Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Göbekli Tepe és a Nagy Év

A Göbekli Tepe-ben található megalitikus vidék közel kétezer (vagy még több) éves használata alatt más és más méreteket mutatott. A körök nem voltak azonos kiterjedésűek, ugyanakkor egymás után épültek fel e tág időperiódus alatt. Az idáig feltárt részek egy csaknem 12 faragott szoborból álló naptárjellegű körépítményben rendeződnek el, két eltérő T-formájú pillérrel, melyek a kör középen magasodnak. Megtervezésük a kozmosz tükröződésének tűnik, mintha az építőik érdeklődtek volna az égbolt járása iránt, illetve erre bizonyíték is létezik.

Az A, B, C és D Bekerített Területként megjelölt körök enyhén délnyugatra irányuló pályagörbéire alapozva, Robert Schoch azzal állt elő, hogy Göbekli Tepe építői tisztában voltak a precesszióval, avagy felfedezték annak hatásait ebben a tág periódusban (kb. 10 000-8 500), ami pedig megfelel annak az időpontnak, amikor az Orion-Bika-Plejádok konstellációi hajnal előtt voltak láthatóak a tavaszi napéjegyenlőségkor mindegyik bekerített terület T-oszlopainak irányából.

 

Göbekli Tepe és a Nagy Év

 

Az építészeti véletlenségtől eltekintve, a 43-as oszlop a D Területen (a helyszín legrégebbi körében), amit „keselyű kőnek” is hívnak, még inkább megerősíti azt a nézetet, miszerint a köröket úgy alkották meg, hogy az évszakok mozgását jelenítse meg. A keselyű kővel díszített freskó azt ábrázolja, ami a jelek szerint az ég földrajzi régióját tükrözi. Erre erőteljesen utal a középponti gömb vagy labda, amely a keselyű szárnyai között lebeg, mely valószínűleg a Napot ábrázolja.

 

Göbekli Tepe föld feletti terve: Credit: Alistair Coombs

 

Göbekli Tepe délről. Credit: Alistair Coombs

 

Hatalmas megalitok a D Területen. Credit: Alistair Coombs

 

 

Az alább található örvendező keselyű alatt egy skorpió és egy kígyó alak foglal helyet, mely alatt egy fej nélküli ithyfallikus férfi van, akihez talán a fent található gömb is tartozik. Ez a forgatókönyv olyan, mint a megcsonkított Oziriszé, aki az ókori egyiptomi évszakok körforgásának rejtélyes áradását és apadását személyesíti meg; ő egy olyan istenség volt, aki megújító energiájával felébresztette a világot, miközben a túlvilágon rejtőzött. A StarryNightPro szoftver használatával meghatározható, hogy Göbekli Tepe-nél a Kr.e. 10 000-9700 között a nyári napforduló a Skorpió állatövei jegyében foglalt helyet.

 

A „keselyű kő”. Credit: Alistair Coombs

 

Ha a szomszédos Egyiptomból messzire tekintünk Közép-Amerikába, az időskálán még sokkal távolabb, néhány szembeszökő párhuzamot veszünk észre a keselyű kő labdájának, avagy „nap-fejének” kétféle ábrázolása között, a maja golyó-koponyáknál; ami a látszólag hátborzongató labdajátékban használt Első Atya levágott feje, ugyanakkor a Nap állását és mozgását jelképezi a téli napfordulókor. Továbbhaladva lefelé a szélességi fokokon az Egyenlítő körüli Dél-Amerika felé, olyan bennszülött csillagtannal találkozunk, amely jelentős mértékben Göbekli Tepe naptárrendszerét tükrözi. Ez az asztrokozmológia a Barasana törzs által jutott el hozzánk, amely manapság egy roppant kis létszámú erdei indián törzs a kolumbiai Vaupés régióban. A Barasana-k kozmológiai térképe egy évente ismétlődő antagonizmust (szembenállást) képez le az „ősi csillagösvény” és az „új csillagösvény” között.

 

Az ősi csillagösvény és az új csillagösvény. Credit: Alistair Coombs

 

Az ősi csillagösvény olyan csillagokat és csillagcsoportokat foglal magába, melyek a galaxis központja körül tolongnak (Nyilas, Skorpió, Sas stb.), míg az új csillagösvény olyan csillagokból és csillagképekből áll, amelyek a galaxisnak nem a középpontja körül vannak (Orion, Bika, Plejádok stb.). A Barasana-k ősi csillagösvénybeli együttállásainak megszemélyesítései bámulatosan hajaznak a Göbekli Tepe-ben található keselyű kő ábrázolásaira. A keselyű kövön talált ábrázolásokhoz nagyon hasonlatos módon a Barasana törzs az ősi csillagösvény konstellációit egy keselyűvel, egy skorpióval és egy kígyóval jelenítette meg. A lefejezés témája szintén folytatólagos. Ezek a konstellációk kettéágaznak az új csillagösvény konstellációhoz képest, mivel a méreg, a halál és a boszorkányság közvetítői a Barasana-k számára, ahogyan azok voltak Göbekli Tepe népe számára.

