Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Igaz történetek – Olyan dolgok, amelyeket átéltem

Életem során laktam már néhány érdekes helyen. Ezek közül kettőben olyan dolgok estek meg velem, amelyekről csak azt mondhatom, hogy nem létezik rájuk tudományos magyarázat.

 

http://www.crimeandinvestigation.co.uk/

 

Az első a gyerekkori otthonom volt. Ez egy ódon, befejezetlen tanyasi ház volt. Nagyon kicsi és úgy ismertem, mint a tenyeremet. Az alagsorban négy csillár volt. Ebből hármat egyetlen emeleti lámpakapcsoló irányított a konyhából, míg a negyediket csak a villanykörte ki- és becsavarásával, illetve a biztosíték kapcsolásával lehetett működésre bírni. A biztosítéktábla és a villanykörte ugyanazon a helyen volt, kevesebb, mint 3 lábbal (kb. 1 méterrel) odébb. A hálószobám egy régi játszószoba volt, ahonnét közvetlenül rá lehetett látni a negyedik villanyra és a mögé, s egyértelműen lehetett látni a biztosítéktáblát. Általában felkapcsolva szoktam volt hagyni a mosókonyha világítását, mivel az alagsor valamelyest hátborzongató.

Egy éjjel kb. 3.30 körül felébredtem minden különösebb ok nélkül, csakhamar észrevettem, hogy a világítás, amely lefekvésemkor még be volt kapcsolva, már nem működött. Azt hittem, hogy kialudt és eldurrant, s én erre ébredtem meg. Az ágyamban feküdtem és elhatároztam, hogy kevésbé volna ijesztő, ha megvárnám a reggelt. Miközben megpróbáltam visszaaludni, egy karistoló, visító hangot hallottam, amit akkor szokott a villanykörte kiadni, amikor becsavarjuk, s a fény visszajött.

Nem telt bele fél perc, ismét ugyanaz a hang, majd a fény kihunyt. Ekkor eléggé megrémültem, majd felkeltem, hogy visszacsavarjam, mivel nem szerettem volna sötétben maradni.

Abban reménykedtem, hogy talán a körte lazult, mivel tudtam, hogy rajtam kívül nincs más, aki babrálhatna vele. Fizikailag lehetetlen lett volna úgy ki- és bekapcsolni a világítást, hogy én észre ne vettem volna. Viszont a körte olyan szorosan volt becsavarva, amennyire csak lehetett, és egyértelműen nem volt kilazulva. Nem találtam rá logikus magyarázatot.

 

http://jonathandallen.com/

 

A másik egy régi brit kocsma volt, ahol dolgoztam. Sok munkatársam ugyanazt tapasztalta és szemtanúi voltak ezeknek az eseményeknek.

Először is, minden péntek éjszaka élő zenekarunk volt. Volt egy olyan keskeny polc, ahol a séfek a főzéshez használt fűszereket tartották. Másfél hónapon keresztül, zsinórban minden pénteken, amikor besétáltam konyhába, a csípős szószok közül egy el volt törve. Először arra gyanakodtam, hogy rázkódás okozta az üvegek leesését, azonban semelyik másik üveg nem mozdult el a helyéről. Öt csípős szószos üveggel csináltam ezt végig, miután fel kellett adnom. Még azt is megcsináltuk, hogy az üveget másik polcra helyeztük. Reggelre ugyanúgy összetört.

A másik az adagoló volt. Egy ginnel teli üveg két alkalommal is leugrott két különböző italadagolóról és majdnem eltalált valakit. Azt mondom, hogy „leugrott”, mivel a második alkalomkor a saját szememmel láttam, hogy az üveg nem billent meg és nem is lötyögött előre-hátra, és senki sem ért hozzá. Nem esett rá a pultra, hanem átrepült a pult lába felett és a földön tört össze és majdnem kupán talált valakit.

Egy éjszaka két személyzetis megesküdött rá, hogy egy üdítőitalos pisztoly kirántódott a tartójából, majd ezután egyetlen üveg vodka tartalma úgy fodrozódott, mint amikor kitöltünk belőle egy italt. Végül, mindenki, aki valaha zárás után ott maradt, arról számolt be, hogy bár nem lehet közvetlenül a második emeleti erkélyt látni, mégis „úgy tűnt, mintha valaki sétafikálna odafenn”.

