Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

IGAZ TÖRTÉNETEK – Természetfeletti entitások éjszakája

Az ufókkal és a lehetséges eltérítésekkel kapcsolatos személyes találkozások a leginkább fejtörést okozó és a legsokkolóbb élmények közé tartoznak a paranormális beszámolók között. Itt nem csupán egy szokatlan repülő szerkezet látványáról, hanem a vele együtt járó nagyfokú idegenszerűségről van szó. Paul Schroeder esetében az eltérítést kopogó szellemi jelenségek, telepátia és más megmagyarázhatatlan események is követték, amelyek közül mind megkövetelik eme „természetfeletti” élmények igazi természetét és értelmét. Paul története következik.

 

http://4.bp.blogspot.com/

 

2006. december 2-án szombaton este 8h-kor kezdődött, egy New York-i jégvihar-sorozatot követően. A jégzúzalék ropogott a talpam alatt. Kék-fehér jeges hó borította be a járdát. A magasban egy alacsonyra ereszkedett, vastag felhőmennyezet volt. A hőmérséklet valamivel nulla fok alatti hőmérséklet lehetett és gyenge szellőcske lengedezett.

 

Ahogy a kocsi behajtón bandukoltam a hátsókerti éléskamrám ajtaja felé, felpillantottam… és majdnem elejtettem a bevásárolt dolgaimat. Ufók gyülekeztek a magasban, „motorjaik” sötétpirosan izzottak a sötétségben. Bámultam és a különös, de mégsem felkavaró, kibontakozó látványon törtem a fejemet. Egy tiszta, élesen körvonalazódó lyuk keletkezett a felhős égbolton, feltárva ezzel a fénylő csillagokat, melyek a vöröses kör alakú szerkezetek alját szegélyezték. Olyan volt, mintha egy süteménydaraboló egy tiszta, egy mérföld széles kerek lyukat hasított volna bele a felhőborításba.

 

Az elmém képtelen volt elfogadni ezt a hirtelen jött tüneményt. Ami úgy nézett ki, mint egy vörös gyerekléggömb lebegő látványa, élénkpiros volt a csillagok és a körvonalazódó sötétséggel szemben. Az első vörös ballon megállt, majd két másik is csatlakozott hozzá, amelyek egyenlő távolságra lebegtek és köröztek az elsőtől. Mind a három, most már négy és öt, majd hat és hét, ami már nyolc és kilenc ballon volt, függtek a fejem felett és megálltak a felhős „lyuk” középpontjában. „Ahogy felfelé bámultam a nyaktörő zenitre, eltöprengtem azon, hogy már nem sodródnak, három további kúszott be a képbe a terebélyesedő alakzat alja felől: a flotilla egymás közelébe gyűlt vörös léggömbökből állt!

 

Mindannyian mozdulatlanul a fejem felett csüngtek. Én először lassacskán egyfajta áhítatot kezdtem érezni, majd a szájam is tátva maradt a feldolgozatlan csodálkozástól. Egy újabb csatlakozott lassan hátulról, miközben felsorakoztak északról dél felé – kilenc vagy tíz vörös gyerekléggömbből álló hihetetlen csoport. Mik lehettek azok? A léggömbök nem a széllel együtt szoktak sodródni? – Tűnődtem. – Azok nem vándoroltak úgy, mint a vonuló madarak. Vajon mik azok!?

 

NEM VÉLETLENÜL LÁTTAM

Ámultam-bámultam olyan félelemmel vegyes áhítattal, hogy beleborzongott a homlokom, a gyomrom és a karjaim. Az elmém egy hosszú percig érdeklődést mutatott irántuk, elég intenzívet. A színük élénkpirosról világos, levendulás lilára változott, mindegyiknek egyszerre. Gyors iramban villóztak, mint a fürge csellék a tóban, párokban elkanyarodtak, nyugatról keletre, s Montauk-ot vették célba. Néhány másodperc alatt eltűntek, egy lyukat hagyva a fejem felet, s a továbbra is pislákoló csillagokat, de járművek nélkül.

