Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Igaz történetek a hasonmásokról

Van neked egy szakasztott hasonmásod valahol a világban? Lehet egy ember egy időben két helyen?

Sok titkos leírással találkozunk a történelemben olyan emberekről, amelyek azt állították, hogy találkoztak önmaguk másik megjelenésével – a hasonmásukkal –, avagy megtapasztalták a bilkokáció jelenségét, amikor két különböző helyen van valaki egyazon időben.

 

1http://msc.wcdn.co.il/

 

A „doppelgänger” egy német kifejezés a „megkettőződött gyalogosra”, vagyis az árnyék-énünk, akiről azt gondolják, hogy minden embert kísér. Hagyományosan úgy tartják, hogy csak a doppelganger tulajdonosa láthatja saját fantom-önmagát, s az a halál előhírnöke lehet. Azonban a doppelganger alkalomadtán láthatóvá válhat az adott személy barátai vagy családja számára is, ami jókora kavarodásokat tud eredményezni.

 

Példa a bilokációra: amikor egy ember képes akár spontán, akár akaratlagos módon kivetíteni/megjeleníteni saját hasonmását – amit „alakmásnak” hívnak – egy távoli helyen. Ez a hasonmás megkülönböztethetetlen az eredeti személytől és éppen úgy képes kapcsolatba lépni másokkal, mint ahogy az igazi tenné.

 

ttp://portedutemps.net/

 

Emilie Sagée

 

Az egyik leginkább magával ragadó doppelgangerről szóló beszámoló Robert Dale Owen amerikai írótól származik, akinek a történetét Julie von Güldenstubbe, Baron von Güldenstubbe második gyermeke mesélte el. 1845-ben, amikor von Güldenstubbe 13 éves volt, a ma Lettországban található Wolmar közelében levő Pensionat von Neuwelcke-be, egy exkluzív leányiskolába járt. Az egyik tanárnője egy 32 éves francia nő, Emilie Sagée volt. S bár az iskola vezetése teljesen meg volt elégedve Sagée teljesítményével, hamarosan pletykák és különös találgatások tárgyává vált. Úgy tűnt, hogy Sagée-nak volt egy hasonmása/megkettőződése, aki a diákok szeme láttára hol eltűnt, hol megjelent.

 

Egy napon a tanterem közepén tűnt fel mellette a pontos mása, mialatt Sagée éppen a táblára írt. A doppelganger precízen lemásolta a tanár minden mozdulatát, miközben írt, leszámítva, hogy nem tudott krétát venni a kezébe. Az eseménynek tizenhárom diák volt a szemtanúja az osztályban. Egy hasonló esetről is beszámoltak az egyik vacsora alkalmával, amikor is Sagée doppelgangerét látták mögötte álldogálni, amint az evés közben tett mozdulatai utánozta, noha nem használt semmilyen evőeszközt.

 

Mindazonáltal, a doppelganger nem mindig követi le pontosan a mozdulatokat. Több alkalommal látták Sagée-t az iskola egyik részén, miközben tudták, hogy ugyanakkor ő egy másik helyen volt. A legelképesztőbb eset, amelyre a negyvenkét tanulóból álló teljes diákság szeme láttára került sor, 1846 nyarán történt. Minden lány összecsődült az iskola halljában varró és hímző órára.

Miközben ők egy hosszú asztalhoz ültek le dolgozni, tisztán látták Sagée-t az iskola kertjében, amint virágokat szed. Egy másik tanár felügyelte a gyerekeket. Majd amikor ez a tanár kiment a helyiségből, hogy beszéljen az iskola-igazgatóval, Sagée doppelgangere jelent meg a székén – mialatt az igazi Sagée továbbra is látható volt a kertben.

A diákok feljegyezték, hogy a kertben található Sagée mozdulatai fáradtnak tűntek, míg a doppelganger mozdulatlanul ült. Két bátor leányzó közelebb ment a fantomhoz és megpróbálta megérinteni, azonban egy különös ellenállást éreztek körülötte a levegőben. Az egyik lány valóban a tanár széke és asztala közé lépett, s keresztülment a tüneményen, amely mozdulatlan maradt. Azután lassan feloszlott.

 

Sagée sosem állította, hogy látta volna a doppelganger önmagát, de azt mondta, hogy amikor a megjelenéséről beszéltek, kimerültnek és fáradtnak érezte magát. Azokban az időszakokban még a testszíne is fakóbbnak tűnt.

