Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Íriszdiagnosztika – áltudomány vagy alternatív módszer?

Némi ellentmondást érzékelek ama két állítás között, hogy az íriszdiagnosztika egy tudományosan nem megalapozott módszer, illetve hogy egy sor betegség és testi elváltozás ténylegesen kihat a szem szivárványhártyájának a megjelenésére és állapotára, amelyek ily módon felismerhetők és elemezhetők. Akkor most mit vizsgált az íriszdiagnoszta? Mennyiben hagyatkozhatunk rá? Mire épül ez az eljárás? Mi bizonyítja a létjogosultságát? Kinek ajánlott?

 

Az íriszdiagnosztika a szem szivárványhártyáján bekövetkező jeleket és változásokat tanulmányozza. Fájdalmat nem okoz, mivel csak az íriszen és az ínhártyán látható színeket, mintákat, jellegzetességeket és azok változásait veszi górcső alá.

Két szempontból mindenképpen érdemes esélyt adnunk az íriszdiagnosztikának:

  1. számos rejtett hajlamunkra és kezdődő betegségünkre derülhet fény ily módon
  2. egészségi állapotunkról, illetve konkrét nyavalyáinkról tudhatunk meg többet

Van, akinek ez sok, van, akinek kevés.

 

Véleményem szerint roppant hasznos felismerést tett Péczely Ignác (1826-1911), amikor egy törött lábú bagoly gyógyításakor észrevette, hogy a csont beforradásával párhuzamosan az állat íriszében található fekete pont is elhalványul, majd eltűnik.

Ez a gyerekkori élmény indította Péczelyt arra, hogy orvosként több figyelmet szenteljen egyes betegségek és az írisz elváltozásai közötti összefüggések és analógiák feltárására.

 

Ugyan régebbi korokból is találunk műveket és kutatásokat a szem állapotának és a testi problémáknak az összevetésére, de kétségkívül egy magyar orvos-természetgyógyászban tisztelhetjük az íriszdiagnosztika modernkori újjászülettetését.

A kutató észrevette, hogy a szivárványhártya pontosan meghatározott területei megfelelnek a test egyes szerveinek és részeinek. Így kezdődött az úgynevezett írisztérkép megszerkesztése, amelyhez az idő múltával egyre több kutató tette hozzá a tapasztalatait, s ma már ott tartunk, hogy ismerjük a testi funkciók és az írisz jelei közötti kapcsolatok jelentős részét. Egy szakember ezeket az állapotokat és változásokat analizálva nagymértékben hozzájárulhat a kórisme felállításához, avagy olyan kiegészítő információkhoz juthat általuk, amelyek számos felesleges kellemetlenségtől, vizsgálattól és nem utolsó sorban időráfordítástól kímélheti meg a pácienst. Ezek pedig álláspontom szerint nem elhanyagolható szempontok.

 

Az írisztérképek folyamatos fejlesztés alatt állnak. Nincs mindenben konszenzus a terapeuták között, hiszen sok betegség nem önmagában, hanem számos szövődménnyel együtt jelentkezik. Ebből az következik, hogy sok éves megfigyelés és számos esettanulmány gondos elemzése szükségeltetik a tévedések kiküszöbölésére. Ugyanakkor az íriszdiagnosztika sok tekintetben kiállta az idő próbáját.

 

Külön említést érdemel, hogy az íriszen a múlt és a jövő egy része is látható, vagyis a már elmúlt betegségek maradandó nyomai és a még ki nem alakult problémák előjelei is. Ez sokat segíthet a módszer egészségügyi legitimációján, és meggyőző érvként szolgálhat a páciens számára.

Különösen fontos a betegségek korai felismerése és a megelőzés, azaz a tünetmentesség állapotában is érdemes olykor íriszünket kielemeztetni.

Többféle alkatot különböztetnek meg az íriszdiagnoszták a mintázatok alapján, így a kezelések javaslatakor ezeket mindig figyelembe veszik. Tegyük hozzá, hogy a diagnoszta nem feltétlenül javasol megoldási módot, hanem szükség esetén orvoshoz, illetve a megfelelő szakemberhez irányítja a beteget.

 

A vizsgálat során mind a jobb, mind a bal oldali íriszről megfelelő megvilágítás után képeket, fotókat vagy kamerás felvételek készítenek, amelyeket utána kivetítőről vagy számítógépes nagyítás alapján részletesen elemeznek. A gyógyulás későbbi fázisairól szintén felvételek készülnek, amelyeket utána összevetnek a korábbiakkal.

Az egyes szemek többnyire a test adott oldalának feleltethetők meg, bár vannak olyan szervek és funkciók, amelyek mindkét szivárványhártyán megjelennek.

Általában igaz, hogy az írisz felső szektorai a felsőtest, míg alsó szektorai az alsótest különböző részeivel mutat kapcsolatot.

Az írisztérképeken jól megfigyelhető, hogy a szivárványhártyát tortaszeletekre osztják fel, mely testtájakat takarnak, valamint további koncentrikus gyűrűkre tagolják, amelyek a szervrendszerek kisebb területeinek állapotáról adnak felvilágosítást.

Külön jelek tanúskodnak a túl- és az alulműködésről, valamint az akut és a krónikus gyulladásokról is.

Például szinte azonnal és hatékonyan be lehet azonosítani az írisz alapján az emésztési rendszer zavarait, a diabéteszt, a lelki egyensúly milyenségét, illetve az idegrendszer zavarait és a stresszt.

 

Magyarországon az 1997 óta állapotfelmérő módszerként a szemtréner szakma tematikájában szerepel az íriszdiagnosztika, viszont önálló diagnosztikai módszerként nem alkalmazható. A természetgyógyász tehát gyógyászati eljárást nem írhat elő.

Az orvosok közül még kevesen tartják tudományosnak ezt a módszert, sőt a bírálók kifejezetten áltudományos humbugnak titulálják. E mögött talán nem is annyira egy feltörekvő, formálódó diagnosztikai módszer elítélése áll, hanem a kompetenciájukon alkalmasint túlnyúló terapeuták okozta problémák, jelesül, a szükségszerű orvosi vizsgálatok és kezelések elmulasztása.

 

Mindazonáltal, ha figyelembe vesszük az íriszdiagnosztika kínálta előnyöket, akkor osztozhatunk azok világképében a szem nem csak a lelkünk, hanem bizonyos értelemben a testünk tükre is, hiszen a megfelelő helyen és időben, gondos körültekintéssel alkalmazott íriszdiagnosztika sokszor igazolja saját létjogosultságát.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..