Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

HITLER ÉS A FÖLDÖNKÍVÜLIEK

Hitler birodalmi álmának, fajelméletének és új világrendjének teljes és alapos megértéséhez nélkülözhetetlen az okkultizmus ismerete. Az okkultizmus a titkok tudománya. A titkoké, amelyek lehetnek földön, égen, avagy a földön kívül. S valóban, Hitlernek nem csak túlvilági kapcsolatai voltak, hanem földönkívüliek is.

 

Hitler világhatalmi tervei naivak lettek volna, ha nem képes olyan technológiai vívmányokkal előállni, amelyekkel bebiztosítottnak ne érezte volna a győzelmét. A háború megnyerésére fel kellett készülni harcászatilag, hiszen egy elhúzódó, pláne egy több frontos háború eleve vesztésre volt ítélve. A felkészülés évekig tarthatott, hiszen az egész ország erőforrásait a fegyverkezés szolgálatába kellett állítani. Ha megfontoljuk, hogy milyen fantasztikus eredményeket értek el a német tudósok, s hogy mindenkoron a háborús időszak kedvez leginkább a technikai fejlődésnek, akkor sejthetjük, hogy Hitlernek birtokában kellett lennie valami olyan elsöprő erejű fegyverarzenálnak, amely elvben szavatolta neki a sikert.

Erről pontosabb képet azért nem alkothatunk, mert a háborút követően az oroszok és a szövetségesek minden létező feljegyzést, tervrajzot, kutatási anyagot, modellt és elkészült prototípust összegyűjtöttek és magukévá tettek. Ennyi idő távlatából már csak annyi állapítható meg, hogy az atombomba előállítási eljárása, a későbbi években készült vadászrepülőgépeink tervei, a lopakodó radarsugár-elnyelő festéke, az infravörös tartományban érzékelő eszközök egytől egyig a német tudósok zsenialitásának remekei. Külön érdekesség, hogy az orosz (szovjet) fényképezőgépek sorozatgyártása német tudósok munkáin alapult. Állítólag olyannyira így volt ez, hogy amikor fejlesztésre került volna a sor, az orosz konstruktőrök zavarba jöttek és tapasztalatok híján silányabb fényképezőgépeket kezdtek piacra dobni. De vajon mit tudhattak a németek, amit a többi állam legnagyobb koponyái nem? Félreértés ne essék, nem szükséges az idegenekben és járműveikben hinni ahhoz, hogy megértsük a Führer terveit, de e nélkül aligha lehet megmagyarázni bizonyos dolgokat.
A történelmet a győztesek írják. Hogy ezt elhiszi-e a világ közvéleménye, vagy sem, az nem befolyásolja a tényeket. Márpedig egyes kutatók tényként állítják, hogy a német mérnökök titkos laboratóriumokban repülő csészealjakat gyártottak. Nyilvánvalóan a megalkotásukhoz szükséges információk nem emberi elmékből pattantak ki és nem emberi kézen-közön jutottak ezekhez a tervekhez.

 

Azonosítatlan repülő járműveket minden korban észleltek az emberek. Festményeken és domborműveken, valamint szent szövegekben találkozunk ezekkel a tárgyakkal. Bizonyára elegendő, ha a sumer, az egyiptomi és a maja hieroglifekre és szent könyvekre utalok. A II. világháborús légi csatákban is gyakran jelentek meg a „Foo Fighter”- ek, a korong, csészealj és gömb alakú UFO-k. Eleinte ezeket „idegen tűzlabdáknak” hívták, amelyekről szentül meg voltak győződve, hogy Hitler ördögi eszközei.

 

E csodagépek szülőatyjai Nikola Tesla és Viktor Schauberger. A repülő csészealjakat a szövetségesek csak „Foo Fightereknek” vagy „Kraut Balloknak” hívták. Bevetésükre jó példa a Rajna-vidék bombázása, amikor ezek a repülő objektumok olyan sebességgel száguldottak el a szövetséges bombázók mellett, hogy azok nem hittek a szemüknek. A Foo Fighterek képesek voltak összezavarni a radarokat, ezért a szövetségesek akciói rendre meghiúsultak. Amint a bombázók távolodni kezdtek, a „sokszínű világító gömbök” eltűntek. Több fénykép maradt fenn róluk, amelyeken megfigyelhetők ezek a csodamasinák.