 

Meg vagyok arról győződve, hogy ennek a „jelenségnek” teljes mértékben köze volt a nagyfokú idegenszerűség elmebeli és spiritualitás élményeinek a beindításához. Lemásztak az áhítat létráján, hogy rám találjanak? Vagy a „látomásom” egyáltalán nem volt véletlen? Melyik volt előbb, a csirke vagy a tojás? Talán a gazdálkodó. Az a felhőkben lévő kör szükségszerű volt ahhoz, hogy láthassam őket, vagy így volt megtervezve számomra, akinek szüksége volt a látómezőre?

 

Lehet, hogy ezek a beavatkozó, zaklató és láthatatlan entitások tényleg azoknak a „járműveknek” utasai, amiket bámultam? Nem lehetek valójában egyedül, bizonyára sokan vannak hozzám hasonlók, akik körültekintőek, berzenkedők, aggódók és le vannak nyűgözve.

 

http://www.widescreen-wallpaper.eu/

 

LEHETSÉGES, HOGY IDEGEN ELTÉRÍTÉS?

 

Ha mást nem is tettek, de azok a „lelkek”, akik azokat a járműveket működtetik, újból életre keltették a csodát az életemben, a régen elveszett áhítat érzését, és újból felélesztették a hitemet. De ugyanakkor le is rombolták a jó éjszakai alvás elérésének állapotát. Az álmaim azóta tele vannak veszélyekkel és a tudatos irányításom elvesztésével. Mostanában alvás közben az asztráltestem kis állatok és szörnyek között kóborol.

 

Emlék: Egy finom kopogtatás a hátamon. Ülök egy asztalon és finom ütögetést érzek a hátamon, s egy képsorra leszek figyelmes: a végtelenségbe távolodó milliárdnyi asztalt látok, mint amikor két tükröt egymással szembe fordítunk. Gazdálkodók, akik éppen teheneket fejnek. Mindegyik asztalon egy ember ül, akit kistermetű, vékony, fehér, fürkésző, törékeny, nagy szemű lények vizsgálnak. Az ujjaik könnyedén, lágyan, célirányosan vizsgálnak, mint amikor zongorázunk. Megdézsmálják a csakrákat vagy a Kundalini idegközpontjait, hét van belőlük minden ember gerince mentén. Az érintéseik rejtett DNS szekvenciákat stimulálnak, valamint visszakeresnek és eltárolnak adatokat és információkat a gerincvelő mentén, az idegek könyvtára mentén. Ahogyan a hangyák kihasználják a levéltetveket, ők is gondos időt és energiát fordítanak arra, hogy szelíden, finoman babráljanak mindegyik, a hosszú asztalsorokon heverő gerincen, mint a marionettfigurák, amik emberi csellókon játszanak.

 

A gerincvelői idegek eme manipulációi titkos, eddig még nem aktivált DNS szekvenciákat avatnak be, amelyek veszedelmesen megöregítik és megbetegítik, vagy megzavarják az elrabolt személyek fizikai testét és elméjét. (Egy ilyen esemény után a kézujj- és lábujjkörmeimet naponta kétszer kellett levágni.) Vannak iszonyú pszichikai és érzelmi eredményei is a gerinc-szekvenciák ilyen aktiválásainak. Interdimenzionális szivárgás történik; valaki túlvilági lényeket érzékel és az őrület bestiáival kacérkodik.

 

Mi kerül finoman beprogramozásra, eltárolásra és visszaírásra a gerincvelőnkben? A kozmikus viszonyok mandzsúriai jelöltjei vagyunk.

 

KOPOGÓ SZELLEMES TEVÉKENYSÉG

 

Van-e dimenziók közötti átáramlás a mi dimenziónkba? A csínytevések diadalmaskodni szoktak. A tárgyak eltűnnek, hogy napok múltán furcsa helyekről kerüljenek elő. Minduntalan egy olyan erős érzésünk támad, mintha nagy szemekkel figyelnének.

 

Egy késő júniusi kedd délutánon hátul mentem be a házba, miközben elhaladtam olyan hatalmas, négy láb széles és ugyanilyen magas virágcserepek mellett, melyek annyit nyomtak, mint egy ember, illetve négy láb magas rózsanáddal voltak tele, melyek trópusi jelleget árasztottak és teljesen virágba borultak. Kinyitottam a hátsó ajtót és beléptem a konyhába vezető előcsarnokba. Képtelen voltam még egy lépést tenni. Hátrapillantottam a vállaim felett, s láttam, hogy minkét óriási virágcserép fel van borítva. A széles elefántfülre emlékeztető lombozat és a magas narancs-vörös virágcsúcsok, amelyek oldalt virágzottak, a másodperc tört része alatt nyúltak el a földön.

