Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hogyan szólnak a szellemek a túlvilágról?

Kik azok a szellemek? Milyen típusaik vannak? Milyen szándékúak a mennyei kasztból származók és milyenek a krízis-szellemek? Hogyan használhatja képességeit egy médium? Miként jön létre kapcsolat az e világi ember és egy szellem között? A „hang a fejben” kitől származik? Hogyan kommunikálhatunk egy szellemmel? Mitől mások a spirituális ünnepek? A téma szinte kimeríthetetlen: médiumok, beavatottak, látók, szellemlények, spontán fantomok, és persze mi.

 

Miért akarnak szólni a szellemek a túlvilágról?

 

Ideje annak, hogy az ébredező emberek komolyabban vegyék az önfejlődésüket. Annak mindig vannak előzményei, hogy a lélek hozzájuthasson a spirituális képességeihez. Mivel bizonyos kritériumoknak meg kell felelni, ezért meg kell értenetek néhány dolgot.

Szellemek, akik ismerték egymást előző életeikben, nyíltan megegyeznek egymás közt, hogy a leszületésük folyamán újratalálkoznak. A kapcsolatok milliói közül, melyek entitások (lények, például emberek) között lehetségesek, ezek a viszonyok kiemelkednek, mint különleges, tartós barátságok, vagy szerelmi viszonyok. Tehát a szellemek tudatosan kérik a Sorstól, hogy megadott időben vezérelje őket egymáshoz, vagy legalábbis adja meg az újratalálkozás esélyét számukra.

 

Különösen, amikor az egyik entitás egy nehéz életleckével néz szembe, lehetséges, hogy olyankor vágyik egy régi barátra, aki fogja a kezét. Ez a családra, a barátságokra és a mély, lelki alapon működő emberi kapcsolatokra igaz elsődlegesen.

Ezek a vágyak ismertek az isteni lények előtt, és figyelembe is veszik őket még a születést megelőzően. Az inkarnációkat, vagyis amikor a lélek és szellem egy testbe költözik, már úgy szervezik meg, hogy a kettő lény megtalálhassa egymást.

Természetesen olyan is előfordul, hogy az életkörülmények nehézzé teszik ezt a szellemi randevút, vagy épp lehetetlenné, így a másik entitás egy homályos érzetű vágyódással megy keresztül akár az egész inkarnációján: egy érzéssel, hogy még mindig nem találkozott például élete nagy szerelmével.

 

Mindamellett, a legtöbb esetben a keresés megjutalmazódik az entitásokkal, a vágyott emberekkel, akik úgy beszélnek egymáshoz, mint hangok a ködön keresztül. Ez mindenkire vonatkozik. Vannak lelkek, akik hajlamosak lekorlátozni az entitások számát, akikkel dolguk lehet, de ez már egy önkorlátozás, mely karmát ír magának.

 

Mindenkinél másként definiálódik a család, a barátság, a csoport és a közösség, akivel az életét összefűzi. Lehet szűkebb és tágabb is. Van, akinél azon szellemek közössége, akikkel intim viszonyt alakít ki egy inkarnáció során, nem több a tágabb családnál, vagy a helyi közösségnél, vagy az országánál, vagy az egyazon hitet vallóknál. Ez tulajdonképpen egyfajta lekorlátozás a még igen járatos, másokat szolgáló entitások esetében is, akik mindenféleképp idős lelkeknek lennének tekintve.

Bárhol is húzzuk meg a szellemi kapcsolatok fontossági határát, a szellemek azért akarnak szólni a túlvilágról, mert érzik és tudják, hogy az itt maradottaknak szükségük lehet rájuk: az energiájukra, a törődésükre, a bölcsességükre, vagy éppen másra. Ezek a pozitív és építő jellegű esetek.

 

Azután vannak olyan, már kevésbé szívderítő példák is, amikor valaki itt rekedt egy földközeli köztes dimenzióban, pontosabban térben, s nem mindig etikus és tisztességes szándéktól vezérelve kíván szólni a szellemvilágból a kíváncsi emberekhez. Az emberi szellemek egy része nem fejlett. Bár hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a szellem tisztában van tetteinek következményeivel, s nyilvánvalónak hisszük, hogy nem akar ártani, ez nem feltétlenül állja meg a helyét. Azon szellemek közt, akik egykor emberek voltak, s majd újra emberi formát fognak ölteni, ugyanúgy találunk fejletlenebb, éretlenebb és tapasztalatlanabb entitásokat, mint a testben élők között. A fejletlenebb szellem esete olyan, mint egy szépen felöltözött tökfilkóé, akiről sok jót feltételezünk az előítéletességünk miatt, amíg meg nem szólal. Ebbe a kategóriába a kevésbé pozitív, mondhatni, zaklató, ugrató, esetenként akár ártó szándékú ráhatásokkal operáló szellemek tartoznak.

