Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hét egó-mentesítő zen történet, amely arra ösztökél, hogy másképpen lásd a dolgokat

Az alábbiakban hét olyan történetet olvashatsz, amely a 101 zen történet közül való. Ezek megállítanak és elgondolkodtatnak a tekintetben, hogyan is szemléld a világot.

 

2.2

 

Egy csésze tea

 

Nan-in, egy japán mester a Meidzsi korszakban (1868-1912), egy vendéget fogadott, aki azért jött, hogy a Zen után tudakozódjék.

 

Nan-in teát szolgált fel. Színültig töltötte vendége csészéjét, sőt még tovább folytatta a tea kiöntését.

 

A professzor figyelte, amint túlcsordul a tea, míg végül nem tudta türtőztetni magát: „Már megtelt. Nem fog több beleférni!”

 

„Akárcsak ez a csésze…” – kezdte Nan-in – „… úgy van Ön is telis-tele véleménnyel és feltevéssel. Hogyan is mutathatnám meg Önnek a Zent, amíg előbb ki nem üríti a csészéjét?”

 

Az emberiség katonái

 

Egyszer a japán hadsereg egyik hadosztálya számára fegyvergyakorlatot rendeltek el, s néhány tiszt szükségesnek látta, hogy főhadiszállásukat Gasan templomában alakítsák ki.

 

Gasan a következőt mondta a szakácsának: „A tisztek is ugyanazt a szerény kosztot kapják, amit mi is fogyasztunk.”

 

Ez haragra gerjesztette a katonákat, mivel ők merőben más elbánáshoz voltak szokva. Az egyikük Gasanhoz ment és megkérdezte tőle: „Mit gondolsz, kik vagyunk mi? Katonák vagyunk, akik életüket áldozzák az országunkért. Miért nem bánsz velünk ennek megfelelően?”

 

Gasan kimérten így válaszolt: „Mi gondolsz, mi kik vagyunk? Mi az emberiség katonái vagyunk, akik célul tűzték ki maguk elé, hogy valamennyi érző lényt megmentik.”

 

Az alagút

 

Zenkai, egy szamuráj fia, Edo-ba utazott, ahol egy magas rangú hivatalnok alkalmazottja lett. Beleszeretett a tisztviselő feleségébe és elvált. Önvédelemből meggyilkolta a hivatalnokot. Majd elmenekült a feleséggel.

 

Később mindketten tolvajok lettek. De az asszonyság annyira mohó volt, hogy Zenkai megundorodott tőle. Végül elhagyta a nőt és a messzi Buzen tartományba utazott, ahol vándor-koldusnak állt.

 

Múltjáért vezekelve Zenkai eltökélte magában, hogy néhány jócselekedet fog véghezvinni élete során. Mivel tudomást szerzett arról, hogy veszélyes út vezet át a hegyen, amely már több halálos áldozatot és sérültet is követelt, úgy határozott, hogy alagutat váj a hegybe.

 

Napközben ételért koldult, éjjel pedig alagutat ásott Zenkai. 30 éves korára az alagút 2280 láb hosszú, 20 láb magas és 30 láb széles lett.

 

Két évvel munkája lezárulása előtt, annak a hivatalnoknak a fia, akit meggyilkolt, rátalált Zenkaira és képzett kardforgatóként bosszúból ki akarta oltani az életét.

 

„Önszántamból adom át neked az életemet.” – mondotta Zenkai. – „Csak azt engedd meg, hogy a munkámat bevégezzem. Azon a napon, amikor elkészül, megölhetsz engem.”

 

Így a fiú kivárta azt a napot. Hónapok teltek el és Zenkai szakadatlanul ásott. A fiú belefáradt a semmittevésbe és ő is beállt ásni. Miután több mint egy éven át segített neki, tisztelettel adózott Zenkai erős akarata és jelleme iránt.

 

Végül, elkészült az alagút és az emberek használatba vették és biztonságosan utaztak.

 

„Most akkor csapd le a fejemet.” – mondta Zenkai. – „A munkám elkészült.”

 

„Hogyan is vághatnám le tanítom fejét?” – kérdezte a fiatalember könnyektől párás tekintettel.

 

A Holdat nem lehet ellopni

 

Egy zen mester, Ryokan, egy hegy lábánál állított kis kunyhóban tengette egyszerű életét.

Egyik esete egy tolvaj kereste fel a kunyhót, hogy felmérje, van-e ott valami, amit el lehet lopni.

Ryokan hazaért és fülön csípte őt. „Bizonyára hosszú utat tettél meg, hogy meglátogass engem.” – mondta a csavargónak – „Nem kellene üres kézzel távoznod. Kérlek, fogadd el a ruháimat ajándék gyanánt.”

