Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Igaz történetek – Családpusztító kísértetház

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

A szüleim New Englandbe valósiak. Édesanyám New Hampshire-i, míg édesapám Maine-i. A szüleim még azelőtt Kaliforniába költöztek, hogy én Los Angelesben megszülettem volna. Amikor 1972-ben nyolc év körüli voltam, a szüleimnek gondjaik támadtak, így elhatározták, hogy visszaköltöznek New Englandbe, hogy közelebb legyenek a családjaikhoz.

Hatan vagyunk gyerekek a családomban. Van négy idősebb féltestvérem (fivérem és nővérem) az édesanyám első házasságából, valamint egy bátyám és én a jelenlegi házasságából. Az apám adoptálta négyüket. Én vagyok a legfiatalabb gyermek.

 

Visszaköltöztünk New Hampshire-be, ahol nagyobbacska, régiesebb házakban három-négy lakásunk volt. Ezek egyikében sem volt semmilyen problémánk. Azután 1973 nyarán találtunk egy házat Farmington-ban a főutcán. Úgy döntöttünk, hogy inkább megvásároljuk, semmint béreljük. 75 ezer dollárért vettük meg a házat, majd beköltöztünk. Az épület már néhány éve üresen állt, amúgy 1878-ban építették, ha jól emlékszem.

 

A ház egy városi lakóház volt, amolyan négyszögletes alaprajzú. (Négy azonos méretű szobával minden emeleten, amelyeket középen lépcső kötött össze.) Az első szinten volt a nappali, az ebédlő, a konyha és egy nagy fürdőszoba. A másodikon négy hálószoba foglalt helyet és egy folyosó vezetett a ház teljes hosszán át egészen a padlásfeljáróig. Fent a padláson volt két oromzatos (nyeregtetejű) hálószoba, oldalanként egy-egy. Így alapjában véve hat hálószoba volt.

A háznak volt még egy befejezetlen alagsora egy koszos lépcsővel és a teljes magasságban terméskőből kirakott fallal. A ház egy tágas bejárati szobához volt kapcsolva, amely a konyhából a nagy pajtába vezetett.

 

http://www.ambient-mixer.com/

 

Amikor beköltöztünk, az apám azt mondta, hogy kiválaszthatom a saját szobámat. Rögvest mindet átnéztem, és nekem a legelső szoba kellett, amely az első lépcsőfeljáró tetején volt. Sohasem tudtam megmondani, mi vonzott engem abba a hálószobába. Ha kinyitnád a hálószobám valamelyik ablakát, átsétálhatnál az istállóhoz vezető helyiség tetején, amelynek az ablaka összeillett az enyémmel és szinte beleolvadt a sötét pajtába. Igazán hátborzongató volt.

 

Úgy tűnt, hogy amint beköltöztünk, az apám személyisége teljesen megváltozott. Aljasabb lett, elkezdett inni, és állandóan kötözködött hol velünk, gyerekekkel, hol az anyánkkal. Órákig kimaradozott éjjelente, azután meg az éjszaka közepén a duhajkodó cimboráival állított be. Nagyon kiakasztott bennünket, hogy az éjszakai fennlét után fel kellett kelni az iskola miatt. Mindannyian megorroltunk rá és anyánk védelmére keltünk.

 

Még gyermekként furcsa álmaim voltak abban a házban. Az egyik éjszaka a szüleim csúnyán összeszólalkoztak, majd mindenki elment lefeküdni. Egy olyan horrorisztikus álmom volt, ami arról szólt, hogy az apám egy hatalmas, ódon könyvtárban van, majd váratlanul a régi könyvhalmok ráborulnak és agyonnyomják őt. Pontosan ugyanabban az időpontban felpattantam az ágyamban, a mellettem lévő ablaküveg kiesett az ablakszárnyból és összetört, gyakorlatilag halálra rémítve engem. Az anyám berohant és átvitt egy másik szobába.