 

Mindebből kitűnik, hogy sokféle motiváció állhat annak hátterében, hogy miért is akarnak a szellemek kommunikálni az itt élőkkel. Ezek után lássuk, hogyan képesek ezt kivitelezni!

 

Szellemi kommunikáció médiumon keresztül

 

A spiritizmus, amely nem összetévesztendő a spiritualizmussal, arról szól, hogy egy vagy több személy megidézi, azaz tudatosan hívja a szellemeket abból a célból, hogy kapcsolatba lépjen velük. A szellemi kommunikáció során roppant lényeges, hogy a szertartás vezetője képzett és felkészült médium legyen. A képzettség azt jelenti, hogy tisztában kell lennie a szellemvilágok szabályaival, továbbá azzal, hogy kit, mikor és milyen módon hív meg, hiszen itt a tévedésnek komoly következményei lehetnek.

A szellemi jelenségek tiszteletet követelnek maguknak és felelősséggel járnak. A felkészültség pedig azt takarja, hogy lélekjelenlétre van szükség, hiszen a szellemidézés nem gyerekjáték, mivel itt az ember beavatkozik a világ rendjébe.

Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan felborítja a világ rendjét a spiritiszta, hanem hogy sokszor kézzelfogható következményei vannak a magasabb világokban lakó, vagy a köztes terekben bolyongó szellemi entitásokkal folytatott kommunikációnak.

 

A médium egy olyan személy, amely szenzibilitásának, illetve spirituális képességeinek (érzékeken túli érzékelés) köszönhetően képes ráhangolódni egyes rezgéstartományokra és az ott élő lények némelyikével kapcsolatba lépni, kvázi „beszélgetni”.

A szellemvilággal folytatott kommunikáció többféleképpen is történhet. Sok szellem a „csatornának” (angolul channelling) nevezett személy, illetve az asztaltáncoltatók energiamezejéből von el energiát a beszélgetésre. A médiumnak ezért célszerű olyan többletenergiákkal rendelkezni – átlagostól jóval nagyobb és erősebb aurával –, amelyek biztosítani tudják a kívánt energiadózist. Ellenkező esetben a válaszoknak súlyos ára lesz: a médium egy idő után kimerülhet és legyengült aurával jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe sodorhatja magát, mint korábban volt.

 

A médiumitás kategóriája egy olyan jelenségcsoportot fed le, amely a világok közötti összeköttetést takarja. Ezt sokan sokféleképpen valósítják meg. Van, aki teljesen átengedi magát egy szellemi entitásnak, s szabad akaratát és önkontrollját teljesen elveszíti a szeánsz alatt. Például ez az eset áll fenn az extatikus transzállapotokkor.

Vannak, akik egyidejűleg megosztott tudattal működtetik a képességeiket: részint megőrzik az akaratlagos képességeiket, részint akaratlan csatornává válnak. Ilyenek például az író-médiumok.

De mindközül a legérdekesebb, amikor szimultán tudatossággal, vagyis a médium tudatosságának a teljes megőrzésével és tiszteletben tartásával történik a „csatornázás”. Ilyenkor valóban felsőbb rendű szellemi lénnyel jön létre kapcsolat, de ez meglehetősen ritka.

 

A médiumitás egy speciális formájáról is szót kell ejtenünk. Ez voltaképpen a „hamis” médiumitás. Ennek során nincs semmilyen külső entitás, csupán az ember valamelyik személyiségközpontja, vagy kóros esetben lehasadt én-része machinálja az eseményeket a háttérből. Például a tudatalatti egyes én-központjai tudják ily módon megtéveszteni az embert, belső hangot és egyéb spirituálisnak tűnő jelenségcsoportot színlelve. Ez sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.

 

Hogyan szólnak a szellemek hozzánk?

 

Minden egyes ember spirituális lény, s rendelkezik több-kevesebb szellemi affinitással. Ha másért nem is, a saját szellemünk, lelkünk és auránk miatt biztosan vannak szellemvilágbéli kapcsolataink, minthogy isteni teremtmények volnánk, így aztán nem vagyunk képesek tökéletesen elkülönülni vagy elszakadni a teremtéstől. Még akkor sem, ha az elménk és az én-tudatunk ennek az ellenkezőjét igyekszik elhitetni velünk halandóságunk vagy anyagelvű gondolkodásunk által.

 

Nem kell ahhoz kifejlődött spirituális érzékszervekkel rendelkeznünk, hogy érzékeljük a szellemeket. Vannak olyan túlvilági események, melyek során például álmunkban „szólhatnak” hozzánk a szellemek. Ennek alaposabb bemutatására említenék is egy aktuális példát.

