Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hogyan művelték a lelküket az egyiptomi beavatottak, vagy a Kemet Ka szertartás

A címben szereplő kérdést így is feltehetnénk: Hogyan tudtak kommunikálni az egyiptomi papok az istenekkel? Miként tettek szert emberfeletti képességeikre? Hogyan fértek hozzá a lelkükbe sok-sok inkarnáción keresztül megszerzett tudáshoz és bölcsességhez? Hogyan ébredtek fel ebből az illuzórikus anyagi álomvilágból? Milyen módszerekkel találtak vissza a saját éberségükhöz, ami spirituális megvilágosodáshoz vezetett?

Ezekre a kérdésekre a pontos válaszokat csak az ismerheti, aki ott volt és átélte ezeket a beavatási lépcsőket. Szép és szinte tökéletes világ volt, egyfajta aranykor, amiről a mai történelem szinte semmit sem tud. Egyebek mellett pőre, kifosztott sírok, omladozó piramisok, feldarabolt obeliszkek, kirabolt templomok, meg nem értett vésetek és domborművek árulkodnak az egykoron istenek és földönkívüliek lakta Egyiptom szentségéről, mely olyannyira vallásos volt, hogy szinte a levegővel együtt szívták be a szentség mindenhonnan sugárzó szellemiségét és energiáit.

 

De most nem ódázni szeretnék Egyiptom dicső múltjáról, hanem nagyon is kézzelfogható és olyasfajta bizonyítékot felmutatni abból a korból, amelyen nem ejtett csorbát sem az idő, sem az ember. Egy olyan ősi egyiptomi tradicionális rítusra hívom fel a figyelmedet, mely a nagy Egyiptom valódi alapítóitól származik.

Az egyiptomi beavatottak ismerték annak a hosszú útnak minden lépcsőjét, amely az átlagos, gyarló, tévelygő és erélytelen emberi tudatot az isteni – ők úgy mondták volna „hóruszi” – tudatosságig vezeti, ami gyakorlatilag egyenértékű a megvilágosodással.

 

 

Minden szellemi lépcsőnek megvoltak a maga tanításai, a rá jellemző tudatosságfokozatai és a lelki jellemzői. Így az életnek nevezett utazás nem volt sem túl nehéz, sem túl könnyű, inkább derűsnek mondanám. Máig megmaradt szobraikon még mindig tükröződik a határtalanságba révedő tekintet örök elégedettséggel társuló mosolya. Ez tehát abból fakadt, hogy képesek voltak átlátni az élet láthatatlan létfokait, természetfeletti folyamatait és el tudták foglalni az őket megillető helyüket a Teremtő nagy tervében. Ebből pedig olyan belső, őszinte elégedettség származott, mely boldoggá és kiteljesedetté tette az életüket. Mindennapjaik különféle szertartásokról is szóltak. Vagyis ők valóban tettek azért, hogy tudatuk, önismeretük és világismeretük folyamatosan fejlődhessen és bővülhessen. Naponta végzett rítusaik újra meg újra behangolták az elkalandozó és egymást űző gondolataikat, az egyensúlyt vesztett, felkavarodott érzelmeiket és minden olyan belső tényezőt, amelyre hatással tudtak lenni. Így szinte az anyatejjel szívták magukba a világrend és az ember belső rendje közötti összefüggéseket, az élet spirituális törvényeit, melyeken éppen ezért nem kellett sokat töprengeniük, mivel ösztönös szinten voltak jelen bennünk és egész életüket áthatotta.

 

Az egyiptomiak ismerték az emberi lélek csodavilágát is. Tudták, hogy istenek fennhatósága alá esnek az élet különféle területei, s ha életüket jól élik, akkor ezek az istenségek végig elkísérik őket a megvalósítás olykor rögös és kihívásokat támasztó ösvényén. Tisztában voltak azzal, hogy sok ember a születése körül elveszíti a magasabb síkokról szóló emlékeit. Így az ember valódi Énje csupán megfigyelő marad, és mindig egy újabb álságos énnel (vagy inkább énképpel) azonosul, mely nem a Teremtő képmása az emberben, hanem a pillanatnyi összbenyomás keltette, múlandó látszatönmeghatározás. (Elnézést a bonyolult megfogalmazásért.) Merthogy az örök megfigyelőre, a valódi Énre külön megvolt a maguk szabatos és precíz kifejezése: KA-nak hívták. Ő volt a KA-lélek.

 

 

A Kemet Ka nevű szertartással arra törekedtek, hogy az emberi egó alá temetett isteni szikrát felszabadítsák, mintegy „kihámozzák” rátapadt egós burkaiból. Minden egyes lefejtett egós réteggel, a lélek ereje nőtt és egy úgynevezett kitárulkozási folyamat indult el. Minél erősebb valakinek az isteni lélekszikrájával való kapcsolata, annál tudatosabb, annál tisztábbak és jobbak a megérzései, annál nagyobb a valódi lelki ereje. Ez ma is így működik. Viszont, minél inkább átveszi az uralmat valamelyik aktuális énképe (egója), annál gyengébb, befolyásolhatóbb, sebezhetőbb és kiszolgáltatottabb lesz az ember a rosszra, a hamisságra, az önbecsapásra és a megtévesztése.

Lényegében az ember minden döntésével a sors mérlegének az egyik vagy a másik serpenyőjébe tesz valamit: növeli vagy csökkenti a lelki erejét, felszabadítja vagy megköti azokat, közeledik vagy távolodik a valóságtól, s ezzel az igazságtól is. A következményeket sajnos mindenki nagyon jól ismerheti.

 

Az egyiptomi papság tudta, hogy az egó szükségtelen és felesleges hatásaira az ember jobbára csak utólag döbben rá: jó esetben öneszmélése, önreflexiója, önkritikája vezeti rá, rossz esetben nagyobb pofonokat kap a környezetétől vagy akár a Sorstól.

A Kemet Ka nevű szertartással a lélek tisztítható, megszabadítható az egós salakoktól és nemkívánatos energetikai mellékhatásoktól. Röviden-tömören ezért végezték rendszeresen a papok a Kemet Ka-t Egyiptom fénykorában. Mi pedig most elővesszük, leporoljuk, felélesztjük és szertartásrendünkbe iktatjuk ezt a rítust.

Aki rendszeresen részt fog venni ebben a lélekművelő folyamatban, az egyre mélyebbre fog hatolni önmaga megismerésében és felébresztésében.

 

Írta és szerkesztette: Száraz György

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

Részt vehetsz programjainkon:

 

 

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?