Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Gyermeki ölelés

Nevelőapukaként írok egy olyan jelenségről, mely számomra világ egyik legnagyobb csodája. Ez nem más, mint az, amikor a gyermekem átölel és megszűnik körülöttem a világ.

 

 

 

Bizony, nem szoktuk észrevenni az élet apró csodáit, pedig minden az apróságoknak tűnő dolgokból épül fel. Emlékszem, milyen furcsa érzés fogott el mindig gyerekként, amikor vendégségbe menet a kötelező bemutatkozás után a rég nem látott és alig ismert rokonokat meg kellett puszilni és ölelni. Olykor még az arcomat, a fülemet is meghúzogatták, majd gratulálva közölték mennyit nőttem, milyen nagy fiú lettem a legutóbbi találkozásunk óta. Ez gyerekként számomra unalmas procedúra volt, amit szívesen kihagytam volna. De voltak olyan pillanatok, amikre mindig szívesen tekintek vissza, még ennyi év távlatából is. Ezek az atyai ölelések, melyek mindig valamifajta feltöltődést jelentettek a számomra. Valami olyan értéket képviseltek, melyeket ösztönösen éreztem, s igényeltem magamban.

 

Most, hogy én lettem az apuka és imígyen a másik oldalról is átérezhetem ezt a dolgot, veszem a bátorságot és megfogalmazom, hogy mit élhet át egy gyermek, amikor atyja – vagy pótapukája – őszinte szívvel átöleli.

 

Először is, a gyermek számára az apa közelsége kulcsfontosságú, mivel ezt teremti meg számára a pótolhatatlan biztonságot. Ha biztonságban érzi magát a gyermek, akkor az védelmet és stabilitást ad számára. Onnantól kezdve máris elültette az apa az önbizalom és az egészséges önértékelés csíráit gyermekében. Persze nem elég egyetlen ölelés, hanem azért többről van itt szó. De a sok, egymást kiegészítő és felerősítő gesztusok, a pozitív verbális (szóbeli) visszaigazolások és a legapróbb sikerek elismerése építőkockákként hozzák létre a kicsiben az élet alapjait, tulajdonképpen sorsának gyökérzetét.

 

 

Másodszor, az ölelés egy energiacsere a gyermek és az apuka között. A szív csakrák összeérintése az érzelmi támogatás és kiegészülés érzetét keltik mindkét lélekben. Annyi szeretethullámot adunk át ilyenkor egymásnak, hogy szó szerint egy lelki egység alakul ki kettejük között. Ez felemeli apuka és a gyermek rezgését egyaránt. A közös öröm pedig a kiegyensúlyozott lelki élet alapja: fejleszti az alkalmazkodóképességet, az elfogadottság-érzetet teremt és az egyéniség kifejlődését támogatja. Vagyis, ha úgy érzi egy gyermek, hogy őt elfogadják, hogy ő jó és szerethető úgy, ahogy van, a hibáival együtt, akkor megnyílik és mer önmaga lenni. Ilyen háttérrel bátran néz szembe az élet kihívásaival és őszinte kíváncsisággal lát neki az élet felfedezésének.

 

Harmadszor, az apa olyan katartikus élményt élhet át, amikor fia(i) vagy lánya(i) megöleli(k), hogy az már megfogalmazhatatlan, túl van a szavakon. Ilyenkor örökké tartó, időtlen síkra kerül az apuka tudata, egybefolyik a mindenséggel, szinte én nélkülivé válik, s könnycseppek lepik el szemeit – az önfeledt boldogság gyémántszínű nedvei ezek. Meghatódottságtól és szeretettől ittasan torka elszorul, és csak öleli, s csak öleli egyetlen gyermekét éreztetvén vele, hogy ő számára a világmindenség közepe.

Mily csodálatos dolog apának lenni!

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..