 

A tolvaj elképedt. Elvette hát a ruhákat és eloldalgott.

 

Ryokan meztelenül ült és a Holdat figyelte. „Szegény cimborám!” – merengett. – „Bárcsak ezt a gyönyörű Holdat is neked adhatnám.”

 

2.3

 

Az igazi csoda

 

Amikor Bankei a Ryumon-i templomban prédikált, egy Shinshu pap – aki hitt a Szeretet Buddhája nevének ismételgetése általi megváltásban – irigy lett hatalmas hallgatósága láttán és vitába akart vele szállni.

 

Bankei épp egy beszéd közepén tartott, amikor a pap megjelent, s olyan nagy felfordulást csinált, hogy Bankei félbe szakította a szónoklatát és a zaj iránt kezdett tudakozódni.

 

„A szektánk alapítójának” – dicsekedett a pap – „olyan természetfeletti hatalma volt, hogy a folyó egyik partján állva fogott egy ecsetet a kezébe, kísérete egy papírt tartotta folyó másik oldalán, majd a tanító leírta Amida szent nevét a levegőn keresztül. Te vajon képes vagy-e ilyen dologra? ”

 

Bankei könnyedén válaszolt: „Talán a ti csalótok képes efféle trükkre, de ez nem a Zen útja. Az én csodám az, hogy amikor megéhezem, akkor eszem, s amikor megszomjazom, akkor iszom.”

 

Semmi sem létezik

 

Yamaoka Tesshu, a Zen egyik fiatal tanulója, egyik mestert a másik után kereste fel. Shokoku Dokuonjához folyamodott.

 

Miután azt kívánta, mutassa be a tudását, ezt mondta: Az elme, Buddha és az érző lények, végtére is nem léteznek. A jelenségek igazi természete az üresség. Nincs semmiféle ráébredés, nincs káprázat, nincs bölcs, nincs szerény képességű ember.

 

Dokuon, aki csendben dohányzott, semmit sem mondott. Váratlanul rácsapott Yamaokára a bambusz pipájával. Ettől egészen ideges lett a fiatal.

 

„Ha semmi sem létezik,” – kérdezte Dokuon – „akkor honnét ered ez a harag?”

 

A ragaszkodásnélküliség

 

Kitano Gempo, Eihei templom apátja, 92 éves volt, amikor eltávozott 1933-ban. Egész életében arra törekedett, hogy semmihez se ragaszkodjon. Vándor-koldusként 20 éves korában találkozott egy utazóval, aki dohányt pöfékelt. Miközben együtt sétáltak egy hegyi úton lefelé, megálltak pihenni egy fa alatt. Az utazó megkínálta Kitano-t egy slukkal, amit el is fogadott, mivel akkor már nagyon éhes volt.

 

„Milyen szívderítő ez a füst” – kommentálta. A másik egy újabb pipát és dohányt vett elő, majd megosztoztak.

 

Kitano ezt érezte: „Az ilyen örömet jelentő dolgok megzavarhatják a meditációt. Mielőtt túlzásba vinném, meg fogom állni.” Ezért kidobta a pipázó készletet.

 

Amikor 23 éves lett, Ji-King-et tanult, ami a világegyetem legelmélyültebb doktrínája. Tél volt és meleg ruhára volt szüksége. Írt a mesterének, aki száz mérfölddel távolabb lakott, beszámolt neki a nehézségéről, majd egy utazónak adta a levet kézbesítés céljából. Már majdnem az egész tél eltelt, de se válasz, se ruha nem érkezett. Így Kitano a Ji-King jövőbelátásához folyamodott, amely a jóslás művészetét is tanítja, és meghatározhatja, hogy vajon célt tévesztett-e a levél vagy sem. Kiderítette, hogy ez volt a helyzet. Később a mesterétől érkezett levél nem tért ki a ruhákra.

 

„Ha ennyire precízen tudok dolgozni a Ji-Kinggel, mellőzhetem a meditációmat.” – így érezte Kitano. Tehát felhagyott ezzel a csodálatos tanítással és sohasem nyúlt újra annak hatalmához.

 

Amikor 28 éves lett, kínai kalligráfiát és költészetet tanult. Annyira tehetségesnek bizonyult e művészetek terén, hogy a tanár dicséretben részesített őt. Kitano így merengett? „Ha most nem hagyom abba, költő leszek, nem pedig Zen mester.” Ezért sohasem vetett papírra egyetlen újabb verset sem.

 

Forrás: http://www.riseearth.com/

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..