mint egy százalékának a kezében összpontosulna, és ők azzal emberségesen bánnának, akkor ez a kérdés fel sem vetődne. Gondolok itt az éhezés és az éhhalál, valamint a tiszta ivóvíz hiányának megoldására. Mert nem mindenki önhibájából éhezik és szomjúhozik. Ennyit a szeretetvallások buzgó híveinek képmutatásáról.

Terrorizmus pedig mindig is volt és lesz, amiért a rákos sejtek és a kiirthatatlan vírusok is ott cirkulálnak-ólálkodnak az emberi testben az egészségek környezetében. Ez ellen mindenkoron védekezni kell.

Az új betegségeket pedig lehet gyógyítani, az új problémákat lehet orvosolni, ha az ember nem szűklátókörű, nem materialista, hanem holisztikus szemléletű.

 

Látnunk kell, hogy az ember nem független a környezetétől és önbecsapás lenne elhitetni magunkkal, hogy függetlenek vagyunk a saját sorsunktól. Ez egyszerűen önámítás. Mindennek az oka és az okozata az ember. Amíg ezt nem látjuk be, addig nem tudunk érdemi változásokat előidézni globális szinteken.

Ha majd túljutunk az ok-okozati láncolat emberre vetítésén, akkor talán a következő lépés a rendszerben való gondolkodás elsajátítása lesz. Nem lehet egy pókháló kiragadott részletét külön kezelni a többitől. Az emberi test, de akár a társadalom is, több mint a részeinek összessége. Egy komplett és koherens rendszer, amely bármely elemének megváltozása maga után vonja a teljes rendszer megváltozását.

Ezután következhet a tudás kérdésköre. Szlogennek számít a tudásalapú világkép és az információs társadalom kifejezés, de én nem azt nevezem tudásnak, amit az emberek az elméjükkel kitaláltak, hanem azt, ami összhangban van azokkal a mérhetetlenül nagy rendszerekkel, amik az életet alkotják és működtetik. A többi dimenzióra, a magasabb világokra gondolok. Mert akarhatunk mi idelent demokráciát, avagy diktatúrát, ha az nincs összhangban a Sorssal, véget fog érni. (Lásd 20. század.) Persze ez azt is jelenti, hogy volt lehetőség a kialakulásukra és a lefolyásukra, ami azért egy sor további érdekes kérdést vet fel.

Visszatérve a vezérfonalhoz, a holisztikus tudás (test, lélek szellem) és a tudáson alapuló hit vagy az abba vetett hit már elfogadható alapja egy értékrendnek, amely megint nem az önzőség ideájának a megtestesítője, hanem univerzális elvek földi, egyedi és sokféle leképződése, maga az élet sokszínűsége. Sokszínűek az univerzális elvek, melyek úgy vetülnek le az egyes emberekbe, mint ahogyan a prizma megtöri a fényt: jól megférnek egymás mellett. Ilyen értelemben az Univerzum mi vagyunk!

 

Ha valakinek a nézőpontja rossz, akkor már eleve esélytelen, hogy egy dolgot meglásson, avagy annak lásson, ami. Például van, akit nem érdekel a klímaváltozás vagy az éhezés, mert neki megvan a komfortérzete és tele van a hasa. Ezért el sem tudja képzelni, hogy ezek súlyos problémák lehetnek mások számára. Még ha látja is a hírekben vacsora közben vagy után az erre utaló jelenségeket, gyorsan elfelejti azokat a reklám alatt. Aki világot lát, az tudja milyen oltári, leírhatatlan differenciák vannak a világban az emberek életkörülményei között.

Amikor immunisakká válunk az amúgy érzékeny és mindannyiunkat érintő világfolyamatokra, amikor nem érint meg bennünket egy embertársunk balsorsa, amikor tudatlanságunk következében letojjuk az egészet, akkor az emberiség szellemi szintje a nullához tart. Ez a mi személyes kudarcunk.

 

Ez a kudarc, ez a nemtörődömség, a társadalmi összefogás, avagy a kisebb léptékű együttműködések, avagy a környezettudatosság hiányosságai vezetnek el az egyre inkább begyorsuló és egyre aggasztóbb veszélyekhez. Csakhogy az emberek – ki tudja miért? – még mindig hisznek az elpusztíthatatlanságukban. Nem fogják fel, hogy a Földről nem lehet majd elmenekülni, amikor a természet makrofolyamatai belendülnek és könnyedén maguk alá gyűrik az emberek törékeny és kiszolgáltatott életecskéjét. Nem óhajtok károgni, csupán jelzem, hogy az ember a felborult ökoszisztéma valódi kiváltó oka és majdan ő lesz az elszenvedője és kárvallottja is.

Az ember szerintem ott követi el a hibát a kizsákmányoláson túl, hogy mindig a saját ostoba és felesleges igényeit igazítja a természethez ahelyett, hogy ő alkalmazkodna a természeti adottságokhoz. Tudom, hogy túl egyszerű, amit állítok, mégis ez egy megoldás lenne. De az emberi mohóság nem ismer határokat. Ebből kitűnik, hogy a természet nem tehet semmiről, ő csak áldozat. Ugyanakkor az is látszik, hogy az emberek fejében kell rendet tenni, mert az mindig egy viselkedés következménye, hogy valami a külvilágban megtörténik vagy nem történik meg.

 

Összefoglalva, arra szerettem volna rámutatni, hogy gondolkozzunk mindig előre is! A globális veszélyek reálisak, s egyre csak fogy az időnk. Ne tévesszen meg bennünk a látszólagos csend, mert vannak olyan kataklizmák, amelyek csak rövid idő alatt alakulnak ki, de az előzményeik évekkel korábban látszódnak már. Ne essünk pánikba, mert egy bénult tudat magatehetetlen. Éljünk az önrendelkezéssel, és tegyünk kicsiben magunkért és akkor azzal a világért is teszünk.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..