Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hol rontjuk el?

Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk, ha ennyi szenvedés és probléma van a Földön. Nem véletlen, hogy civilizációnk csúcsán sem sikerült javítanunk az olyan típusú rátáinkat, mint amilyen a 2010-es, mely szerint minden hetedik ember éhezik a Földön. Vajon hol rontjuk el?

 

Amíg az a legnagyobb problémánk, hogy melyik gyorsétteremben kapjunk be valamit, vagy melyik divatmárkát válasszuk saját stílusunk hatékonyabb kifejezésére, addig aligha érezhetjük át az olyan problémákat, mint az éhezés vagy a nincstelenség. Pedig ezek egyáltalán nem ritkaságszámba menő dolgok. Amikor az ember szembesül a „nincs miből kifizetni a számláimat” érzést követő „miből adok enni a gyerekeimnek” érzésével, akkor eleinte kapkodni kezd és agya soha nem látott módon zakatolásnak indul: „Hogyan oldjam meg ezt az egzisztenciális problémámat? Régen ment a szekér, egy szál gondom sem volt, most pedig mintha minden összeesküdött volna ellenem.”

 

De ha nem a személyes nehézségeinek irányából közelíti meg valaki a „hol rontjuk el” kérdéskört, hanem csak nyitott szemmel körbetekint a nagyvilágban, akkor is azt látja, hogy szinte minden esik szét, megy tönkre körülöttünk, és egyre kevesebb ember él jólétben, s egyre több szorul a létminimum közeli szintekre, sokszor megrekedve ott egy életre. Kilátástalanság, kiábrándultság és önmarcangoló fájdalom lesz úrrá egyre több emberen. Míg a többiek ácsingóznak és küszködnek, a munkások most sokkal többet dolgoznak ugyanannyiért, mint korábban. Vajon hol van a hiba a rendszerben?

 

Tendenciaként azt fedeztem fel a Sorsban, hogy szinte minden anyagi irányba mutató törekvés – kevés kivételtől eltekintve – zsákutcába jut. Ennek valószínűleg a korszakváltás az oka, amely a „hogyan ne csináljuk tovább”, illetve az „így nem szabad tovább folytatni” című üzeneteket is egyre keményebben dörgöli az orrunk alá. A Sors szembesít a következményekkel – ez a karma. S mivel az ember szeret kibúvókat találni, ezért a felvilágosítás drámai és traumatikus.

 

Megkockáztatom, hogy ott rontjuk el, hogy nem azzal törődünk, amivel kéne és nem úgy állunk az élet dolgaihoz, ahogyan szükséges volna. Hiszek abban, hogy mindennek célja van. Az ember mint öntudattal rendelkező lény felelős a saját sorsáért. Ha azonban eltér attól a céltól, amire teremtve lett, vagy ami számára a pozitív jövőt jelenti, akkor automatikusan szenvedésre ítéli saját magát.

Az ember alapcélja a teremtés, a növekedés, a gyarapodás és a gyarapítás, méghozzá összhangban a természet és az Univerzum törvényeivel – hogy ne használjak túl nagy szavakat. Mindazonáltal, az ember öntörvényűvé vált és gőgösen hátat fordított a normalitásnak. Mást sem tesz, mint pusztít, hajszol, kizsigerel, elvesz, de nem ad cserébe jóformán semmit, nem teremt egyensúlyt, s nem alkot annyi értéket, amennyi az okozott értékvesztést kompenzálni tudná. Ez a hiba. Ennek belátásához nem szükséges sem spirituálisan, sem vallásosan gondolkodnunk, elég volna földhözragadtan végigelemezni, hogy mit tettünk a múltban, s az mit szült a jelenünkben, hovatovább, mi várható a jövőben, ha így folytatjuk.

Mert a megoldáshoz vezető út itt kezdődik. Szakítatnunk kell a figyelmetlen, tudatlan, pazarló és legfőképpen nemtörődöm, pusztító magatartásunkkal, ha túl akarjuk élni ezt az évszázadot a Földön. Különben, nagy baj lesz: saját dugájába dől a civilizációnk.

 

Mit hajszolunk annyira? Időt? Szabadságot? Pénzt? Egészséget? Ezeket nem fogjuk megkapni, mert ezek ajándékai, egyszerűbben fogalmazva, természetes velejárói a harmonikus életnek, amelyet bárki elérhet, aki jó irányba változik.

A korrupciót nem úgy kell leküzdeni, hogy leleplezzük, hanem hogy mi nem követjük el és megtanítjuk egymást arra, hogyan lehet nélküle élni. Az a baj, hogy túl sokat figyelünk másokra és kifelé, márpedig a világ elég korrupt ahhoz és relatíve sokan elég rossz életmintát követnek ahhoz, hogy eltanuljuk tőlük ezeket a torz magatartásformákat.

 

Én azt mondom, hogy ha már nehézségekkel és kihívásokkal kell szembenéznünk az elkövetkezendő években, legalább legyenek helyesen kitűzött céljaink, amelyek alá a személyes kívánságainkat és törekvéseinket rendelhetjük. Nekem például a harmónia megteremtése és fenntartása megfelelő célnak számít, amiért érdemes mindent megtenni.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..