 

Marshall Yarrow, a Reuters tudósítója 1944. december 13-án megjelent cikkében a következőket írta: „A németek előállítottak egy titkos fegyvert a karácsonyi időszakra. Az új találmány nyilvánvalóan légvédelmi eszköz, karácsonyfadíszre emlékeztető külleme van. Többször látták őket Németország egén magukban vagy kötelékben repülni. Ezüstszínűek és áttetszőnek tűnnek.” Később az amerikai lapok megpendítették, hogy a földről rádión távvezérelt robotrepülőgépekről lehet szó.

 

A világháború végeztével a szövetségesek igyekeztek megszerezni a náci szupertechnológiát. Elgondolkodtató, hogy alig telt el két év, s már megtörtént a roswelli ufókatasztrófa és beköszöntött a repülő csészealjak korszaka. A német repülő csészealjak feltalálója, Viktor Schauberger társa, Tesla eredményeivel új terveket készített. Talán az Egyesült Államok számára. Az oroszok nemes egyszerűséggel felrobbantották Schauberger leonsteini házát.

 

A szupertitkos harcászati technológia minden bizonnyal felsőbb erők, talán földönkívüliek, közbenjárásával került a nácik kezébe. Miért? Mert egyik pillanatról a másikra nem szokás csak úgy antigravitációs eszközöket feltalálni, s egy világháborút kirobbantani. Ami további rejtély, hogy ha egyes kormányok megszerezték ezt a fejlett technikát, akkor miért titkolták el egymás elől. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a hidegháborús korszakban előnyt kívántak kicsikarni általa. De az is valószínűsíthető, hogy az antigravitációs eszköz alkalmas szabad energia előállítására, vagyis szinte korlátlan, kiapaszthatatlan erőforrásként működtethető. Ezt tetézi, hogy nincs szükség vezetékekre az energia továbbítására, mivel az sugárzás útján terjed.
Léteztek-e náci ufók?

 

Viszonylag sok ember állt elő a II. világháború után azzal, hogy látták a németek ufóit, vagy egyenesen részt vettek azok elkészítésében. Számos hadititok szivárgott ki ezzel kapcsolatban, fotók és dokumentumok támasztják alá a szóbeli beszámolókon túlmenően az ufók alkotásának és használatbavételének tényét. A rivális titkosszolgálatok minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy a titkos tervrajzokat megszerezzék. Nem véletlenül nyomultak be olyan gyorsan, hatalmas veszteségek és kockázat árán a szovjet, illetve az amerikai (és a csatlós) csapatok a német területekre.

Szárnyra kelt annak a híre, hogy a nácik egy titkos bázist létesítettek az Antarktiszon (Déli Sarkon), ahol tovább folytatták a fejlesztéseket. Ha meggondoljuk ez logikus és egyben a legbiztonságosabb lépés volt/lett volna. Hermann Göring vezetésével 1938-ban érkeztek a németek az Antarktiszra. A 6. kontinens ideális helynek tűnt arra, hogy a német tudósok, a technikai remekek, fegyverek és csészealjak legértékesebb darabjait a III. birodalom esetleges bukása előtt oda telepítsék ki. A műveleteket a Heinrich Himmler vezette SS irányította. 1945-ben a német katonai vezetés már az antarktiszi 211-es bázisról koordinálta az eseményeket. A leghidegebb kontinensen egy 45 kilométer hosszú, meleg vizes forrással rendelkező barlangrendszerben rejtették el a legféltettebb kincseiket, így az ufóikat is.

 

A szövetségesek döbbenten és tehetetlenül álltak a földönkívüli technológiával szemben. Hitlernek állítólag négy működő járműve volt, amelyeket akkor vethetett volna be, amikor csak akart. A szövetségesek a náci fölény és saját veszteségeik láttán felmérték, hogy a korong alakú repülő tárgyak eldönthetik a háború kimenetelét. Szerencsére a német ufó-építő program lassan haladt a megvalósulás útján, így az angolszász oldalnak volt ideje lépéseket tenni.