 

Karácsonykor több a szellemi megtapasztalás, mert az úgynevezett mennyei kasztok, ahová az emberi szellemek kerülnek a haláluk után, normális esetben, nincsenek végtelenül eltávolodva a földi, e világi kasztoktól. Bizonyos időnként – ilyen a karácsony is – az eltávozott emberek lelkeit elengedi az Erő, akit Anubiszként tiszteltek Egyiptomban. Anubisz a Teremtő egyik megnyilvánulása, tehát isten.

Anubisz – akit minden kultúrában másként hívtak – kíséri el ugyebár a holtakat a túlvilágra. Szóval, Ő az évkör kiemelkedő spirituális ünnepeinek az időszakában elengedi a szellemeket egy rövid időre oda, ahol elhunytak, vagy oda, ahová, vagy akihez erősen kötődnek.

Ez természetesen csak akkor van így, ha még nem született újjá a lélek. Ellenkező esetben, mások a szabályok. Ilyen esetek csak korlátozott időtartamokban vannak, ünnepek környékén. Ilyenkor a szellemi hozzátartozók megjelennek és akár órákat vagy napokat is eltölthetnek szeretteik körében. Ez nem médiumitás, ilyenkor nincs olyasfajta energiaveszteség, mint az asztaltáncoltatásnál, hiszen a szeretet energiatöbbletet termel mind az e világi, mind a túlvilági lelkek számára. Ez egy meghitt együttlét, amely akár éber állapotban is érzékelhető: olyan, mintha a levegő megtelne valamilyen töltéssel, szinte érezni lehet a sűrűséget, a szellemek jelenlétét. Nem félelemkeltő jelenség ez, hanem emlékeztető érintés, egyfajta lelki simogatás, mely eszünkbe juttatja szeretteinket és érzelmi síkon összeköti a szellemeinket egymással. S a kapcsolódás valóban létrejön: meleg fuvallatok, borzongások, kisebb hidegrázás, belső érzetek, vagy régről előtörő emlékek, bizonyos lelki élmények körül forgó gondolatok stb. formájában.

 

Gyakorta álmodik ilyenkor az ember a megboldogult családtagjaival, akik kihasználva az alkalmat, üzennek neki odaátról. Például olyat, hogy léteznek, jól vannak, szeretik őt, vagy kisebb tanácsokat sugallnak intuitív módon az ember mindennapi problémáival kapcsolat. Előfordul, hogy álmodtatnak vele dolgokat a múltról vagy a lehetséges jövőről.

 

Spontán fantomok: a spirituális hártya vékonyodik!

 

Ugyanakkor fontos tisztán látnunk, hogy nemcsak ilyen szellemek vannak a földi szférákban.

Léteznek krízis-szellemek is. Ezek a szellemek csak bizonyos időpontokban jelennek meg, minthogy ők a spontán megjelenő fantomok és szellemek közé tartoznak. Ők elsősorban azok előtt jelennek meg, akik szerették őket, vagy azokon a helyeken, ahol szenvedéseket éltek át. Háborúk idején nagyon sok ilyen eset fordul elő.

Amikor egy helyen, egy időben, egyszerre sok ember hal meg hirtelen, erőszakos halállal, vagy valamilyen katasztrófa hatására, akkor az ilyen földrajzi helyeken nagyon megvékonyodik az a spirituális hártya, amely a látható világot a láthatatlantól elválasztja.

Ez idő tájt szinte folyamatosan asztrál viharok (durva asztrális energiaáramlások) zaklatják az emberek álmait. Ha teszem azt, egy elpusztult településre új épül, azon a helyen sok ember álmodik rosszakat, sok furcsa eset történik. Az ilyen településeken olyan vékony szál a spirituális háló, s olyan szinten közel van a mi világunkhoz, életterünkhöz, hogy az emberek szinte átbotolnak rajta. (Normál esetben az ember ezen a hálón jár.)

Az ilyen anomáliás esetekben ezeken a helyeken minden szellemi kijárat, ahol az emberi asztrális szenny ürül, bejárat máshová, és ez újabb borzalmas lényeket ruház fel elemi erőkkel. Nem jók az ilyen helyek, túl sok gonoszság itatja át őket. A szem, amellyel láthatóak, minden emberben mélyen el van temetve, mert jobb nem látni a kárhozókat. Mindezt a thrillerbe illő jelenségcsoportot csak azért említettem, hogy az érme másik oldalát is láttassam: van a szeretettől hajtott eltávozottak többféle kasztja, ugyanakkor létezik a krízis-szellemekhez hasonló, szintén az emberek energiáiból, csak éppen negatív erőiből álló lények típusa is. Ők azok a fantomok, melyek ugyanúgy igyekeznek beleszólni a világunk történéseibe, mint minden emberi szellem, csak nekik más a jellegük.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..