 

A harmadik élményem a lakásomban volt. A szobatársam egy éjszakát egyedül töltött ott és mindenkinek azt mesélte, hogy igazán rémült volt és kellemetlenül érezte magát. Öten laktunk a lakásban és nem volt túl gyakori, hogy valakinek egyedül kellett töltenie az éjszakát. Négy hónnap később úgy alakult, hogy egyedül voltam otthon. Hajnali három körül az ágyban voltam és arra ébredtem fel, hogy képtelen vagyok megmozdulni. Mindent tudtam érzékelni és tudatában voltam annak, hogy ébren vagyok. Tudtam, hogy a lámpát bekapcsolva hagytam. Majd vízcsobogást hallottam. De moccanni sem tudtam. Ezután arra lettem figyelmes, mintha valaki az ágyamban hátrafelé kezdett volna tolni. Nem a testem egy bizonyos részét, hanem az egész testemet. Annyira megrémültem, hogy üvöltözni kezdtem. Óriási erőfeszítések árán végül csak meg tudtam mozdítani a kezemet, majd hamarosan az egész testemet. Rémültem ültem fel és észrevettem, hogy még mindig hallom a víz csobogását, ami olyan hangos volt, mintha minden csap ki lett volna nyitva a házban. Amint felkeltem, a hang abbamaradt.

Néhány hónappal később a szobatársam egy kutyust kapott és egyszer égtelenül ugatni kezdte a semmit. Majd a lábaim mögé bújva nyüszített és a fejét hátra húzva ismét ugatott. Le kellett sétálnom az előszobába, ahol lármázott és körbe kellett mutatnom a kezemmel, hogy megmutassam neki, semmitől sincs félnivalója. Felrohant hozzám és benézett a hálószobámba. Ezután ismét beparázott valami láthatatlan dologtól és nem volt hajlandó bemenni a hálószobába. Megállás nélkül ugatott pár percig, még akkor is, amikor én már bementem a szobába, hogy újra bebizonyítsam neki, hogy nincs ott semmi. A lakásom egy nagyon híres temető mögött terül el.

 

http://cdn7.dottech.org/

 

A legutóbbi alkalommal egy olyan házban laktam, amit nem sokkal korábban újítottak fel, mivel a tulajdonosa elhunyt. Gyakran éreztem valamilyen jelenlétet a házban, amikor egyedül voltam és néha olyankor is, amikor a lakótársam otthon volt. Neki is hasonlók voltak a benyomásai, ezért elhatároztuk, hogy beszerzünk egy macskát, hátha eltávolítja azt a hátborzongató dolgot a házból. Miközben a lenti hálószobámba voltam, gyakran hallottam mocorgást a fenti fürdőszobából. Amikor már egy ideje megvolt a macskánk, megszoktam, hogy éjjelente felmászik rám, miközben én az ágyamban fekszem. Amint elért a fejemhez, odanyúltam és összebújtam vele. Egy éjjel nem a megszokott nyomást éreztem, amikor a lábaim között sétál, így hátranyúltam, hogy elérjem, de nem volt ott. Nem volt sehol a szobámban. Még a házban sem volt. (A szobatársam mesélte nekem később, hogy magával vitte a macskánkat a szülei házába az egész hétvégére.)

 

Ahogy a barátommal ültem az emeleti nappaliban és kísérletképpen előadtam neki a beszámolóimat megmagyarázva, hogy miért nem mondhatom, hogy nem hiszek a szellemekben, nevetni kezdett, mígnem mindketten arra lettünk figyelmesek, hogy miközben belemerültem a történetmesélésbe, a nappali annyira lehűlt, hogy láttuk a saját leheletünket. Elindultunk lefeküdni és beleborzongtam, amikor észrevettem, hogy a ház többi része kellemesen meleg, Néhány hónappal később egy harmadik szobatársat is beköltöztettünk. Egy héttel a beköltözése után megemlítettem neki, hogy véleményem szerint a házban lehetnek kísértetek vagy valami más. Mielőtt még elmesélhettem volna neki, hogy hol éreztem a leghátborzongatóbban magamat a házban, azt mondta, tudja, hogy az ő szobájában. Ezután felvilágosított arról, hogy van két cipős doboza a szobácskájában, amik nem akartak a polcon maradni, kétszer is leestek és harmadik alkalommal 4 lábnyit (több mint 120cm) „szálltak” a szobán keresztül.

 

Visszaolvasva ezeket a történeteket, nekem is az a benyomásom, hogy könnyedén ki lehet ilyeneket találni. Viszont, mivel én átéltem ezeket, nem tagadhatom le, hogy teljes mértékben valósak. Nem én vagyok az egyetlen, aki elmeséli az embereknek, hogy hisz a szellemekben, s aki úgy gondolja, hogy lennie kell valamilyen magyarázatnak a történtekre. De akármennyire is próbálkoztam, csak nem találtam semmi értelmesebb magyarázatot a természetfelettinél.

 

Forrás: http://www.unexplained-mysteries.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..