Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Igaz történetek – Valami átölel

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

23 éves vagyok és egy Billings nevű kisvárosban lakom Montanában. Az évek folyamán, amíg a szüleimmel éltem, már sokszor találkoztam természetfeletti jelenségekkel, és ez a mai napig így van, annak ellenére, hogy most már egyedül élek. Még mindig vannak a természetfelettivel kapcsolatos különleges élményeim, amelyek feltűnőbbek másokénál. Íme, egy ezek közül.

 

2010 nyarát írtuk, négy teljes hónapon át nem jártam egyetemre. Készen álltam a bulizásra, a haverokkal való lógásra és a lazulásra. Akkoriban még mindig a szüleimmel éltem, s amíg ők dolgoztak, én napközben a tesóimra vigyáztam azért, hogy otthon élhessek lakbér nélkül, és hogy egy kis zsebpénzt keressek tankolásra és az egyéb kiadásaimra.

Egy tipikus pénteki nap volt, forró és verőfényes, túl meleg, hogy a gyerekek kint játszanak, ezért bent maradtak és egész álló nap engem fárasztottak a legnagyobb örömömre.

 

Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor végre egyedül összejöhettem a barátaimmal, akikkel beugrottunk a bevásárlóközpontba és pletykáltunk. Tízig maradtam ott, majd hazamentem, ahol mindenki egy horrorfilmet nézett, azonban én úgy döntöttem, hogy jobb ötlet Harry Pottert nézni a saját csendes szobácskám kényelmében.

 

http://data.whicdn.com/

 

Nem sokkal azután, hogy az első filmet beraktam, beájultam. Nem emlékszem, hogy mennyi ideig aludtam, de arra igen, hogy amikor felébredtem… nem tudtam megmozdulni. Próbáltam üvölteni, de a hangom elakadt az ajkaim mögött, amiket olyannak éreztem, mintha szuperragasztóval tapasztották volta össze. A tévé villódzott, miként a lámpa is, majd a hálószobám függönye elkezdett magától felemelkedni, miközben én még mindig az ágyhoz voltam szegezve. A függönyök lerántották a függönytartót és átrepültek a szobán, végül volt annyi erőm, hogy az ajtóhoz fussak, amelynek a kinyitása némi gondot okozott. Ütöttem-vertem az ajtót egy ideig, mire végül sikerült kiszabadítanom magamat a saját hálószobámból.

 

A családom azt állította, hogy semmit sem hallott, még azt sem, amikor az ajtót döngettem, hogy segítséget kérjek. Teljesen összezavarodtam attól, hogy mi történhetett! Addig fennmaradtam velük, míg el nem határozták, hogy lefekszenek és otthagynak engem a hálószobámban ismét egyedül.

 

Ezúttal nem örültem az egyedüllét gondolatának. Lekapcsoltam a villanyt és bekapcsolva hagytam a tévét, amely vigaszt nyújtott a számomra, majd kényelmesen elhelyezkedtem a takaró alatt és úgy fordultam, hogy a hátam a szoba többi része felé nézzen. Valamiféle különös oknál fogva szerettem az arcomat a falnak támasztani. Kényelembe helyeztem magamat, behunytam a szemeimet, majd valamiért az az érzetem támadt, hogy valaki figyel engem, ezért a fejemre húztam a takarót.

 

Nagy hiba volt! Csupán néhány perc telt el, amikor éreztem, hogy valami becsúszik a takaró alá mellém. Bármi is burkolt körbe engem, olyan volt, mintha gyengéden átölelt volna. Teljesen mozdulatlan maradtam, mivel éreztem, hogy bármi is az, a nyakam előtt lélegzik. A lélegzete meleg volt. Nem tudnám megmondani, hogy személy volt-e, vagy szellem.  Talán éppen egy démon volt. A mai napig nem vagyok benne biztos.

 

Lekevertem neki egyet, de semmit sem találtam el. Még az érzete is elmúlt. Viszont megmaradt bennem az a kiszolgáltatott érzés a sötétben, hogy bármi is volt, elhatározta, hogy a frászt hozza rám. Sohasem fogom ezt az érzést elfelejteni. Undorítónak éreztem és aggódtam az életemért, de soha többé nem volt más élményem olyan „dologgal”, ami újra meg akart volna ölelni.

 

forrás: http://paranormal.about.com/

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..