 

http://4.bp.blogspot.com/

 

Híres doppelgangerek

 

Számos olyan eset létezik, amikor híres embereknek jelentek meg a doppelgangerek:

1. Guy de Maupassant, francia regény- és novellaíró azt állította, hogy az élete vége táján kísértette őt a doppelgangere.  Egy alkalommal ez a hasonlás belépett a szobába és helyet foglalt vele szemben, majd diktálni kezdett, amit de Maupassant le is írt. Ezt az élményét papírra vetette „Lui”című novellájában.

 

2. John Donne-t, 16. századi angol költőt, aki műveiben gyakran érinti a metafizika témakörét, gyakran meglátogatta egy doppelganger, mialatt Párizsban tartózkodott, de nem a sajátja, hanem a feleségéé. Úgy tűnt fel előtte, mint aki egy újszülöttet tart a kezében. Donne felesége akkoriban terhes volt, de a megjelenése egy szomorú dolognak volt az előjele. Abban a pillanatban, amikor a doppelganger eltűnt, a felesége egy halva született gyermeket hozott világra.

 

3. Percy Bysshe Shelley, akit még mindig az angol nyelv egyik legnagyobb költőjének tekintenek, Itáliában találkozott össze a saját doppelgangerével. Az alakmás csendben a Földközi-tenger felé mutatott. Nem sokkal ezután és röviddel az 1822-es 30. születésnapja előtt, Shelley egy vitorlás balesetben lelte halálát – a Földközi-tengerbe fulladt.

 

4.  I.Erzsébet királynőt sokkolta, amikor látta a doppelgangerét az ágyán heverve. A királynő nem sokkal ezután halt meg.

 

5. Johann Wolfgang von Goethe-nek, a 18. századi német költő esete olyan, amely sejtetni engedi, hogy a doppelgangerek megváltoztathatnak valamit az időben vagy változást idézhetnek elő a dimenziókban, ugyanis Drusenheim-be tartó lovas útja során összetalálkozott a doppelgangerével. A szakasztott mása lovagolt oda hozzá, arannyal díszített szürke ruhát viselt. 8 évvel később von Goethe ismét ugyanazon az úton lovagolt, csak az ellenkező irányba. Ekkor észrevette, hogy olyan arannyal díszített szürke ruhát visel, amit a hasonmásán látott 8 évvel korábban! Vajon Goethe a jövőbeli önmagát látta?

 

Jézus Mária nővére

 

Úgy tűnik, hogy a bilokáció a doppelganger érme fonák oldala. Az egyik legbámulatosabb esetre az 1620-as években került sor. Alonzo de Benavides atyát 1622-ben abba az Isolita Misszióba küldték, amely ma Mexikóban található. Zavarba jött, amikor összetalálkozott a Jamano indiánokkal. akik – jóllehet úgy tűntek, mint akik sosem találkoztak francia vagy spanyol népcsoportokkal – keresztet viseltek, ismerték a római katolikus rítusokat, voltak oltáraik és ismerték a katolikus liturgiát – mindezt a saját ősi nyelvükön.

 

Benavides atya írt mind VII. Orbán pápának, mind Spanyol Fülöp királynak arról, hogy tudakolják meg, hogy kik voltak előtte azok, akik nyilvánvalóan az indiánok megtérítésén munkálkodtak. A válaszban az szerepelt, hogy korábban senkit sem küldtek oda. Az indiánok elmesélték neki, hogy őket a kereszténységről egy gyönyörű fiatal, „kékbe öltözött hölgy” tanította, aki sok éve érkezett közéjük és a saját nyelvükön tanította meg őket erre az új vallásra. Azt is mondta nekik, hogy nemsokára fehér bőrű emberek fognak érkezni az országukba. „A magasságból jött le közénk.” – mondták az indiánok – „megtanított minket az új vallásra, egy ideig köztünk maradt, azt mondta nekünk, hogy te majd eljössz, és hogy részesítsünk szívélyes fogadtatásban, ezután elment. Ez minden, amit megtudtunk.”

 

Ki volt ez a rejtélyes, kékbe öltözött hölgy? Benavides atya megtudta, hogy a Szegény Klára rend nővérei kék öltözéket viselnek, s úgy vélte, hogy ez lehet a kulcs. Talált egy Szegény Klára nővért ábrázoló festményt és megmutatta a Jamanos indiánoknak. „Ez az az asszony?” – kérdezte. A ruhája megfelelő, de az indiánok azt mondták neki, hogy ez nem az az asszony. A festményen szereplő asszony jóval előkelőbb megjelenésű, míg a kék ruhás hölgy fiatalabb és gyönyörű.

