Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

HIEDELMEK ÉS BABONASÁGOK

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Dunát lehetne rekeszteni az életünket övező babonaságokkal és hiedelmekkel. Kérdéseim: mi a babona? Miért szövi át lelkivilágunkat megannyi hiedelemáradat? Mitől félünk tulajdonképpen? Miért hiszünk a babonákban? Miért hisszük el valamiről, hogy az babona? Mit okoznak hiedelmeink, képzelgéseink az életünkben?

hiedelmekésbabonaságok6

Belátom nem könnyű és talán nem is túlságosan vonzó a babonaságról értekezni, hiszen az emberek nem szeretnek szembesülni a hibáikkal, a szorongást keltő és az elméjüket elhomályosító képzelgéseikkel, különösen akkor nem, ha hisznek bennük és igaznak tartják azokat. Ám szentül hiszem, hogy sokakban már repedezik a kárpit, mármint az idejétmúlt énképüknek, világfelfogásuknak és töredékes istenhitüknek az építménye.

 

A NYUGAT ÉS AZ Ő HIEDELMEI

 

A nyugati civilizáció gondolkodásmódja alapvetően olyan, hogy önmagát magasabb rendűnek állítja be, míg a keleti tradíciókat, az ősi hagyományokat és az indián spiritualitást kezdetlegesnek, primitívnek tartja, tulajdonképpen alábecsüli és lenézi. Elterjedt, mert néhány ember elterjesztette azt a paradigmát, hogy aki a spiritualitásra, az intuíciókra, a láthatatlan erőkre hivatkozik, az kapásból butaságot csinál, mert képzeleg, fantáziál, hallucinál, vagy esetleg rémeket lát. Ennek hatására fellázadtak egyes vallások a materializmus (és társai) ellen, és ezzel kezdetét vette a tudomány és hit összeférhetetlenségének sok-sok áldozatot követelő vitája.

A 20. században azonban nyugaton jött egy-két filozófus és pszichiáter, aki hajlandó volt a jelenségeket a maguk eredeti formájukban megvizsgálni. Csodák csodájára rájöttek, hogy nem mentálisan sérült emberek hamis meglátásairól szólnak az ősi spirituális élménybeszámolók, hanem valódi tudatállapotokat festenek le. Így indult el a tudatkutatás. Természetesen ez túl szép lett volna, hogy igaz legyen, ezért rögvest felütötte fejét a tudatmódosító szerek lehetősége. A pszichiáterek a tudatot, a tudat működését és struktúráit kívánták feltárni, ezzel szemben a laikus emberek csak azt hallották meg, ami számukra szimpatikus volt a dologból. Nevezetesen, a „módosítás” szót. Ha ugyanis lehet módosítani a tudatot, akkor el lehet felejteni a gondokat, el lehet bújni a bántások elől, el lehet menekülni a félelmek elől és ideiglenesen ki lehet szabadulni a szorongások markából.

Kezdtek megtelni a pszichiáterek határidőnaplói, a pszichopatologikus esetekkel foglalkozó intézetek és a drogdílerek zsebei. De mi történt valójában? Cseberből vederbe kerültek az emberek. A mindennapi feldolgozatlan problémáik lidércnyomásából belemenekültek a hallucinogének rémes álomvilágába.

 

Az emberek egy másik, előbbitől racionálisabb vagy éppen szorongóbb csoportja nem nyúlt sem gyógyszerekhez, sem drogokhoz, sem alkoholhoz, hanem a vallások dogmatikájában kereste és találta meg a számára tetszetős hiedelmeket. Az ígéretek, hogy szebb lesz a jövő, hogy minden elkövetett bűnt megbocsáttatik, hogy a halálon túl a bebiztosított, paradicsomi jólét várja a hívőt, bőségesen kárpótolta mindenért az igét követőt, s hajlandóságot szült benne olyan dolgokra, amelyeket önmagától nem tett volna. Erre a periódusra a szekták megjelenése és terjedése volt a jellemző. Ekkor kaptak észbe a nagyobb vallások, hiszen e folyamatban híveik elorozását látták. Így arra a döntésre szánták el magukat, hogy megreformálják a vallási ideológiájukat, kívánatosabbá tegyék a tömegek számára a hitrendszerüket és visszahódítsák az elpártolt hívőket. Ily módon versengés kezdődött a lelkekért!

 

HIEDELMEK SZÜLETÉSE

 

A gond csak az ebben a látszatra nemes versengésben, hogy valóban nemtelen eszközökkel közelítenek meg megkérdőjelezhető célokat. S itt nem az egyes vallások üdvtörténetére célzok, hanem azok valóságtartalmára és a felekezetek egymással szembeni viszonyulásaira. A valóság ugyanis szubjektív, ha emberi oldalról közelítjük meg. Márpedig a szubjektum az elmúlt évtizedekben az egekig lett magasztalva, s az ember úgy érzi, mert elhitették vele, hogy joga van dönteni igaz és hamis, valós és valótlan, jó és gonosz között. Ezzel szemben én azt állítom, hogy ez a jog önmagában „nesze semmi, fogd meg jól” addig, amíg az alany (a szubjektum) nem érett meg kellőképpen. Ezek az úgynevezett szabadságjogok kihozhatják az emberből az elfogultságot, az önteltséget, az önzőséget, a szenvedélyeket és a tudatlanságot. Akkor pedig nem szabadságjogok többé, megszűnnek a szabadságot szavatoló lehetőségeknek lenni és bilincsek lesznek belőlük: babonák és hiedelmek, no meg társaik.

