Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hol található az Édenkert?

Vajon létezett-e a valóságban a bibliai édenkert vagy csupán egy mitikus hely volt valakinek a fantáziájában? Hol helyezkedhetett el földrajzilag? Mi lett a sorsa? Hogyan kapcsolódik más kultúrákhoz és az aranykor-mítoszokhoz? Visszajuthat-e még valaha az Édenbe az emberiség? Végül, hogyan lett az Édenből Paradicsom?

 

Mindenekelőtt határozzuk meg, hogy mit értünk Éden/Édenkert alatt!

Egy romlatlan, tökéletes, idilli világot, amit Isten teremtett. Azt a helyet, ahol a Biblia mai verziója szerint az első emberpár élt. Az Éden egy szavakkal leírhatatlan szépségű, érintetlen, harmonikus természetet jelenthetett, ahol feltehetően szinte halhatatlan életet élhetett Ádám és Éva a Földön. Az Éden valami olyasmi, mint a földi mennyország, ahol rend, igazság, béke uralkodik az isteni törvények betartásából kifolyólag. Ezeket sugallja a Biblia.

 

Az ide vonatkozó biblia idézetek a következők:

„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.” 1Móz 2,8

„Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.” 1Móz 2,10

„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” 1Móz 2,15       

„Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.” 1Móz 3,2

„És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” 1Móz 3,24             

„És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.” 1Móz 4,16        

 

Mint láthattuk az Édenkerthez, vagy Paradicsomhoz tartozik egy sajnálatos esemény: a bűnbeesésé. Ennek tudható be, hogy az Édent az ősanyának és az ősapának el kellett hagynia. A moralizálástól ezúttal tekintsünk el, s tegyük fel a kérdést: mit veszített el ezzel az emberiség?

Azt, amit paradicsomi, romlatlan, tökéletes, aranykori, isteni és halhatatlan állapotnak hívhatunk. Lehetséges volna, hogy az Éden nem egy földi létállapot megnevezése? Talán igen.

De vajon hol találkozunk az Édenhez hasonló mítoszokkal és hiedelmekkel?

 

Sokat elárul már ma a név is, hiszen az Éden szavunk babilóniai eredetű. Minden bizonnyal tőlük vették át a héberek, s lett belőle a hasonló hangzású héber szó, amely gyönyörűséget jelent.

A babiloniak talán a sumérektől tanulták. Ezt látszik alátámasztani a sumer edinu szó, amely síkságot jelent. A fellelhető történeti emlékek források szerint innen (is) bekerülhetett az „isten kertjének” képzete az emberiség kollektív tudattalanjába, ha úgy tetszik, mítosztárába. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne létezhetett volna valaha egy ilyen hely.

 

Hogyan lett az Édenből Paradicsom?

Azt is észre kell vennünk, hogy a Közel-Keleten több nyelvben találkozunk hasonló szavakkal. Ilyen például az ősi perzsa paradeida, amely hol zárt díszkertet, hol királyi parkot, hol vadaskertet takar. Az óperzsa pairi-daeza körülkerítést jelöl.

A görög nyelvben a paradeisos (paradeiszosz) szintén hasonlót jelent: fallal körülvett, csodaszép uralkodói kertre vonatkozik. Ide valószínűleg a héber pardez szóból került.

A görögből ment át a latinba, majd a latin paradisus (édenkert, mennyország) révén kerülhetett a mi nyelvünkbe. A paradisum-ból lett a paradicsom.

 

Vegyük észre, hogy a Paradicsom és az Édenkert tartalmilag ugyanazt jelenti, vagyis „Isten kertjét”, ahol a természeten kívül az erények is virágoznak, ahol teljes a védettség, s minden biztosított a prosperáló, spirituális élethez. Ezt a termékenység környezetet és kreatív energiában bővelkedő, idilli világot vágyja vissza az emberiség, talán mert a kollektív tudattalanban ennek az archetípusa rögzült. Ezért sem véletlen, hogy minden kultúrában találkozunk ezzel az alapvető elképzeléssel.

 

Az idők folyamán sokan kezdték el keresni az Éden földrajzi elhelyezkedését. Ehhez a támpontot a vallási iratokban szereplő leírások adták. Ezekből kiderül, hogy a Tigris és az Eufrátesz valós, beazonosítható folyó, míg a másik kettőt, a Gihont (vagy Gichont) és a Pisont (Pishont) eddig még nem sikerült megtalálni. De elméletek azért vannak.

 

A négy folyóról a Biblia alapján tudjuk, hogy forrásuk az Édenben volt található és onnan négy ágra szakadva látták el a Paradicsomot vizükkel.

               

Mózes I. könyve 2. része a következőt állítja:

„Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.

És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.     

A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.   

És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.”

Az idézeteket Károli Gáspár fordításában közöltük.

 

Az Eufrátesz (sumérül: Buranunú vagy Buranunna, akkádul: Purattu, jelentése: nagy folyó).

A Hiddekel a Tigris (sumérül: Idigna, amely az idi gin szóból ered, akkádul: Idiglat, jelentése: folyton áradó folyó). Az írásból tudjuk, hogy ez a folyó Assúrtól keletre folyik.

 

A Gihon (héber jelentése: áradó, feltörő, buzgó) Kús országát veszi körül, ami talán Etiópia, s akkor valószínűleg a Nílusról van szó. De elképzelhető, hogy Kús neve a kassúkat takarja, ami talán az iráni Khuzisztán. Újabb elképzelés szerint Kús talán Kis városát, illetve a Hindukús hegységet jelöli.

 

A Pison név nagyon rejtélyes. Több kutató úgy vélte, hogy az Indus folyót jelenti, amely körülveszi Havilah országát, amely megfeleltethető a sumer mitológia keleti országának, haralitnak.

 

Josephus Flavius úgy vélte, hogy a kettő közül az egyik a Nílus lehet. Ebből viszont az következik, hogy az Éden – legalábbis részben – Észak-Afrikában, főként Egyiptom területén lehetett.

Több egyházatya és író is állást foglalt a kérdésben. Ennek eredménye az lett, hogy Mongólia, India, de még Törökország (Anatólia) és Etiópia is szóba jött, mint lehetséges Édenkert.

 

Valljuk be, eme térségekben bizonyos korokban hatalmas birodalmak álltak és virágoztak, ami azért mélyen elgondolkoztató tény. Ha az Éden vagy Édenek – mert miért ne lehetne több – fogalmiságát abban ragadjuk meg, hogy isteni, megtermékenyítő energiákban bővelkedő hely(ek), akkor logikusnak látszik, hogy ahol ilyenek vannak, ott létrejöhetnek és létre is jöttek különféle magaskultúrák. Így a mítoszok valósággá szelídülnek, és újfajta megvilágításba helyezik a teológia téziseit és a történelem menetét.

 

Végezetül, még egy izgalmas teóriára hívnám fel a figyelmet, melynek kidolgozója dr. Juris Zarin, aki a Missouri Állami Egyetem Közel-Keletre specializálódott régész-professzora. Álláspontja szerint Éden a Perzsa-öböltől északra helyezkedett el, de az évezredek folyamán a vízszint megemelkedett és a tenger elnyelte ezt a területet. A Pishon (Pison) folyót a kutató a mai Karun folyóval azonosította, ami Iránból ered.

Összegezve tehát eme elképzelés szerint az Édenkert az egykori Sumér Birodalom, illetve a mai Irak területén lehetett. Ha ezt sikerülne bebizonyítania a régészetnek vagy a teológiának, akkor vajon mennyiben kellene újraértékelnünk az elmúlt 3000 év közel-keleti történelmét?

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..