Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

HARCOS PAPOK

Shaolinok

 

A Shaolin rend megalakulását nem lehet pontosan meghatározni, de a kútfők tanúbizonysága szerint i.sz. 540 környékén alakult. Alapítását egy indiai származású buddhista pap, Bodhidharma (kínaiul Tamo vagy Po Ti Tamo) nevéhez kötik.

 

shaolin4

 

Tamo Sugandha király harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Ő a ksatrija, azaz a harcos kasztba tartozott, ennél fogva már gyerekkorától kezdve a korabeli küzdőmódszerekre oktatták. Így ismerkedett meg a pusztakezes küzdelemmel is.

Tamo Nankingba utazott Vu-ti császárhoz, aki akkoriban szent nyelven (szanszkritul) írt szövegeket fordítatott kínaira. A császár alapszándéka az volt, hogy minden polgár gyakorolhassa a buddhizmust. Ettől a tettétől pedig azt remélte, hogy majd a Nirvánába (megvilágosodás állapotába) jut. Tamo vitába keveredett a császárral. A konfliktus, illetve nézeteltérés oka abban állt, hogy a Nirvána csak egyéni tettek eredménye által érhető el, s nem úgy, hogy másokkal végeztetjük el ezt a munkát. A kérdés eldöntetlen maradt volna, ha Tamo nem dönt úgy, hogy felkeresi a buddhista kolostorokban élő szerzeteseket és megkérdezi a fordítók véleményét a szóban forgó dilemmáról.

 

A Shao-shi-hegyen álló templomot egy régi erdőben építették. A császár kertészei új fákat is ültettek, talán ezért is nevezték a templomot „Fiatal Erdőnek” vagy „Új Erdőnek”, ami mandarin nyelven annyit tesz, mint Shaolin. De élnek olyan elképzelések is, amelyek a templomot az Erdő Szellemének fordítják, illetve mások a hegy nevéből eredeztetik.

 

Egy legenda szerint Tamot nem engedték be a templomba, mert idegennek nézték, ezért aztán a közeli barlangban húzta meg magát, ahol nem kevesebb, mint kilenc évig meditált. A mítosz szerint a barlang falára szegeződő tekintetével egy lyukat fúrt a sziklába. Bármi is legyen az igazság, ez a hosszú elmélkedés, illetve falnézés teremtette meg a teaivás szokását, s innen terjedt el a teafogyasztás nagyvilágban. Történt ugyanis, hogy Tamo állandóan elszenderedett meditáció közben, s ezért annyira dühbe gurult, hogy kitépte szempilláit, amelyekből később teacserjék nőttek ki. Így jött rá, hogy a tea éberen tartja a szellemet és nem hagyja, hogy a meditáló elaludjon.

A szerzetesek látva Tamo kilenc éves átszellemülését, felkérték, hogy oktassa őket. De Tamo egyáltalán nem foglalkozott kérésükkel. Ekkor a legenda szerint egy Muj Vio nevű szerzetes állhatatosságát bizonyítandó levágta egyik karját és átnyújtotta Tamonak, ami meggyőzte a mestert, aki ezek után a szerzetesek közé állt.

 

Ami Tamonak azonnal feltűnt, az a szerzetesek legyengült fizikai állapota. Teljesen elhanyagolták magukat. Ezért Tamo különböző életerő-fejlesztő gyakorlatokat tanított nekik, amelyek nagyban megnövelték a fizikai erejüket és kontrollálhatóvá tette az egészségüket. Ezek a mozgáskultúrák az indiai jógán és 18 fő állatnak a mozgásán alapultak. (tigris, kobra, kígyó, sárkány, stb.). Ezzel indult el a Shaolin Kung Fu. Minden bizonnyal a Shaolinok művészetének tökéletesedéséhez az is hozzájárult, hogy a hívatlan zsiványok gyakori látogatói voltak az elhagyatott helyen álló templomnak, s a szerzeteseknek minduntalan meg kellett védeniük magukat. Azután az önvédelem fokozatosan harcművészetté nemesedett, mely többről szólt, mint a küzdésről. Mindennapos gyakorlással a szerzetesek megtanulták irányítani életfolyamataikat, uralni testüket, elméjüket és a fegyverekkel való bánásmódban is jeleskedtek. Tamo titkos tanításait két könyvben írta le. A Hsi Sui Chin című elveszett, míg a I Ching eredetijét nem ismerjük.

