Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Igaz történetek – Bellefontaine ufói és idegen lényei

A megtörtént esetemre az Ohio-beli Bellefontaine városon kívül került sor. A „észlelésnek” vagy bármi volt is az, a helyszíne éppen ama terület körül volt, amely a múltban különös aktivitásairól volt híres. A városon kívül eső Hi-Point szakiskola környékén történt. Azért hívják Hi-Point-nak, mert a campus az állam legmagasabb pontjára épült. Valaha még légi bázisként is használták az ’50-es és a ’60-as években. Beszélgettem olyan idősebb emberekkel, akik még emlékeznek arra, hogy sugárhajtású gépek gyakorlatoztak és műrepültek a város körül akkoriban.

 

Ráadásul sok ufó-észlelés is volt. Sőt a hat-hét mérföldre fekvő szomszéd városban még a Jetit is látták az idő tájt (talán a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején.)

 

Az én esetem 1998-ra nyúlik vissza. Első éves voltam a középiskolában. Kb. 4 mérföldre a sulitól volt egy kis pihenő az út mentén, ahonnan egy kis ösvény indult egy igazán lenyűgöző vízesés felé. A barátaim és jómagam gyakran töltöttük ott a ráérős időnket, akárcsak a táborhelyünkön, amely pár mérfölddel még lejjebb volt az úton, ettől a törzshelyünktől északra az erdőben.

 

http://pix.epodunk.com/

 

Az egyik hétvégén többen elhatároztuk, hogy kempingezni megyünk a táborhelyünkre. Erre általában akkor került sor, amikor valamilyen kalandra volt kilátás a környező vadon sötétjében. Az egyik kedvenc játékom az volt, amikor két – általában kettő-három fős – csapatra oszlottunk, majd az egyik csapat magához vette a zseblámpát, a másik pedig az elemeket. Azon versenyeztünk, hogy ki ér vissza a táborba hamarabb az erdő sötétjében. Ezt sokszor játszottuk a múltban és többnyire semmi gond nem volt, de azon az ominózus éjjelen, miután két részre oszlottunk, mindkét csapat eltévedt és senki sem tudta megtalálni a tábort.

 

Miután néhány órán át bolyongtunk az erdőben kiáltozások közepette, a másik csapat után kajtatva egyetlen Bic lámpagyújtó fényével, a két csapat összetalálkozott, így akkor már mindannyian együtt kóboroltunk. Négyen közülünk egész jól kiismerték magukat a vidéken, csak épp az utat nem találták meg. Még néhány órán keresztül (6-7 órának tűnt) követtük a csapásokat az erdőben, mígnem végül kikeveredtünk. Emlékszem, hogy mindannyian leheveredtünk a mező egy pontjára és úgy tűnt, hogy valami nincs egészen rendben az idővel vagy a körülöttünk lévő világgal. Nagyon egyedül éreztük magunkat és fogalmunk sem volt, hogy hol a csudában lehetünk.

 

Miután egy egész szép kis utat megtettünk, úgy tűnt, hogy egy útra bukkantunk. Itt kezdett hátborzongatóvá válni a dolog. Ez egy hátsó országút volt és egy örökkévalóságig sétáltunk, mire megtaláltuk a főutat. Felismertük az útszámozást, de nem tudtuk, hogy melyik irányba induljunk, így tippeltünk és elindultunk az egyik irányba. Olybá tűnt, hogy órákon keresztül csak gyalogoltunk. Sokszor megjegyeztük, hogy kísérteties, hogy a nap még nem kel fel.

 

Végül, egy roncstelepre lettünk figyelmesek a főút szélén, s tudtuk, hogy már csak kb. egy mérföldet kell megtennünk és visszaérünk a táborhoz. Az egész megtett út alatt valóban úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Egy bizonyos pontnál elhaladva az ismerős roncstelep mellett, lemaradtam úgy harminc lépéssel. Emlékszem, hogy baljóslatú földöntúli csend volt kint. Ráadásul, egész idő alatt egyetlen árva autót sem láttunk elhaladni az úton mellettünk.

 

http://www.racinescomtoises.net/

 

Éppen az épület előtt voltam, előtte haladtam el, amikor a szemem sarkából valami mozgást láttam. Ekkor elnéztem balra és egy „lényt” láttam repülni az egyik autótól a másikig, mintha menekült volna. A roncstelep biztonsági lámpái világítottak, így a sötét nem tudott megtrükközni, illetve nem tudta kijátszani a látásomat. Ez a dolog 3,5-4 láb magas volt, kopasz, szürkészöld színű és gyorsan mozgott. Amikor megláttam, felugrottam és a csoportom többi tagjához siettem.  Miközben éppen meséltem nekik, hogy mi történt, felkuncogtak és a fáradságot tették felelőssé ezért.

 

A mai napig tisztában vagyok azzal, hogy amit láttam, az valóban ott volt és sohasem fogom másként gondolni. Miután megpillantottam, az út hátralevő részén, a táborig éreztem, hogy az erdőből figyelnek bennünket és nem tetszett. Még mindig úgy gondolom, hogy egy idegen lényt láttam.

 

Még különösebb volt, hogy miután visszatértünk a táborba, észrevettük, hogy reggel hat óra van! Mi kb. éjjel fél egy körül mentünk be az erdőbe. Öt és fél órába telt, mire keresztültrappoltunk az erdőn, majd sétáltunk, mire a tárborig vezető úton találtuk magunkat kb. 7-8 mérföldre a tábortól. Ennek így igazán semmi értelme. Ráadásul, a csend és a forgalom hiánya borzongással töltött el minket.

 

Ironikus módon évek múltán az egyik munkatársam elmesélt nekem egy olyan történetet, amely során egy ufó nagy sebességgel „üldözte” őt egy útszakaszon át. Ez egy éven belül történt az én élményemhez képest. Ráadásul a feleségem azt mondta nekem, hogy amikor elmeséltem neki, hogy mi történt velem azon az éjszaka, akkor ő és néhány barátja egy ufót látott kiemelkedni a fák közül, majd látták, amint köröz. Azon éjszaka óta soha még csak a közelébe se jártam annak, hogy valamiféle ufószerű dolgot lássak, de a feleségem igen. Mindez talán több mint egy évtizeddel azelőtt történt, hogy megismerkedtem vele, és legalább öt évvel azelőtt, hogy találkoztam a munkatársammal. Határozottan történt valami természetfeletti ott abban az időszakban.

http://paranormal.about.com/od/madscience/a/tales_13_04_02t.htm

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..