 

Ahogyan nem állja meg a helyét a gyakorlatban, hogy a szülő mindig helyesen dönt és mindig jobban tudja, mire van a gyermekének szüksége, vagy hogy az okosabbnak és öregebbnek mindig igaza van, úgy önmagában nem visz közelebb a valósághoz (az élet valódi lényegéhez) az sem, ha vannak lehetőségeink, van önrendelkezési jogunk, választhatunk magunknak vallások közül, pártok közül stb. Sőt, a felkészületlen és az igazság hajthatatlan és makacs keresésére, valamint az élet próbatételeivel való megbirkózásra képtelen vagy kevéssé képes emberek hamarabb lesznek az ideológiák kiszolgálói, mintsem gondolnák. Hogyan? Elhisznek dolgokat, de nem ellenőrzik vissza azokat. A népfelség elve például hangzatos, de sokszor érvényesíthetetlen elv. A vallási vezetőkön sem szokás számon kérni, hogy elődeik öldöstek, gyilkoltak, mészároltak, loptak, csaltak, hazudtak. Tisztelet a kivételnek!

 

Szóval hiedelmeket szül az emberek fejecskéjében a sokféle vallás, a sokféle politikai mozgalom, ma már az ezotéria is, és általában az ideológiák. Méghozzá olyan hiedelmeket, melyeknek lehet, hogy semmi közük sincs a valósághoz, vagy amelyek nagyon távol állnak az eszme megalkotóinak eredeti, hangsúlyozom, eredeti elképzeléseitől és szándékaitól.

 

HIEDELEM ÉS SPIRITUALITÁS

 

A tiszta spiritualitás nem hiedelem. A titkos tanok és a beavatottság nem hiedelem. A spiritualitás szükségszerűség, miként a túlvilág és az Abszolútum léte. Semmi nem lesz hiedelem attól, hogy valaki azt állítja vagy feltételezi róla. De attól automatikusan hiedelemmé és babonasággá válik valami, hogy a valósággal elveszíti az összhangját!

A valóság az illető pillanatnyi látszat informáltságnak az összessége, ezért bizonyos esetekben hasznosnak bizonyulnak. Viszont a babonák teljességgel alkalmatlanok arra, hogy egy életvezetésben aranyszabályokká lépjenek elő. Tehát rövid távú célok elérésére alkalmasak a hiedelmeink, de hosszútávon egyáltalán nem.

 

Sok hiedelmünk inkább érzelmi biztonságunk fenntartására és a bensőnkben lévő bizonytalanságunk felszámolására szolgál. Álságos dolog ez, amely mégis oly erős, hogy sokszor egy életre rányomja bélyegét az ember gondolatvilágára (beidegződés, rossz szokások), érzelemvilágára (túlzott önérzet, romboló tulajdonságok és szenvedélyek) és elszipkázza a folyamatos megújulás és fejlődés esélyeit. A hiedelmek és a babonaságok szellemtudományi szempontból kifogják a lélek (az isteni önvaló) vitorlájából a szelet, és a legnemesebb eszméket is silánnyá teszik.

 

Vegyük észre, hogy a hiedelmek és a babonák a kétség és a megosztás erejét használják fel. E kettősségre építve kijelentik, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a fény és mi a sötétség úgy, hogy megtapasztalni igazából egyikből sem engednek. A hiedelmek és babonák előítéletek, elvárások, vágyálmok és félelmek milliárdjaira vezethetők vissza. Olyan pszichés megoldatlan és megemésztetlen problémákra, amelyeket csak a megismeréssel és a feltárással lehet orvosolni.

 

Amikor a vallások szent iratait kificamítva, eredeti mivoltukból kifordítva, emberi interpretációkkal teletűzdelve kapja meg az emberi elme, akkor a tévképzetek születése szinte előre megjósolható. Így minden betegségben és balszerencsében a gonoszt kezdjük keresni, s a tárgyilagosságról és a józanságról lemondva összemossuk, összekeverjük a spirituális igazságokat, törvényeket és elveket a magunk kénye és kedve szerint. Azonban minél többet foglalkozunk a démonokkal, az ördögökkel és a káosz erőivel és képviselőivel, annál nagyobb hatalmat adunk a kezükbe. De a hiba nem bennük van, a hibák forrása az ellentétekben keresendő. Tehát nem foglalkozni velük éppen olyan hiba, mint állandóan, mindenben az ellentéteket keresni. A titok a harmóniában és a harmóniára törekvő akaratban lappang.

Aki képes harmóniát teremteni önmagában, annak van esélye a hiedelmeit és babonáit revideálni (felülvizsgálni). És azt sem érdemes elfelejteni, hogy minden érzéki dolog mögött valamilyen érzékfeletti jelenség áll. De amíg számunkra valami nem tapasztalható, addig nincs róla konkrét, személyes tudásunk, csak hiedelmeink vannak. A gond az, hogy a hiedelmeink hangoztatása nem változtatja meg a valóságot és közelebb sem visz hozzá, mivel egy látszatvilágban tart.

 

Száraz György

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..