Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Híres fantomok

Mielőtt azonnal a kísértetek és fantomok világába csöppennénk, szeretnék a igényesebb olvasók kedvében járni és néhány mágikus alapfogalommal megismertetni őket abban a reményben, hogy talán árnyaltabb képet kaphatnak általa a szellemi titkokról. Hamarosan megtudhatod, hogy a kísértet és a fantom nem ugyanaz, miként az asztráltest és a mentáltest sem, az éntudatról és az öntudatról nem is beszélve. S ezek fényében minden híres fantom más és más eredetet takar.

Öntudat-éntudat, avagy tudatfeletti és a tudat

 

A mágia alapdogmatikáját követve, kijelenthetjük, hogy az öntudat és az éntudat egyáltalán nem ugyanaz. Az öntudat és az öntudatra való ébredés alatt azt értjük, hogy az ember azonosul a benne lévő, legmagasabb rendű isteni ideával, Szellemmel. Kvázi megvilágosodik. Amíg eddig eljut, az lehet, hogy száz emberöltőjébe kerül, s akkor még nem mondtam sokat.
Az éntudat csupán tulajdonságaiban, jellegében hordozza eredeti, halhatatlan másának lényegét. Az éntudat (egó) egy, a fizikai testhez kapcsolódó szellemi rész, amely részint gondolati, részint érzelmi folyamatokban érhető tetten, minthogy állandóan, megállás nélkül áramlik. Ezért az éntudat egy erőként is felfogható, melynek tulajdonságai között szerepel az élet is.

Az öntudatot nyugodtan nevezhetjük tudatfelettinek, míg az éntudatot simán tudatnak, csak ezzel azt nem válaszoltuk meg, hogy akkor mi az a tudatalatti. Merthogy a feletti nem azonos az alattival. Az ember szellemtudományos felépítésében legtöbbször az asztráltestet, azon belül pedig annak kontrollálatlan és sokszor ismeretlen részét keresztelte el akaratlanul is a pszichológia tudatalattinak. Mivel a tudatalattiban számos, az egó által nem uralt energia és tudattartalom található, ezért többnyire olyan ellenséges túlkapásairól vált hírhedté, mint a démonikus tulajdonságok, a szenvedélybetegségek, a depresszióra és a pánikra való hajlam, stb.

Az asztráltest


Aligha meglepő, hogy a Szellem, vagyis az emberben szunnyadó isteni Idea nem képes közvetlenül megnyilvánulni a fizikai síkon az anyagi testben, hanem többszörös áttéteket alkalmaz. Ezek egyike az asztráltestünk, mellyel mindannyian rendelkezünk. Az asztráltestünk funkcionalitását tekintve tehető felelőssé talán leginkább a személyiségünkért és a jellemünkért. Rezgései, színei elárulják az asztráltestünk minden tartalmát. Mindaz, ami velünk történik, nyomot hagy az asztrális fénytestünkben is. Természetesen a rossz beidegződések, a szokásaink, a szenvedélyeink stb. mélyen beleíródtak az asztráltestünkbe, ezért is helyez kiemelt hangsúlyt a mágia az asztráltestünk nemesítésére, javítására, megerősítésére és tökéletesítésére.

Az asztráltestünk nagyszerű közvetítő, ugyanakkor torlasz is lehet a Szellem és a Test között! Amikor azt érezzük, hogy valami belülről akadályoz bennünket, vagy hogy bizonyos szituációk gúzsba kötnek, akkor valószínűleg az asztráltestünkben vannak olyan letapadások, gátak, amelyek nem engedik az energiák szabad áramlását. Ezért fontosak a tisztító szertartások például az évkör főbb ünnepei előtt. Jellembéli hibáink, gyengeségeink és fogyatékosságaink megint csak az asztráltestünk bizonyos kivetüléseire, vagy részeire vezethetők vissza, miként az érettségünk és fejlett ösztönösségünk is az asztralitásunkkal áll szoros összefüggésben.

