Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Hüperborea: Atlantisz riválisa és az istenek lakhelye

Az őstörténet-kutatók körében teljesen egyértelmű és igazolt, hogy a hihetetlennek tűnő műveltségekről szóló mítoszok, legendák és regék egy része igazságalappal rendelkezik. Ennélfogva a mai hivatalos történelmi kronológia felülvizsgálatra szorul.

 

Elegendő csak utalnom ehelyütt a híres Atlantiszra, Lemúriára, Mu szigetére vagy Shamballára. Mind a görög, mind a tibeti dokumentumok tartalmaznak olyan információkat, amelyek e mitikus világokra vonatkoznak.

 

Léteztek azonban sokkal kevésbé ismert, ám jelentőségüket tekintve említésre méltó ősi kultúrák is. Ezek közül kiragadnék egyet: Hiperboreát (más írásmódban Hyperborea, Hüperborea). Ez a világ a mítoszok szerint egy elképesztően fejlett, spirituálisan és technológiai szempontból is szuperkultúrának számított. A hagyomány úgy tartja, hogy ez volt az a hely, ahol az istenek a Földre szálltak, ami azért sok mindent megmagyaráz.

 

Az istenek jelenléte miatt ez a világ teokráciaként működött, vagyis nem emberek, hanem istenek hozták a törvényeket, és ők is irányították a társadalmat. Az Apollón napisten által kinevezett három pap vezette a birodalmat. Az úgynevezett hüperboreaiak halhatatlan lények voltak.

 

Credit: Julian Faylona.

 

Hüperborea neve is sejtetni engedni, hogy földrajzilag ez a vidék valahol az Északi-sarkkör közelében lehetett, mivel lényegében „északon túli”-t jelent. Itt most valószínűleg mindenki a mai fagyos és zord, jegesmedvék lakta Északi-sarkra gondol, holott a hagyomány szerint ez a vidék egyáltalán nem ilyen képet festett anno. Hüperborea virágzása idején ez a vidék egy, az életre tökéletesen alkalmas terület volt. Milyen érdekes, hogy ezt a birodalmat elfedte a jégpáncél és ma nem kutatható a szokványos eszközökkel.

 

Úgy hírlik, hogy Apollón isten tizenkilenc évente „elkocsikázott” repülő járművén Hüperboreába azért, hogy visszanyerhesse a fiatalságát.  Szintén a mítoszokból tudjuk, hogy Medúzát állítólag erre a vidékre száműzték.

 

Találunk olyan történeti töredékeket is, amelyek állítása szerint maga a híres Püthagorasz a hüperboreusok – Hüperborea lakói – közül érkezett Hellászba (Görögországba).

 

Egyes elméletgyártók szerint Hüperborea lehetett az egyik Édenkert a sok közül, vagy akár az eredeti Paradicsom. Ezt támasztják alá az olyan leírások, melyek szerint például e vidéken napi 24 órában világított a Nap.

 

A görög tradíciók értelmében Hüperboreát az északi szélen túl az óriások faja népesítette be.

 

Egy 1599-ből való térkép, melyet a holland hajós és felfedező Willem Barents készített.

 

Pindarosz görög költő szerint sem hajóval, sem gyalogszerrel nem lehet megközelíteni. A szerző leírja továbbá, hogy hüperboreusok tökéletessége nem is e világi. Semmilyen betegség vagy bánat nem gyötri őket.

 

Ott van azután Hérodotosz, aki többször is foglalkozik Hüperborea témájával. Hésziodoszt és Homéroszt hüperboreusként említi. Utóbbi állítólag az elveszett művében, az Epigoni vagy Epigonoi címűben ír is Hüperboreáról.

 

Hérodotosz is feljegyzett egy Ariszteasz nevű költőt, aki szintén írt Hüperboreáról. Ebben az isszédoknál tett utazását örökíti meg, akik a kazah sztyeppéken éltek. Számunkra, magyarok számára sokkal érthetőbb, ha úgy fogalmazok, hogy ők a közép-ázsiai szkíták, a szakák egyik csoportja.

Az isszédokon túl laktak az egyszeműek, azokon túl a griffek, s mindezeken túl északon Hüperborea lakói éltek.

 

Az ókori szerzők véleménye megoszlik a tekintetben, hogy pontosan hol is uralkodtak a hüperboreusok. Az egyik verzió szerint a Riphean-hegységen túl, de ezt nem igazán sikerült lokalizálni. Vannak, akik a Fekete-tenger vidékére teszik. Pindarosz viszont meg van győződve arról, hogy a Riphean-hegység és Borea a Duna-vidékét takarja. A dolog itt kezd igazán érdekessé válni. Különösen, ha figyelembe vesszük a következő elképzelést.

Az eredettörténet egy újabb változata szerint a hüperboreusok Dáciában éltek, ami Erdély nyugati és déli részeit is magában foglalja.

 

Szicíliai Diodórosz azt írja, hogy a kelták vidékén túl az óceánban fekszik egy sziget, ami nem kisebb, mint Szicília. Ez északon található és a hüperboreusok lakják, akik a nevüket otthonukról kapták, ami az a pont, ahonnét az északi szél – Boreász – fúj. A helynek szokatlanul mérsékelt éghajlata van, minden gabona megterem rajta.

 

Plutarkhosz szerint a hüperboreusok leginkább a gallokhoz állnak közel, akik kifosztották Rómát az i. e. 4. században.

 

Plinius, Pindarosz és Hérodotosz egyaránt azt írja erről a népről, hogy rendkívül hosszú életet éltek, amely az 1000 esztendőt is meghaladta. Évente csak egyszer bukott alá a Nap az égbolton.

 

 

Nem tudni hogyan és kikkel, de a több szerző is feltételezi, hogy egyszer a hüperboreusok összetűzésbe keveredtek az atlantisziakkal. De a harcra azért nem került sor, mert a katonák felismerték, hogy Hüperborea lakói sokkal nagyobb fölényben vannak, mint ők.

Claudius Aelianus (Ailianosz) írt egy művet erről, de ezt jobbára szatírának tartják.

 

A Hüperborea utáni kutatás tovább folytatódik.

 

Írta és szerkesztette: Száraz György

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/

 

Részt vehetsz programjainkon:

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?