 

A Barasana-k kozmológiájának kutatása során S. Hugh-Jones antropológus kettős pozitív és negatív jelentést tulajdonított külön-külön az új és a régi csillagösvénynek, ami az évszakok évenkénti váltakozását megjelenítő Barasana zodiákusnak köszönhető: például a tavasz/nyár időszakát jónak tekintették az élelem, a lakmározás és a rituális események bősége miatt; míg a tél idejét rossznak tartották, mivel esőt, égiháborút, élelemhiányt, a betegségekre és a halálra való fogékonyságot jelezte, stb.

Az ősi állatöveknek és kozmológiáknak világkatasztrófákként való értelmezése során Paul A. LaViolette kétségbe vonta Hugh-Jones-nak a barasanai zodiákusról szóló értékelését, mivel az annyira primitivizált és kétséges számos ponton, hogy ha eredetileg csupán az évszakok polarizáltságának a leírása lett volna a célja egy évkörön belül, akkor miért jelenít meg más egyéb olyan konstellációkat is, amelyek a Nap pályája mentén találhatók, összhangban az ekliptikával (a Nap égi útjával).

LaViolette számára a Barasana zodiákus – más állatövekhez hasonlóan – a legutolsó jégkorszak végén bekövetkezett világméretű katasztrófáknak népi emlékét őrzi, melyek az ősi emberek számára úgy mutatkoztak meg, mintha azokat az égbolt objektumai idézték volna elő. Ezért jelentős ebben a megvilágításban Göbekli Tepe jégkorszak-megszakító története, valamint keselyű kövének hasonlósága a Barasana-k régi csillagösvényéhez.

 

A Plejádok csillagcsoportja nem csupán elindítja az új csillagösvényt, hanem feltételezhetjük, hogy olyan kulcsfontosságú hely, ahonnét az egész Barasana zodiákus elkezdődik. Évszak-jelölőkként a paleolitikum óta a Plejádok a rituális naptár megnyitói, jelezvén a halászó-vadászó és a mezőgazdasági tevékenységeket, melyek lehetővé teszik a kozmoszban való eligazodást, miközben a lenyugvásuk képezte a halottak ünnepeit. A szomszédos Bika és Orion jellegzetes karakterisztikái összekapcsolták ezt az egész égi sávot és alkalmassá tették azokat arra, hogy világszerte be tudják őket azonosítani és mítoszokat tudjanak hozzájuk kapcsolni.

 

Miközben a Göbekli Tepe-ben lévő keselyű kő a régi csillagösvény jellegzetességeit testesíti meg, addig semmilyen olyan, a D területhez illő falfestményt nem találunk, amelyről elmondható volna, hogy az új csillagösvényt testesíti meg, hacsak nem vesszük figyelembe ennek a körnek a középen elhelyezett T-alakú oszlopait.  A D területen magasló impozáns pár, a legnagyobb T-formájú a terepen, olyan jeleket ábrázol, melyek még inkább azt sugallják, hogy azokat az Orion-Bika-Plejádok tükröződéseiként tervezték meg. Eltekintve a jellegzetes T-formától – mely a későbbi idők mitrászi misztériumainak Tau jeléhez hasonlít –, a T-formát úgy alakították ki, hogy két hatalmas emberszerű lényt ábrázoljon, amire a karjaik, nyakbavalóik, öveik és ágyékkötőik utalnak.

Ami a mögöttük rejlő identitást illeti, könnyen gondolhatók ikreknek vagy fivéreknek – oly sok mitológiába megtalálható ez világszerte. Mint például a maják isteni ikrei; Atlantisz isteni királyikrei, akik Poszeidón és Kleitó nászából születtek; Mikronézia mágikus ikrei, Olisihpa és Olsohpa; valamint a mítosz, mely szerint az isteni mivoltát elvesztette az a Yima nevű istenkirály, akit a védikus Yama-val azonosíthatunk, avagy a skandináv óriással, Ymirrel – mindez nyomon követhető az indoeurópai gyökerekben, ahol yemo  az„ikrek” jelentéssel bír. Az Orion-Bika konstellációkból származtatva, az ikrek vagy a fivérek a globális katasztrófákkal is kapcsolatba hozható mitológiai képzetkört testesítenek meg.

