Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hová tűnt a magyarság őstörténete?

Történelmünket tanulmányozva két alapvető jelenséggel kerül szembe minden magyar ember. Egyfelől olyan érzése van az embernek, mintha a földkerekség egyik legősibb, legspirituálisabb és legígéretesebb jövőjével rendelkező népével ismerkedne meg, másfelől pedig azt tapasztalja, hogy ezt a magyar emberek viselkedése, életstílusa és életminősége nem tükrözi vissza. Vajon miért?

 

A jelen az én filozófiám szerint a múlt eredményeképpen születik a fizikai síkon, más síkok azonban nem hogy beleszólhatnak, de tudatosan bele is avatkozhatnak a jelenünkbe. Isten mindig fenntartja magának a változtatás jogát. Ezzel együtt a magyarság múltja tömény homály, amely meggyőződésem és kutatásaim alapján nem isteni intervenció hatására jött létre, hacsak a szabad akaratot nem tekintjük annak, amellyel megáldottak minket. A magyarságnak éppen Istennel való kapcsolata szakadt meg a fizikai síkon. Azért csak az anyagi síkon, mert a transzcendentális-spirituális síkokon nem tud megszakadni ez a kapcsolat. Ahol viszont a beszűkült emberi elme megjelenik, ott transzcendenciáról aligha beszélhetünk. Így marad a hit, s annak alacsonyabb fokozatai: a remény, a vakhit és a spekulációk, no és persze az ezeken alapuló vallások, amiket inkább neveznék hiedelemrendszereknek és babonavilágnak, mint valódi vallásoknak.

Összességében azt szűrtem le, hogy a magyarság múltja finom szólva nem stimmel. Sőt, bizonyos történelmi időpontok környékén tudatos – nem isteni – ráhatásra megváltoztatták, módosították azt. Így viszont már nem igaz. Akkor pedig bármilyen szép jelent és jövőt szeretnénk teremtetni, az olyan volna, mint egy ingoványra épített ház, vagy a Pisai Ferde Torony: azaz elferdült, torz, instabil és lakhatatlan.

A magyarság ősi történelmét bizonyára sokan jobban ismerik nálam. Nem is szeretnék én tüzet adni a sárkánynak, de azért mint magyar lelkületű ember a magam szintjén a nemzet tagjaként ki óhajtom fejezni szavak formájában az intuícióimon alapuló tudásomat. Tekintsen mindenki erre úgy, mint a prizma által megtört fény egyik színére. Reményeim szerint aki velem együtt gondolkodik, eljuthat a prizmáig, amiből a többi frekvenciatartományba tartozó  színek sokasága kiindul, sőt még talán azon is túlra, felfelé, az anyagtalan, időtlen és térnélküli lét felé. De induljunk ki abból, amit ismerünk, illetve abból, amit sajnálatos módon nem ismerünk!

A népünk múltját szerintem nem ismerjük, de ami nagyobb baj, hogy a vallását sem, s ami még nagyobb, hogy az eredeti tudását sem. Ami a történelmet illeti, ha csak az elmúlt 500 évre tekintek vissza – egyelőre évszámok nélkül, nem elveszve a részletekben –, akkor azt láthatjuk, hogy a magyarság idegen uralom (vagy annak befolyása) alá került és bizonyos értelemben ez a folyamat a mai napig tart.

Az egyes ideológiáknak soha nem állt érdekükben, hogy ez az elnyomott, kihasznált és orránál fogva vezetett nép összefogjon, összekovácsolódjon egy cél – például a szabadság – érdekében, hiszen az alapjaiban veszélyezteti az uralkodó elit hatalomgyakorlását. Ennek megakadályozása érdekében az egyik legfőbb stratégiai lépés a mindenkori oktatási-nevelési rendszer felhasználása. Ez minden korszakra érvényes. Ha olyan szellemi elitet nevel ki, vagy állít a katedrára a mindenkori hatalom, amely őt kiszolgálja – s ez elemi érdeke –, akkor az nagymértékben támogathatja őt, s hosszú távra megalapozhatja a uralmát.

Vetítsük ezt a magyar történetírásra, illetve történelemkitalációra! Felépítettek körülöttünk egy olyan históriát, amely nélkülözi az őstörténelmet, illetve annak jelentős részét. Konkrétan minden olyan tényt elutasítanak és hiteltelenítenek, amely nem igazodik decensen a „hivatalos” paradigmákhoz. Ha valaki ellentmond a tudományosságnak, akkor azt előbb-utóbb kitolják, kifúrják, vagy akár kizárják a belső körökből. Ilyen értelemben a magyarság történelmét az elmúlt 500 évben átszövi a hagyományrombolás és hazaárulás. Olyan érzésem van, mintha egyes vezető beosztású személyek nem hagyják érvényesülni és hatni a szakrális történelmünket. Helyette legyártanak egy nem túl színvonalas és több sebből vérző történelemféleséget, amelynek van ugyan köze a múlthoz, de nélkülözi a lényeget. Azt az az esszenciát, amiből erőt meríthetne a mai magyar ember, azt a múltat, amiben a jelenünk gyökerezhetne. Ezáltal tulajdonképpen elveszik a jövőnket is. Hangsúlyozom, én nem valamiféle szélsőséges ideológia nevében írom, amit írok, hanem a normalitás nevében. Más népeknél ugyanis azt látom, hogy büszkék a múltjukra és képesek erőt meríteni belőle. A magyarságnál ezt alig-alig tapasztalom, tisztelet a kivételnek. De nem ez a jellemző.

Ma úgy tanítanak a múltunkról, mintha nem lenne olyan őstörténetünk, amire büszkék lehetnénk. Mintha barbároktól, primitív nomád hordáktól származnánk, akik tettei miatt szégyellnünk kellene magunkat. Mintha mi valamiféle kultúra- és hagyományromboló, másokat leigázó és megsarcoló, kegyetlenségünkről és istentagadásunkról híres népek lettünk volna nagyjából I. István uralkodásáig.

Ezen feltételezéseknek és rágalmaknak nyugodt szívvel ellentmondhatunk, mert nem felelnek meg a valóságnak. A mérvadó történész álláspontok enyhén szólva is tévednek. Tegyünk kísérletet arra, hogy visszaállítsuk az ősi magyar szakrális hagyományokat, mert ez a szükségszerűséget szolgálja! Igaz, ez sok idegen szívűnek nem fog tetszeni, de így legalább mindenki leleplezi valódi szándékait.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..