Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Harc a démonokkal – az ördögűzés története

Mi az ördögűzés az egyház és mi az ezotéria szerint? Milyen természetfeletti erők munkálnak az exorcizmusban? Mit mond erről a Biblia? Mióta gyakorolják az ördögűzés rituáléit a történelemben? Milyen üdvtörténeti jelentősége van az ördögűzésnek a Gonosztól való megszabadulásban? Hogyan törik meg az ördög hatalmát az exorcisták? Létezik-e a 21. században valódi démoni megszállottság, avagy mivel magyarázható ez a paranormális jelenségkör?

 

Mit takar az ördögűzés kifejezése?

 

Vajon kit kell elűzni egy helyről, kiűzni egy emberből és kivel kell felvennie az Egyháznak a harcot? A katolikus szakirodalom szerint az ördögűzés az ördög hatalmának megtörése. Ez a metódus olyan imádságot és rituálét takar, amely során meg lehet szabadítani a gonosz lelkek befolyásától egy személyt, egy helyet vagy tárgyat. Eredete roppant leleményes, mivel a görög exorkidzein szó ellentétes értelemre történő igazítása. Az exorkidzein szó jelentése: gonosz szellem varázslattal vagy ráolvasással történő hívása. Ezt fordították a visszájára, amikor az exorkidzein (exorkizein = eskü alatt megtagad) kifejezésből kreálták, amelynek a jelentése: a gonosz démon eltávolítása vagy hatástalanítása Isten vagy Krisztus segítségül hívásával. Ebből származik az exorcizmus kifejezés, amely leegyszerűsített jelentéssel, mint ördögűzés került át a köztudatba.

 

Az ördögűzés fajtái

 

Az ördögűzés egyik fajtája a magán ördögűzés. Ez sokféleképpen történhet. Jelesül keresztvetéssel, szenteltvízzel és imádsággal. Ezt mindenki saját kezűleg végezheti el saját magán.

A másik típusa az ördögűzésnek a nyilvános, azon belül az ünnepélyes és az egyszerű. Ez lényegében arról szól, hogy egy felszentelt személy, külön engedéllyel hajtja végre a szertartást. Ez is imádságokból és parancsolatokból áll, melyek folyamán Isten vagy Krisztus segítségét kérik. A pogány, vagyis nem keresztény mágikus rítusokban egy másik démont szoktak megidézni a megszálló ördög távoltartására.

Isten, Krisztus és a szentek segítségül hívása mellett többféle szentelményt is alkalmaznak az ördögűzés során: rózsafűzért, feszületet, szentelt tömjént, olajt, vizet, sót, ostyát stb.

A nép körében elsődlegesen az emberi megszállottság ismeretes, amikor is az ördögi lény az illető teste és elméje felett veszi át az uralmat és kényszeríti őt valamilyen cselekedetre alantas szándékainak megfelelően. De ugyanez a rítus érhető tetten a házszentelés aktusában is, amikor a helyet megtisztítják az ártó entitásoktól, kísérletektől és ördögszerzetektől annak érdekében, hogy a lakók életét azok ne háborgathassák.

 

Miért űzi a démont az egyház?

 

Az ördögűzés dogmatikája úgy foglalható össze, hogy az eredendő bűnön kívül egyéni bűne is van a léleknek. A lélek gonosszá tud válni e dogmatika szerint, s testetlen állapotában többnyire sokkal erősebb egy halandó embernél. Azután jött Jézus, aki megmérkőzött a Gonosszal, s miután legyőzte, ezt a jártasságot átruházta az Egyházra (Mt 10,8; Mk 3,14; 16,17; Lk 9,1; 10,17-20). Onnantól gyakorolja ezt a jogot a klérus.

A Firenzei Egyetemes Zsinat bullájában 1442-ben kimondta, hogy „Soha senki nem szabadult meg az ördög uralmától, csakis az emberek és az Isten közötti közvetítőnek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak érdeméből”.

 

Az Ördög hatalma a szentségek által törhető meg, védelmet csak a szentségek adhatnak, melyek az igehirdetéstől a vallási szertartásokig mindenre kiterjed. Alapgondolatához hozzátartozik, hogy nem csupán a bűntől, hanem az ellenségtől is meg kell szabadulni. Az Ószövetségből megtudhatjuk, hogy az Úr haragja és hatalma kiterjed a „hamis istenekre” és a tisztátalan lelkekre is, minthogy képes azok mesterkedéseit felszámolni.

Dánielnél az „embernek látszó” mennyei lény, Mihály segítségével harcol a pogányok angyalfejedelmeivel (10,20-21). Tóbiást Ráfáel angyal képezte ki az ördögűzésre. Az egyház ördögűző formuláinak egyik része az ószövetségi Zak 3,1-5, amikor is Jahve angyala rászól a Sátánra: „parancsoljon neked az Isten”.