 

A D terület égi irányultságára visszaemlékezve, délre néző T-formákat találunk, amit a karjaik és az ágyékkötőik helyzete jeleznek. Ha megállunk hátul, a 18-as oszlop bal oldalon természetes módon keleti irányban van elhelyezve, míg a jobb oldali ikertársa (31-es oszlop) nyugatra esik. A 18-as oszlop egy H-val díszített övet visel, amely annak 90 fokos eltérést is tartalmazza – ez egy olyan szimbólum, amely egy drámát ad elő a többi oszlopon, mintha az Orion olyan álló-fekvő pozícióinak ábrázolása volna, melyeket az Orion vesz fel, mialatt az éjszakai égbolton tartózkodik.

 

A 18-as oszlop egy H betűvel díszített övet visel. Credit: Alistair Coombs

 

Maga a T-oszlop úgy van kifaragva, hogy egy óriás vadász benyomását keltse. A talapzatán hét, keletről nyugatra repülő madár található, mely egy roppant ezoterikus szám a mitológiában és a beavatotti tanokban, ami akár egy konstelláció mozgását is jelölheti, mint például a Plejádokét, ami a Nap éjjeli mása.

 

A talapzatba faragott hét madár. Credit: Alistair Coombs

 

Az oszlopnyaknál a Napnak, vagy bolygókorongnak meggyőző csillagászati jelölései vannak, melyek alatt támogató holdsarló van.  A holdsarló olyan kapcsolódó formák keveréke, mint amilyenek a holdsarlók, a szarvak, az orsók és az U-jelek. Nem csak a kései Mezopotámiában volt holdsarló a Hold kultikus képe, hanem a Harran-nál található Göbekli Tepe-től közvetlenül délre is, ami Sin holdisten legfőbb kultuszközpontja volt. Közvetlenül a korong és a félhold felett helyezkedik el egy látszólag csőrös ikerpár, kezükkel összekapcsolva: ez vajon az Ikrek egyik ábrázolása volna, amely éppen az Orion felett foglal helyet, közrefogva a Tejutat?

 

Olyan jelek, melyek szemmel láthatóan a Napot vagy egy bolygót ábrázolnak a Hold támogatásával, továbbá egy csőrös ikerpár van felette. Credit: Alistair Coombs

 

A 18-as oszlop T-alakú ikerpárja (a 31-es oszlop) nem olyan gazdagon díszített, viszont a nyakában egy bucraniumot (díszítő vésetet) visel. Amennyiben az ikerpárja nagyon valószínű módon Orionszerű személyiséggel rendelkezik, nehéz volna nem észrevenni, hogy ez a szimbólum bizonyos szempontból megfelel a Bikának, éppen annak a konstellációnak, amelyikben kb. 10 000 évvel ezelőtt állt, és amivel szembenézett.

 

 

Bucranium az oszlopon. Credit: Alistair Coombs

 

Az ily módon való értelmezés szerint a D terület keselyű köve és a T-formái elárulják, hogy az építőik nem csupán az égbolt csodálói voltak, hanem foglalkoztak annak meghatározásával, hogy az égbolt rejtélyes mozgása hogyan olvadt össze a saját világukkal hatást gyakorolva éppen arra a földre, amin éltek. A Barasanakhoz hasonlóan, talán ez nem csupán az évszakonkénti bőség és ínség nyomon követésére szolgált, hanem a nagyobb katasztrófák megörökítésére is.

 

References:

 

Robert M. Schoch, PhD, Forgotten Civilisation. Rochester, Vt.: Inner Traditions 2012 pp53-56

John Major Jenkins Maya Cosmogenesis 2012. Rochester, Vt.: Bear & Company, 1998 pp129-30

Stephen Hugh-Jones, “The Pleiades and Scorpious in Barasana Cosmology.” in Annals of New York Academy of Sciences 385, 1982 pp190-1

Some believe one of Göbekli Tepe’s functions was to serve as a cult feasting centre. See, Oliver Dietrich, Jens Notroff, Klaus Schmidt & Martin Zarnkow, “The role of cult and feasting in the emergence of Neolithic communities. New evidence from Göbekli Tepe, south-eastern Turkey.” in ANTIQUITY  86, 2012

Paul A. LaViolette, Earth Under Fire: Humanity’s Survival of the Last Ice Age. Rochester, Vt.: Bear & Company, 1997 p281

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..