 

Amikor visszatért Spanyolországba, Benavides atya elhatározta, hogy a rejtély nyomába ered. Mi módon találkozhattak az indiánok egy Szegény Klára nővérrel, amikor ők egy kolostorba vonuló rend: attól a naptól, hogy letették a fogadalmukat a halálukig a nővérek sosem hagyják el a zárdájukat, rendkívül ritkán utaznak távoli országokba vagy missziókhoz. A nyomozása a spanyol Agredába vezette, Jézus Mária nővéréhez, aki azt állította, hogy áttérítette az észak-amerikai indiánokat – anélkül, hogy elhagyta volna a zárdát. A zárda akkor 29 éves fejedelemasszonya (vezetője), Mária nővér, elmondta, hogy „nem testben, hanem lélekben” tett látogatást az indiánoknál.

 

Mária nővér elmondta, hogy rendszeresen katalepsziás transzba (ami görcsbe merevedés a révület felső fokán) esik, amire „álomként” emlékszik vissza, melynek során egy különös és vadregényes tájra viszik el, ahol ő egyházi énekeket tanít. Állításának bizonyítéka az volt, hogy teljes részletességgel le tudta írni a Jamano indiánokat, beleértve a megjelenésüket, a ruházatukat és a szokásaikat, melyek egyikéről sem szerezhetett tudomást kutatásokból, mivel valójában csupán nemrégiben fedezték fel őket az európaiak. Hogyan sajátította el a nyelvüket? „Nem tettem” – mondta volt – „Csak egyszerűen beszéltem hozzájuk és Isten lehetővé tette, hogy megértsük egymást.”

 

Mária nővér azt is elmondta, hogy megjelent a mexikói indiánok előtt, akik arról számoltak be, hogy „egy nagyon gyönyörű nő” látogatta meg őket, „aki a magasságból érkezett és kék színű öltözetet viselt”.

 

http://mysteryoftheinquity.files.wordpress.com/

 

 

További beszámolók a bilokációról

 

Számos bilokációról szóló anekdota létezik, különösen a szentekkel, a papsággal és egyéb vallásos személyekkel kapcsolatban.

 

1227-ben Páduai Szent Antal ferences barát, a franciaországi Limoges-ban volt nagycsütörtökön és prédikált. Visszaemlékezett arra, hogy a szentbeszéde alatt valami arra kényszerítette, hogy imádságokat énekeljen a szerzetestestvéreivel a városon túli kápolnában.

Amint ezt észrevette, abbahagyta a prédikációt, ott helyben letérdelt, ráhúzta a kámzsáját a fejére és teljesen elcsendesedett. Abban a pillanatban Antal testvér jelent meg a kápolnában és elénekelte az előírt imádságot. Amikor azok befejeződtek, kiment a kápolnából és tekintetét a templomra emelte –majd továbbfolytatta a prédikációját.

 

Liguori Szent Alfonz St. Agata dei Goti püspöke volt 1774-ben, amikor átélte a bilokáció élményét.

Mialatt a Nápolyhoz közeli palotájában tartózkodott, a püspök transzba esett, majd rögvest megjelent a Rómában található Vatikánban, XIV. Kelemen pápa hálótermében, aki épp haldoklott. A püspök segített azoknak, akik a Szentatyát ellátták és a jelenlévőkkel együtt imádkozott. Addig maradt ott, amíg a pápa meg nem halt, majd „felébredt” otthon a palotájában és mindent le tudott írni, amit akkor megtapasztalt.

 

1905-ben Sir Gilbert Parker, a brit parlament tagja egy tanácskozáson volt jelen az Alsóházban. A megbeszélés alatt észrevette, hogy Sir Frederick Carne Rasch is jelen van és a szokásos helyén ül. Holott ez lehetetlen volt, mivel Sir Frederick meglehetősen beteg volt, influenza gyötörte, és a személyzet tagjai szerint egész álló nap az ágyat nyomta. Olybá tűnik, hogy Rasch hasonmása elhatározta, hogy meghallgatja a tanácskozást.

 

forrás: http://paranormal.about.com/

fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..