 

Hitler mindig is a katonai hatalomra alapozta sikerét. Maga is részt vett az I. világháborúban, sőt még kitüntetést is kapott hősiességéért, ily módon testközelből látta, hogy a háborút a haditechnika fejlettsége dönti el, s nem az emberi nyers erő. Amikor 1933-ban birodalmi kancellári kinevezését megkapta, minden erőforrását a fegyverkezésre fordította. Hitlert nem lehetett leállítani. A harckocsi-, a rakéta- és a repülőgépgyártás ipari méreteket öltött. Anglia és Franciaország diplomáciai próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak.

Hitler csészealjaiban az volt a különleges, hogy közeledtükre az ellenséges gépek elektromos műszerei felmondták a szolgálatot, a radarok megkergültek és a pilótákra nehezedő pszichológiai nyomás óriásira nőtt.

 

Az első klasszikus küllemű, korong alakú repülő szerkezetet 1943. október 18-án tesztelték. Mint ahogyan a dátum is sejteti, már túl késő volt ahhoz, hogy ezzel visszájára lehessen fordítani a háború menetét. Kitűnően manőverezett, gyors volt és képes volt egy helyből felszállni. Ezután több korong alakú ufót diszkosz alakúra formálták át, ami lehetővé tette, hogy bombákat és embereket is tudjanak szállítani velük.

Technikailag őrületes iramot diktáltak a német tudósok. Az ufók eleinte 400km/h sebességgel száguldoztak a kéklő égen, majd 1944-re meghaladták az 1000 km/h-s végsebességet.

1945-re olyan ufót építettek Hitlernek, amely

  • behúzható talpakkal rendelkezett,
  • sugárhajtású volt,
  • injektoros befecskendezéssel készült,
  • 2200 km/h-s sebességre volt képes,
  • 15000 méter magasra tudott felszállni,
  • lopakodó üzemmódja volt – láthatatlanná tudott válni a radar lokátorok számára.

A keleti fronton 1943-ban bekövetkező kurszki ütközet után megindult a szovjet offenzíva Németország felé. Hitler kénytelen volt a csodafegyvereit gyártó üzemeit villámgyorsan osztrák és cseh iparvárosokba átköltöztetni. De ez sem bizonyult jó megoldásnak. Végül a náciknak dönteniük kellett. Amit nem tudtak elrejteni bombabiztosan, azt meg kellett semmisíteniük. Ez lett a gyárak java részének sorsa.

 

A gravitáció legyőzése

 

Hitler egyesek szerint földönkívüli lényekkel, tehát idegenekkel is tartotta a kapcsolatot. Csodafegyvereit ama információk alapján tudta kifejleszteni, amelyeket az idegen látogatóktól kapott, akik akkor még támogatták törekvéseit. A legizgalmasabb technikai kérdés a gravitáció legyőzése volt. A földönkívüliek ufói azért nem zuhannak le, mert a közhiedelemmel ellentétben nem a levegőben repülnek, hanem egy másik, „légüres” térben mozognak. Nos, ez így nem igazán pontos megfogalmazás. Az ufók hajtóműje szubatomi (az atomoknál kisebb) energiarészecskéket áramoltat ki, amelyek egy rezgésburkot hoznak létre a jármű körül. Ez a burok mindvégig az ufó körül marad. Így nem hatnak rá a légköri viszonyok, a turbulenciák, de még a gravitáció sem.

Miért? Mert a kvatumvákuumban való mozgásban nincs légellenállás. (A kvatumvákuum szuperfolyadékként működik.)

 

A Vril Társaság – nemzetközi koponyákat tömörítő náci titkos társaság – néhány médium segítségével az Aldebaran csillagról (vagy ahhoz tartozó planétáról) kapta azokat az információkat, amelyek alapján a csészealjakat megtervezték és elkészítették. (Vril-I, Vril-II… Vril-IX.) Természetesen a Vril itt egy szuperenergiának az elnevezése, amely mai fogalmaink szerint egy mindent átható elv, egy univerzális energiafajta, talán éppen a kvantumvákuum egyik elnevezése. Ennek az okkult erőnek a gyakorlati felhasználását tűzte ki célul a Vril társaság spirituális missziójának beteljesítésére.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..