Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hasonmások és szellemi alakmások mitológiája

A szellemi alakmások mitológiája évezredek keresztül nyomon követhető, s a múlt számos kultúrájában is megjelent, előkelő helyet foglalva el az ősi legendákban, történetekben, műalkotásokban és számos író könyvében. Talán a legismertebb utalás a szellemi alakmásra vagy alteregóra a német doppelgänger – ezt a szót még ma is használják az olyan emberre, aki fizikailag vagy magatartását tekintve hasonlít egy másik személyre.

 

Source: Wikipedia

 

A doppelgänger egy német szó, amely hasonmást jelent és egy olyan kísértetre vagy jelenésre utal, amely nem vet árnyékot, illetve egy élő személy másolata. Általában úgy tekintenek rájuk, mint a balszerencse előjeleire vagy a közelgő halál jelére: úgy tartják, hogyha egy ember rokona vagy barátja hasonmását látja, akkor az vagy betegséget jelez, illetve veszedelmes dolog leselkedik arra a személyre, ha viszont valaki a saját hasonmását látja, arról úgy tartják, hogy az a halál ómenje. Néhány hasonmásról szóló beszámoló „gonosz ikreknek” nevezi őket, ami azt sugallja, hogy azok megkísérelhetnek tanácsot adni az embereknek – az olyan embereknek, akiknek ők az árnyékaik –, de ez a tanács félrevezető vagy rosszindulatú lehet.

 

Ugyanakkor megpróbálhatnak sötét gondolatokat elültetni áldozataik elméjében, illetve nagy zavart kelteni bennük. Ennél fogva minden áron tanácsos az embereknek elkerülni a saját hasonmásukkal való kommunikációt. A hasonmás egyik leghíresebb leírása Dante Gabriell Rossetti által készített „Hogyan találkoztunk önmagunkkal” című 1851-es vázlata és 1864-es akvarellje. Az értelmezés szerint két középkori szerelmes sétál alkonyatkor az erdőben, amikor összetalálkoznak saját hasonmásaikkal, akik természetfeletti fényben ragyognak. A férfi előhúzza meglepettségében a kardját, miközben úgy tűnik, hogy a szerelme halálos ájulatba omlik össze. A hasonmás-ábrázolások megjelennek az olyan Rossetti által csodált versekben, mint amilyen Elisabeth Barrett Browningnak a Margaret verses regénye és Poe Csendje.

 

Hogyan találkoztak önmagukkal, Dante Rossetti
http://dantisamor.wordpress.com/

 

Miközben a hasonmás esetekről úgy tartják, hogy képzelgések, számos olyan megtörtént eset létezik, amelyekről az emberek azt állítják, hogy találkoztak baljós párjukkal. Közülük a leginkább figyelemre méltó Abraham Lincoln élménye, amit Noah Brooks jegyzett fel a Washington Lincoln idejében c. könyvében (1895). A beszámoló szerint nem sokkal azt kövezően, hogy Lincolnt 1860-ban megválasztották, egy nap hazaérkezett és belepillantott az irodai tükrébe, ahol önmagát látta viszont kettőzött alakban.

Lincoln azt mondta: „ … majdnem teljes méretben, de az arcom két különálló és elhatárolható képet mutatott.” Lincoln észrevette, hogy bár a képek majdnem egyformák, az egyik „egy kicsivel sápadtabb – mondjuk öt árnyalatnyival –, mint a másik”.

A feleségéről azt mondták, hogy nagyon aggódott, s azt mondta Lincolnnak, hogy a hasonmása sápatagsága rossz előjel, ami azt jelenti, hogy Lincolnt fogja szolgálni az egész első (elnöki) időszakában, viszont nem fog vele maradni, hogy befejezze a másodikat.

