Indián homokfestmények
2010-05-13

Bizonyára mindenki hallott már az amerikai kontinens ősi, bennszülött indiánjairól, akik már jóval Kolombusz Kristóf megjelenése előtt fejlett és primitív kultúrák sokaságát hozták létre az évezredek alatt. Azt talán senki nem tudja pontosan megmondani, hogy összesen hányféle indián törzs él Amerikában, mindenesetre annyi bizton állítható, hogy számuk meghaladja a százharmincat. Ez alkalommal közülük emelnék ki egyet – nevezetesen, a Navajo (ejtsd: Navaho) indiánokat, akik különleges festmények segítségével gyógyítják meg a betegeiket.

 

Tudva levő, hogy a Navajok minden testi rendellenességet természetfeletti okokra vezetnek vissza, s a problémák jellegéből adódóan csakis természetfeletti úton tartják orvosolhatónak a betegségeket. Minden gyógyító rituálét a sámánok irányítanak, akik voltaképpen a törzs varázslói, jósai, szellemi vezetői és médiumai egy személyben.

 

A ceremoniális mágiát alkalmazzák ilyenkor, amely nagyon komoly felkészültséget és figyelmességet követel tőlük. Kulcsfontosságú például, hogy a gyógyító, vagy gyógyítók, hova fekszenek le aludni, milyen ételt fogyasztanak, elvégezték-e kellő alapossággal a megtisztító fürdőt, s mindezeket a legideálisabb időpontban, vagyis csillagállásokkor tették-e vagy sem.

A sámán választja ki a betegséggel hasonuló varázsszereket, minthogy a „hasonló a hasonlót gyógyítja” elve alapján járnak el ősidők óta a kiválasztottak, amikor beavatkoznak az élet áramlásaiba. Így a megfelelő gyógynövényeket gyűjtik össze, füstölőkeverékeket vegyítenek, kristályok után kutatnak, felszentelt talizmánokat vetnek be és meglepő módon homokfestményeket készítenek.

 

A Navajok rendkívüli aprólékossággal és óriási méretben alkotják meg azokat a gyógyító műalkotásaikat, melyek többnyire embereket és szent állatokat ábrázolnak. Az ő világképükben a formák mágikus erőket közvetítenek, s lehetővé teszik a beteg ember megtisztulását minden földi nyavalyától, illetve a betegségeket kiváltó démoni erőktől. Ezt úgy érik el, hogy a beteg testtájra szórják a megszentelt homokot, hogy ezzel az aktussal a szent szellemek energiái semlegesítsék az adott testrészhez kapcsolódó negatív befolyást. A gyógyulás pedig, a valószínűség-számításokat messze meghazudtoló gyakorisággal, megtörténik.

 

Ilyen, akár madártávlatból is megcsodálható, homokba rajzolt szertartásos ábrákkal találkozhatunk az Új-Mexikó és Arizona határán élő Navajoknál. Milyen különös, hogy egy primitívnek bélyegzett nép megint egy újabb megfejthetetlen rejtélyt kínál a valláskutatók és az antropológusok számára. De álljunk meg egy szóra! Ha mi nem értjük eljárásuk lényegét, de ők értik és a jelek szerint hatásosan működtetik a technikájukat, akkor tulajdonképpen ki a primitívebb: a Navajok vagy mi?

 

Érdekesség:

A Navajo nemzet rezervátuma három államra terjed ki. Úgy, mint Utah, Arizona és Új-Mexikó. A Diné Bikéyah (navajoföld) területe 69 930 négyzetkilométer. Ezzel az Egyesült Államok legnagyobb törzsi rezervátuma.

 

A második világháború idején, a Csendes-óceánon vívott tengeri ütközetekben, a japán haditengerészet könnyedén dekódolta (fejtette meg) az amerikaiak titkos katonai kódjait. Ezért Phillip Johnston javaslatára az amerikai bennszülöttek, jelesül, a Navajo indiánok ősi nyelvét használták fel az új kódrendszer kidolgozására. A Navajo indián katonák pótolhatatlan szerepet töltöttek be Iwo Jima elfoglalásában.

 

A Navajo nemzet napjainkban küzd a fennmaradásáért. Több mint 250 000 tagot számlál a népességük. Az őslakos indiánok helyzetét nagyban befolyásolta, hogy 1920-ban olajat találtak szülőföldjükön. Ezért 1923-ban megalakult a Navajo-kormány, az indiánok érdekeinek képviselése céljából.

A navajo rezervátum természetvédelmi terület. Nem véletlenül! A rezervátum észak-keleti részét kő- és homoksivatag határolja, itt, a Monument Valley, a Canyon de Chelly és a Canyon del Muerto kanyonokban találjuk azokat a különleges formájú sziklákat, amelyek szemkápráztató szépségükkel hívják fel magukra a világ figyelmét.

 

Boldog napot!

 

Száraz György