 

Ahogyan teltek az évek, egyre több Shaolin templomot alapítottak. A császár és a helyi hatalmasságok egyre jobban tartottak a harcedzett szerzetesektől, ezért végzetes döntésre szánták el magukat. Emiatt a Shaolinoknak menekülniük kellett. Többen más templomokba mentek, vagy magántanításokba kezdtek, esetleg külön templomot alapítottak.

 

A Shaolin szerzetesek élete nem az izmok kidolgozásáról szólt, ezért aztán templomaik inkább hasonlítottak egy egyetemhez, mint egy edzőteremhez. Igazi mester csak az lehetett, aki képes volt elérni és fenntartani teste, lelke és szelleme harmóniáját. Ott alapkövetelménynek számított, hogy a verekedésen túl a testet uralni és irányítani tudják. Ezt fogalmazhatjuk úgy is, hogy a fegyelem elsődleges szempont volt. Reggel és este is meditáltak. A kísértés elkerülendő, a nők és a férfiak nem lakhattak egy kolostorban. Ezzel elárultam, hogy a leghíresebb Shaolinok között bizony a nők is képviseltették magukat. Viszont a cölibátus, a papi nőtlenség kötelező volt.

 

A képzés a belső termekben zajlott, ahol a Kung Fu különféle válfajait gyakorolták. Az egyik teremben az izmok fejlesztése zajlott, máshol vizet kellett hurcolniuk, vagy koncentrációs gyakorlatokat végeztek, megint máshol a fegyverek használatát sajátíthatták el a szerzetesek, vagy a pusztakezes küzdelmet, újabb helyeken a meditációt és a pszichikai gyakorlatokat igyekeztek tökélyre fejleszteni.

 

A szerzetesek egyszerre voltak papok és harcosok. A kettő kategória ugyanis nem zárta ki egymást, mert az egyik megközelítés szerint a külső vagy a külvilágban zajló, míg a másik megközelítésben a bensőben végbemenő harc volt a fontos. Ezzel a kihívással minden embernek szembe kellett néznie felkészülten, avagy felkészületlenül. A harcos papoknak a vallásukon és a harcművészetükön kívül, illetve annak részeként ismerniük kellett elődeik múltját, a gyógyítás művészetét, a csillagászatot és a jóslást, a matematikát, a taoista filozófiát, a földművelést, a zenét és a festészetet. A diákokat teljes önellátásra oktatták.

Sok legenda nem is annyira mítosz, hanem sokkal inkább a Shaolin papok emberfeletti képességeinek állít emléket. Minden szerzetes hatalmas erőfeszítések árán jutott el a magasabb szintekig. Egész álló nap szigorú rendszer alapján zajlott az életük. Céljuk nem a vallási bigottság és dogmatizmus kifejlesztése, hanem az önfegyelem és a spirituálisan is használható önuralom elérése volt. A meditációkhoz sokszor nagyobb benső erő kellett, mint a testedzéshez.

A harcos papok rengeteg mozdulatsort tanultak és gyakoroltak évekig, mígnem ügyességük, erejük és technikájuk kiélesítette érzékszerveiket és megnövelte tudatosságukat. A képzettebb szerzetesek a helyi közösségekben is feltűntek, tanították és gyógyították a népet. A vándorló papok távolibb vidékekre vitték el a tudást és öregbítették a Shaolinok méltán szerzett hírnevét.
A harcos papok legvégső célja a megvilágosodás volt. Ehhez teljessé, egységessé és harmonikussá kívánták változtatni magukat. Immáron másfél ezer éve a Shaolinok a valódi holisztikus (test, lélek, szellem egységét célul kitűző) élet letéteményesei és példaképei. Még egyszer nyomatékosítanám, hogy a Shaolinok nem elsősorban külső, látványos harcaikról kapták a hírhedt elnevezésüket, hanem az önmaguk felett aratott sikeres győzelem-sorozatuk okán.

 

Boldog napot!

Száraz György

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..