Az Újszövetségben Jézus a megváltás lényegét főként a rossztól és az ördögtől való megszabadításban mutatta meg (Lk 11,20; Mt 12,28). A megváltás voltaképpen megszabadulás, melyben a Messiás működik közre. Az egész üdvtörténet értelmezhetetlen az ördögűzés nélkül, tudniillik Jézus missziója részint tanításból, részint ördögűzésből (gonosztól való megszabadításból), részint a betegek meggyógyításából állt.

 

Ördögűzés spirituális szemmel

 

Az archaikus időben a sámánok és a táltosok feladatai közé tartozott az ártó szellemek, a betegséget okozó démonok és a különféle alvilági lények kiűzése. A bibliai idők előtt is találkozunk már a közel-keleten démonűző rítusokkal. Mezopotámiában, a mai Irán területén és Egyiptomban biztosan. Sumer ékírásos táblákon találtak démonűző ráolvasásokat és ceremóniákat. Ezek a módszerek jobbára az átviteli és a hasonlósági mágia körébe tartoznak: a démont tárggyal, növénnyel vagy állattal azonosították, majd tulajdonságát átadva annak a tárgyat elpusztították. Így szüntették meg a kóros tüneteket. E metodika mögött az alkímia rejtett összefüggéseit fedezhetjük fel. 

 

Ördögűzés históriája

 

Egyes papok már a kereszténység korai szakaszában kifejezetten az ördögűzésre specializálódtak. Később valamennyi katolikus pap elvégezhette ezt a feladatot a három „alsóbb egyházi rend” felvétele után. A 7. században állították össze az első hivatalosan engedélyezett egyházi ördögűzést. Ezután több hasonló következett. Az évszázadok alatt nem túl sokat módosítottak a rituálékon.

A démon faggatása és szóra bírása csak a középkorban jelent meg az exorcizmusban. Oka, hogy többet tudjanak meg a démon természetéről. Ennek folyamán megtudakolták a nemét, a korát, a rangját, a célját és egyebeket.

A 15. századtól teljesen bevett szokássá vált az ördögűzés. Olyannyira így volt ez, hogy az ördögűzés a középkor embere számára még a kivégzéseknél is látványosabbnak és csábítóbbnak bizonyult. 1578-ban jelent meg Girolamo Mengo minorita szerzetes Flagellum daemonum című műve, az egyik legismertebb gyűjtemény. Sajnálatosan azonban 1709-től indexre került ez a könyv.

 

A római katolikus dogmatika értemében az exorcizmus egy szertartás, s nem egy szentség. A téma szakértői leírják, hogy az ördögűzés „feddhetetlensége és hatékonysága nem függ… egy megszabott formula szigorú követésétől vagy előírt cselekedetek meghatározott sorrendjétől. A hatékonysága két elemtől függ: az egyházi hatóságoktól származó érvényes felhatalmazástól és az exorcista hitétől.”

 

A katolikus egyház a mai napig hivatalos ördögűző módszertana az 1614-es Rituale Romanumban található. Az ördögűzés az egyik legszigorúbb és legszervezettebb szertartás az összes létező ördögűző rituálék között.

A Catholic Encyclopedia (1908) a következőképpen ír: „Szabályszerű vallási szertartás során sem a babonát nem szabad összekeverni a vallással, bármennyire is összefonódott a történetük, sem a mágiát, bármilyen fehér is.” A Római Rituálé felsorolja a démoni megszállottságra utaló jeleket: a megszállott személy általa nem ismert, idegen vagy ősi nyelveken beszél; természetfölötti képességekkel vagy erővel bír; olyan elrejtett vagy távoli tárgyakról tud, amelyekről nem lehet tudomása; bármiféle szent dologgal kapcsolatban averziót, idegenkedést táplál; heves istenkáromló és/vagy szentségtörő viselkedést tanúsít.

 

A katolikus egyház valamelyest módosította az exorcizmus szertartását 1999 januárjában. Az ördögűzést egy veszélyes spirituális műveletnek tekintik, minthogy úgy tartják, hogy a megszállott személyeknek is van szabad akarata, még abban az esetben is, ha a démon manipulálja a testét. A szertartás kulcsmozzanatai: imádságok, szentelt vízzel való meghintés, a szentek közbenjárásának kérése, kézrátétel, a kereszt jele, majd az ördögűző formula. Először az Istenhez könyörögnek segítségért, majd megparancsolják a Gonosznak, hogy távozzon a megszállott emberből. A szertartás hálaadó imával zárul. A démon a kiűzésekor többnyire jellegzetesen, látható formában távozik. Nem ritka a hányás és hasonlók jelentkezése, miként a testnyílásokból előjövő állat sem.

 

A 21. században a katolikus püspökök ritkán engedélyeznek ördögűzést, sokan fenntartásokkal viszonyulnak e természetfeletti jelenséghez, megint mások pszichikai betegséget vélnek felfedezni az ördögűzés hátterében. Nyilvánvalóan ezekre az esetekre is találunk példát a valódi ördögi-démoni megszállottságok mellett.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..