Kísértetek és fantomok

Az ember sokszorosan összetett organizmusának egyes részei a halál után elválnak egymástól és minden egyes rész „megkeresi” a maga helyét. A halhatatlan részek a halhatatlanokhoz, a halandók a múlandókhoz vonzódnak. Csakhogy vannak olyan formációk – ilyenek bizonyos asztrális és szellemi képződmények –, amelyek rendellenes módon viselkednek, s róluk lesz most szó az alábbiakban.

Az asztráltest dolga részben az volna a halál után, hogy visszaolvadjon az asztrális térbe, részben az elmúlt élet összegzésével kapcsolatos feladatai vannak. Igen ám, de az asztrális test is rendelkezik éntudattal (asztrális én), valamint egyfajta sorssal. Amíg az ember a testében él, az asztrális énje az asztrális testét használva bizonyos alkalmakkor elválik a szellemtől és a fizikai testtől, vagyis kilép a testből. (Nem szakad el tőle teljesen, mert egy életfonal mindig összeköti az itt maradó részekkel, viszont így a kilépés után képes utazni az asztrális világokban.)
Az asztrál test tehát bizonyos mértékig önálló életet él. Az ő képeit látjuk olykor álmainkban megjelenni. Ugyanakkor alvásra azért is van szükségünk, mert az asztráltestünk ilyenkor töltődik fel energiákkal, melyek nélkül a fizikai testünk sem tudna sokáig egyben maradni. Íme, az álmosság egyik okának mágikus megközelítése.
De ami minket a legjobban érdekel az az, hogy ez az éntudat nem azonnal oszlik fel a test, a lélek és a szellem szétválását követően a halál beállta után, hanem megmaradhat viszonylag sokáig, s akkor bizonyos alkalmakkor hatást tud gyakorolni az anyagi világ eseményeire.  Az ilyen asztráltestet hívja a köznyelv kísértetnek.

Az asztráltestünkre szokták sokszor a vallások azt mondani, hogy a lelkünk. Egyiptomban Ká-nak is hívták. Az év meghatározott időszakaiban szakasztott olyan formát is képes felvenni, mint a fizikai testünk. De akár felveszi a testi alakot, akár nem, mivel belőlünk van (lásd fentebb tett megállapításokat), a hasonmásunknak tekinthető. Ezért hasonlítnak a kísértetek az elhunytakra. Normális esetben nem rekednek meg a mi világunk közelében ezek az asztráltestek, de manapság egyre több az ilyen anomália, amelyek zaklatják is az embereket. Ezért is írok róluk.

Az asztráltest nem összetévesztendő a fantommal, bár sokszor szinonimaként használják őket. A fantomok az eltávozottak életre kelt képzetformái. Ezeket többnyire az élők táplálják pozitív vagy negatív energiákkal. Ilyen a fájdalom, az emlékezés, az el nem engedés stb. Amikor a médiumok szellemeket idéznek, általában fantomok jönnek, s nem valódi szellemek. Ebből már lehet sejteni, hogy ilyenkor valami nincs rendjén. Sok a visszaélés és a csalás e téren, hiszen egy messziről jött fantom azt mond, amit akar. A fantomok erkölcsi nívója sokszor inkább nívótlanság. Valódi szándékuk sokszor sötét: a fontoskodáson kívül főként az energiák megcsapolásában merül ki. Lényegében nevezhetjük őket energiavámpíroknak is.
A fantomokat tehát emberek alkotják, ettől olyan rémségesek sokszor, illetve emberek táplálják, amivel csak hosszú távra berendezkedett, nem fizető, spirituális „albérlőket” szereznek maguknak.

A mágiával és különösen a nekromantia-val (bűvölő, idéző mágiával) foglalkozók nem tévesztik össze a fantomokat az asztráltestekkel, hogy a túlvilágon létező valódi szellemi entitásokról már ne is beszéljünk. A fantomok nem képesek magasabb világokba belépni, mert emberi, alacsony rezgésű léthez vannak kötve. Az asztráltestek minőségüktől függően utazhatnak és nyerhetnek bebocsátást egyes szférákba, bár ha valamelyik köztes térben rekedtek, az számukra nem ideális. Az emberi szellemek pedig a túlvilág (mennyország) valamelyik kasztjába kerülhetnek optimális esetben, de olykor ők is megrekedhetnek a földi világ közelében. Őket hívhatjuk kóborló szellemeknek. Attól pedig, hogy egy ember evilági életében nem tett szert különösebb hírnévre, másvilági létében – sajnos – még válhat híressé, mint a most következő eset is mutatja.