 

A hasonmás témája hosszú időkre tekint vissza, különösen az irodalomban. A görög mitológiájában Narcisszusz beleszeret a saját tükörképébe, valamint a középkori mesékben, mint például Edgar Allan Poe William Wilson-ja (1839), James Hogg Személyes emlékiratai és egy Jogos bűnös vallomásai-ban (1824), Elizabeth Gaskell A szegény Clare (1856), valamint Hans Christian Andersen kevésbé olvasott tündérmeséjében, az Árnyék-ban, a szereplőket gyakran saját rosszindulatú képmásaik kísértik és követik. Ugyanakkor a szellemi hasonmás mitológiája sokkal ősibb gyökerekkel bír.

 

Az egyik legkorábbi utalás a zoroasztrianizmus zurvanita ágában lelhető fel. Ez a szekta a monista „Idő” kétszer született megnyilvánulású elképzelésévé alakította zoroasztrianizmus általános absztrakt dualitását. Ebben a kozmológiai modellben Ahura Mazda (Ormuzd) és Angra Mainyu (Ahriman) voltak a jó és a rossz örökkévaló képviselői.

 

A Szasszánida császár, II. Sápúr beavatása Mithrával és Ahura Mazdával, a jóságos ikrekkel Taq-e Bostan, Irán. Soruce: Wikipedia

 

Az ókori egyiptomi mitológiájában a Ka volt az érzékelhető hasonmás, aki ugyanazokkal az emlékekkel és érzésekkel rendelkezett, mint az az ember, akinek a másolata volt. A Görög hercegnő című egyik egyiptomi mítoszban, a trójai háború egyiptomi jelenetében Heléna Ká-ját a trójai Parisz herceg félrevezetésére használták fel és így segítették elő a háború megfékezését.

 

A skandináv folklór olyan lényekről ad leírást, mint vardøger-ek, akik olyan kísértetek, melyek élő másolataik előtt jártak, átvették helyüket a különféle tevékenységek közben és előre elvégezték a teendőiket. A személy lábnyomával, hangjával, illatával, illetve megjelenésével és egész viselkedésével bíró szellem megelőzte az adott embert megjelenését és tevékenységét tekintve, ami azt eredményezte, hogy a szemtanúk a személyt még azelőtt vélték látni vagy hallani, hogy az fizikailag megjelent volna. Ez jelzi a doppelgängertől való finom eltérését, mivel kevésbé baljóslatú a kicsengése.

 

A skóciai Orkney-szigeteken élő emberek a „Trow” nevű kisméretű, tündérszerű lényektől rettegtek. A legenda szerint a Trow-k olyan gyerekeket tudtak szülni, akik hajlamosak voltak a betegségekre, az áldott állapotban lévő nőket gondosan óvták a Trow-któl, akik gyakorta megfosztották őket az egészséges emberi csecsemőjüktől és kicserélték azokat saját gyermekeikre, melyeket olyan alakváltóknak tartottak, akik képesek voltak átalakulni az elcsent gyerekek pontos hasonmásaivá.

 

Ez az ábra arról szól, hogy egy Trow egy csecsemőt cserél el.

 

Sok hasonló indián teremtéstörténet magába foglalja a dualista ikrek funkcióját. A hopi legendák olyan ikrekre utalnak, akiket a Nap Gyermekének és a Víz Gyermekének hívtak. A hopik szintén hisznek az felsővilág és az alvilág közötti dualitásban: bármi is történik itt a felsővilágban annak az ellentettje megy végbe az alvilágban.

 

Tehát honnan ered a szellemi hasonmásokban való hit? Van-e bármi igazság benne? Míg manapság sokan hisznek a kettős én létezésében, egyes tudósok úgy vélik, hogy a jelenség hátterében az agy bizonyos részeinek sérülése vagy stimulációja áll, amely a térbeli gondolkodás hibáit idézi elő. Megint mások, úgy gondolják, hogy ezek a látomások, hallucinációk következményei, illetve annak, hogy mi párhuzamos világegyetemben élünk, melyben minden e világi dolog megismétlődik egy másik dimenzióban. Bármi is legyen a doppelgängerek mögötti lappangó igazság, a szellemi hasonmásba vetett hit az elmúlt évezredek folyamán félelmet és csodálatot egyaránt belecsepegtetett az emberekbe.

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..