 

Egyszer egy iskolai napon, miután végeztem és hazasétáltam, kiderült, hogy a szüleim és a testvéreim egy óriási hóviharban rekedtek, így képtelenek voltak hazajutni. Ezért egyedül kellett maradnom a házban. Valamilyen ostoba ötlettől vezérelve teljesen egyedül felmentem a második emeletre, majd hallottam, amint a folyosó végén kinyílik a padlásajtó. Odasétáltam, mert azt hittem, hogy a bátyám hazaért. Az ajtó nyitva állt, odamentem és láttam, hogy valami mozog, de nem érzékeltem, hogy micsoda. Csak azt tudtam, hogy nem a bátyám. Pánikba estem, megfordultam és lerohantam a lépcsőn, és esküszöm, hogy hallottam, amint valaki a régi zongoránkon hangokat üt le.

 

Teljesen pánikba estem, kirohantam a házból és meg sem álltam a legjobb barátom házáig. Az édesanyja nyitott ajtót és nem hitt a szemének, hogy mennyire rémült vagyok. Az apám néhány órával később került elő és őrjöngött, amiért úgy rohantam ki télen, hogy a fűtést maximumon, az ajtót pedig tárva-nyitva hagytam. A barátom édesanyja alaposan lehordta őt, azt mondta neki, hogy ő még sosem látott ilyen páni félelmet, és a védelmemre kelt.

 

Egyik éjszaka mindannyian tányércsörömpölés hangjára ébredtünk fel, amely a földszinti konyhából szűrődött ki, mintha dobálták volna őket. Az egész házat átvizsgáltuk, de sehol egyetlen törött üveget sem találtunk. A háziállatok is furcsán viselkedtek, avagy elpusztultak, míg ott laktunk. A macskának az volt a szokása, hogy a nappali plafonját bámulta, ugyanakkor volt egy igazán nyugodt vadászkopónk, ami összekaparta az üres szobák ajtóit. Kaptam a sulitól egy nyuszit, amit a nővérem szobájába raktunk. Néhány órán belül majdnem elpusztult rémületében.

 

A szüleim viszonya folyamatosan romlott. Anyám kifestette a földszinti fürdőszobát kékre, és fehéren hagyta a mennyezetet. Apán hazajött, s amíg anyám munkában volt, addig ő rózsaszínűre festette a mennyezetet, mályvaszínűvé téve ezzel a szobát. Újabb nagy perpatvar, majd a válással való fenyegetőzések következtek.

 

Ugyanazon az éjszakán a bátyám vert fel az álmomból, amikor a másik szobában a nevemet kiabálva üvöltötte, hogy „Állj meg! Állj meg! Meg fogsz halni!” Az anyámnak órákig kellett velem üldögélnie, de a bátyámnak semmilyen emléke nincs erről.

 

Az utolsó csepp az volt a számomra, amikor az éjszaka közepén nem tudtam aludni és történetesen a szobám faliszekrénye felé néztem el, ami valamiféle ködbe burkolózott. Hunyorogtam a szememmel, azt gondolván, hogy csak fáradt vagyok, de tévedtem. Miközben azt figyeltem, hogy a köd alja elkezd formát ölteni, s egy ember szilárdabb alakját veszi fel, észrevettem, hogy a hasán erős izmok vannak. Amint szemlélődtem, kezdett alakot ölteni a mellkasa és a bal bicepsze is. Folytatván a megfigyelést, a bal válla rajzolódott ki, azután hirtelen az izmos nyaka és az arcának az oldala, amiről tudtam, hogy éppen rám bámult, mivel egyenesen az én irányomba nézett.

 

Ez nekem éppen elég is volt, torkomszakadtából üvöltözni kezdtem, mire a szüleim berohantak. Felkapcsolták a lámpát és az eltűnt. Az anyám elhatározta, hogy elválik apámtól és napokon belül elköltöztünk. Soha többé nem aludtam abban a szobában.

 

Jó egynéhány évvel később az apámtól tudtam meg, hogy a ház tulajdonosa nagyon fiatalon veszítette el a feleségét. Majdnem 40 évig élt egyedül a házban. Abban a hálószobában halt meg, amelyiket én választottam. Mindez 1973 nyara és 1974 nyara között történt. Pár évvel ezelőtt visszamentem és megálltam a ház előtt az utcán. Még mindig a hideg futkosott a hátamon tőle… mintha emlékeztetne engem.

 

forrás: http://paranormal.about.com/

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..