Egy híres cirkáló fantom

A híres fantomok sorában említhetjük azt a példányt, akit néhány évvel ezelőtt Horváth Zoltán látónak sikerült lencsevégre kapni Párizsban. A látó éppen a Louvre tárlatait csodálta meg teljesen gyanútlanul, amikor egy árny elsuhanása különös érzéseket keltett benne. Zoltán azon nyomban felfigyelt a borzongást és hidegrázást keltő lény jelenlétére, s igyekezett megtudni, ki lehet ez a különös szerzet. Talán egy szellem? De akkor mit keres itt? Talán egy fantom? De éppen egy hömpölygő embertömeg közepén? Nem volt sok ideje teketóriázásra, mert a fantom nem állt neki modellt, hanem villámsebesen tovasuhant és eltűnt a termek végeláthatatlan sorában.
Zoltánnak sem kellett több, már nyúlt is a speciális fényképezőgépéért, amellyel energiákat, szent helyek kisugárzását, angyali entitásokat szokott megörökíteni a világot járva. Úgy gondolta, talán sikerül lelepleznie a Louvre híres fantomját.

Ezek szerint nem csak gyermekmese az egész? Valóban létezik a Louvre-nak fantomja? – tehetni fel az olvasó a kérdést teljes joggal. Nos, olybá tűnik, hogy a kérdés eldőlt. A Louvre-nak van saját bentlakó szellemi entitása, legalábbis az a fantom, amelyet Zoltán fotózott, biztosan. Ez persze nem zárja ki, hogy más különös lények ne fordulhatnának meg ezen az ősi helyen, bár a fantom története egy még régebbi korba nyúlik vissza.

Zoltán termek során és a tömegen átverekedve magát végül lencsevégre kapta a francia fantomot. Ám, a fantom akkor már nem tűnt gallnak, ugyanis – mint utóbb arra fényderült – az egyiptomi tárlat egyik múmiájához kötődött.
Minden jel szerint egy helytelenül végzett mumifikáló szertartás állhat a fantom létrejöttének hátterében. Tudni illik, hogy Egyiptom bizonyos, lecsengő korszakaiban már a világi előkelőségek is használni kezdték a Halottak Könyvének és más szent iratoknak a halhatatlanságra és a lelkek korábbi testeikbe történő visszatérésére szolgáló okkult rítusokat. Azonban, a valódi beavatottság híján rosszul, illetve hiányosan végezték el a földhözkötöttséget mentesítő ceremóniákat, ezért a mumifikálandó asztrálteste és szelleme nem tudott maradéktalanul eloldódni a fizikai testétől. Mivel az anyagi test részint megmarad az ősi egyiptomi konzerválás során, ezért az asztráltest és a szellem bizonyos fokig kötődik hozzá, s ahová a test kerül – legyen az a sivatag homokjával befedett ősi város, a tengerbe csúszott hajdani palota, vagy egy elszállított-áttelepített szarkofág –, a finomanyagi részek követik őt időtlen-időkig. Vagy amíg képesek lesznek teljesen eloldani magukat a fizikai testtől. Nos, ez is egyfajta sorsszerűség, ugyebár?

A tanuláság az, hogy a múzeumok Egyiptomból és a világ más spirituális kultúrközpontjaiból elszállított, vásárolt vagy csencselt relikviáihoz számtalan spirituális lény kapcsolódhat, hála ezeknek a jól sikerült fotóknak, erről ma már bárki meggyőződhet a saját szemével. Természetesen nem feltétlenül kell attól tartanunk, hogy az ilyen típusú fantomok megzavarják a turistákat, illetve a múzeumlátogatókat, bár semmit sem zárhatunk ki a túlvilági jelenségek tökéletes ismerete híján.
Mindenesetre, Horváth Zoltánnak, a látónak éppen egy ilyen fantomszerű lényt sikerült többször is megörökíteni a párizsi Louvre-ban, aki azóta is ott várja sorsának jobbra fordulását.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..