 

Hirtelen egy roppant bosszantó eseményre lettem figyelmes. Valószínűleg szükségem lenne egy entitás-eltávolításra (szellemlevételre) és az aurám tisztítására, valamint védelmére, mivel e kopogó szellemes kellemetlenségen kívül még telepatikus támadások elementáljai is megostromlottak: éjszakai kellemetlen rémálmok, egy mindent betöltő nyugtalanság érzése és egy sereg baleset és műtét. S mindezek azt követően, hogy ufókat láttam és visszaemlékeztem néhány eltérítésre.

 

A lélekjelenlét a legnagyobb fegyverünk; a nevetségessé tétel pedig az ő legjobb védekezésük. Ki az az épeszű ember, aki ezek után még ilyenekről beszél? A papír tényleg sokkal türelmesebb, mint az emberek. Miért rosszabbodtak a dolgok? Nagy kétségbeesésemben és zavarodottságomban (a felborult virágok felülkerekedtek rajtam a kopogtató szellemes sokkal, mely oly hirtelen jött és belém vésődött) megálltam és hangosan spirituális jelért kezdtem imádkozni.

 

http://seabirding.com/

 

ISTENI JELÉRT FOHÁSZKODVA

 

„Istenem, ha van szellemvilág és az valóságos,” – imádkoztam – „akkor kérnék védelmet, és küld egy jelet, Istenem, küldj egy fehér madarat, közelit és személyeset, az arcomra, az ablakomra egy jelet.”

 

A teljes szívemet, lelkemet és minden félelmemet beletettem ebbe az imába. Pár perc múltán, valamivel foglalatoskodtam és el is felejtettem ezt, mivel teljesen visszahúzódott elmém rekeszeibe.

 

Másnap, munkába tartva, ugyanazon az úton vezettem, amin mindig szoktam, s vettem egy jobbkanyart. Az úttest felett a magasban megpillantottam egy több száz fős sirályhadból álló felhőt, amint köröznek és keringenek odafent, mintha szemét vagy kukák vonzották volna őket, bár a jelek szerint egyik sem volt a közelben. Amint felpillantottam a rekedtes madárrajra, egy fehér sirály majdnem nekifarolt a szélvédőmnek, átsuhant és szemkontaktusba lépett velem. Ez talán két másodpercig tarthatott.

 

Teljesen belemerültek a gondolataim a vezetésbe és abszolút megfeledkeztem az előző éjszakai odaadó spirituális kérésemről, csak haladtam tovább, egy pillanatra meglepődve, de buta módon nem tudatosítva a jelzést.

Egy fárasztó munkahelyi nap után, hazatértem, meggyújtottam egy imagyertyát és elkezdtem szavakba önteni a jel iránti kérésemet, amikor eszembe jutott a reggeli sirály. Kértem egy fehér madarat az ablakomra, közelről és személyesen.

 

Ezt a jelet kaptam volna pontosan a következő reggel? Elhatároztam, hogy szkeptikus leszek és nem cinikus. Mi volna egy jó kritikus teszt? Elhatároztam, hogy ha meglátogat bármilyen sirály bárhol a környéken, miközben én munkába tartok a következő két hét során, tudni fogom, hogy ez egy egybeesés volt vagy a sors csűrés-csavarása, nem pedig az a jel, amit kértem. A lelki szemeim előtt kísértett engem egy különös emlékkép: egy madár fekete, gyöngyszerű szeméről készült közelkép. Miért volt ennek a madárnak fekete szeme, ami oly gyorsan süvített el mellettem, s olyannyira bevésődött az elmémbe?

 

Két héten keresztül minden nap a látóhatárt és a vidéket fürkésztem a szálldosó sirályok jele után, miután úgy véltem, hogy egy ekkora madárraj bizonyára újra feltűnhet valahol. Soha nem láttam egyetlen madarat sem.

 

Úgy határoztam, hogy egy csodálatos jelet kaptam és ez adott nekem bátorságot és önbizalmat ahhoz, hogy védve érezzem magam ebben a zaklató, természetfeletti entitásokkal folytatott harcban.

 

Forrás: http://paranormal.about.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..