Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Isteni kettősség a vallásokban

Ritka az olyan vallás, amely ne az isteni kettőségre épülne. Ám ne higgyük, hogy ha hallottunk már isteni kettősségekről, akkor már mindet ismerjük is! A világegyetem és a teremtés meglehetősen összetett rendszerekből áll, ezért nem árt újra és újra feltennünk a kérdést: melyek az isteni kettősségek és hogyan egyensúlyozhatunk emberként közöttük?

 

A KETTŐSSÉG MINT SZÜKSÉGSZERŰSÉG

 

Aki vallásos, annak természetes, hogy minimum kétféle minőséget kell megkülönböztessen egymástól: az istenit és az emberit. Viszont aki nem vallásos, ő is kettőségekben gondolkodik: ismert és ismeretlen, fent és lent, jobb és bal, férfi és nő, születés és halál, mozdulatlanság és mozgás, lét és nemlét stb. Tehát az életünk tele van kettősségekkel. Elgondolkoztál már azon, hogy miért is van ez így?

Nyilvánvaló, hogy a viszonyítás miatt. A férfinek csak a nőhöz viszonyítva van értelme, pláne értéke. S fordítva is így áll a dolog. A megkülönböztetéseink alapja az ismeret és az erkölcs. De ha már az ismereteknél tartunk, akkor mindjárt itt van az istenség kérdése. Tudniillik, hogy a Teremtő önmagán belül elkülönített egyes tudatrészeket – lelkeket –, s imígyen nézőpontokat alakított ki, melyekből önmagára tekintett vissza. Tehát a Teremtő egyik része vizsgálni kezdte a többi részt, avagy magát a Nagy Egészet. Ez lehetett talán az első isteni kettősség.

 

Gondoljuk meg, hogy a Teremtő egy homogén, differenciátlan, öntudatlan energiamező volt. Azután egyszer csak megmagyarázhatatlan módon kijelöl magában egy orientációs pontot, mint tudatközpontot, ahonnan visszapillantott önmagában. Ez lehetett a teremtés nyitánya, amikor a tudat elkezdte szemlélni a Tudatot, illetve a kis energiamező a nagy Energiamezőt, a rész-intelligencia a makro Intelligenciát. Ezért állítom én, hogy a kettősség szükségszerű, de ez még nem principiális különbség, hiszen a szubsztancia ugyanaz.

 

LÉNYEGI KETTŐSSÉGEK

 

Amikor a lélekről, mint örök, legszebb vívmányról beszélünk, s lelkeket hasonlítunk össze, akkor még nincs lényegi különbség köztük, mivel mind a kettő lélekszerű képződmény. Amint a lélek transzmutálódik – átalakul –, már beszélhetünk lényegi kettősségről. A legkézenfekvőbb a lélek és a test összevetése. Mindkettő isteni eredetű, de mekkora a differencia! A kettőség valahol mélyen, egy előttünk ismeretlen metafizikai síkon feloldódik, hiszen az anyagról tudjuk, hogy energia, az energia pedig isteni szellemből áll össze. De az öt fizikai érzékszervünk számára, szubjektív valóságként létezik egy jó adag eltérés a látható test és a láthatatlan lélek között.

 

A vallásoknak erre mindenkoron ügyelniük kellett, hiszen egészen más természetű a lélek, mint a test. A test romlandó, bomlékony, átmeneti és függőségben él. Ezzel szemben a lélek halhatatlan, elpusztíthatatlan, örökkévaló és szabad. Természetesen lélek alatt érthetünk isteni szellemet, tudatot és egy sor más névre keresztelt entitást, ám az isteni kettősség akkor is fennáll a vallási hiedelmeken és képzeteken belül.

 

REND ÉS KÁOSZ

 

Az isteni kettősségek újabb kategóriáját képviselik a rend és a káosz tendenciái. A vallások erkölcsi jóról és gonoszról prédikálnak, de ez nem feltétlenül segíti a hívőt a rend, illetve a káosz képviselőinek a felismerésében és beazonosításában. Ugyanis a köpönyegforgatásnak köszönhetően, könnyen tévútra vihetik a halandót a látszatok. Például a szebbik út nem feltétlenül erényes. A gazdagság lehet átok és áldás is. Az egyház éppúgy lehet korrupt, mint a politika. Az ezotéria lehet Isten műve, még a Biblia egyes részei az emberé. Melyik okoz rendet a testben, a lélekben és a szellemben? Ugye, nem is olyan könnyű egyértelműen eldönteni.

 

A vallások tele vannak világteremtő, fajalkotó, életrendező és sorsíró lényekkel. A kardinális kérdés: ki kinek a szolgálatában áll. Vagy kiáltsunk ki egy fő gonoszt: a Sátánt vagy az Antikrisztust, és egy fő jót: Krisztust, s ezzel az isteni kettősséget lényegében egyszer s mindenkorra lerendeztük? Azt hiszem, a dilemma ettől bonyolultabb, merthogy jól néznénk ki, ha a teremtés csak építkezésről szólna és nem volna benne pusztítás. Például hová vezetne az, ha az univerzum folyamatai, vagy az ember anyagcseréje mindig csak egy irányba menne végbe, s nem lenne lebontás, megsemmisítés és átalakulás benne? Mit jelentene akkor a fejlődés és az élet?

 

ISTENI DICHOTÓMIA

 

Az isteni dichotómia újabb megközelítési módja a szexualitás, de nem elsősorban a testiség! A keleti vallások java komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Például a jóga, vagy a tantra. A tantrikus extázis nem másról szól, mint hogy a testi egyesülésben egyesíteni a világot alkotó két isteni erőt. Vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy átlelkesíteni az anyagot?

A férfi magától értetődően a teremtés férfi princípiumával azonosul. Ez a létezés végtelenül parányi magja. Ő Síva, a lingam (szent fallosz). A női princípium ez esetben a tér és az idő. Ő Sakti, a yoni (befogadó vulva). Ő az az istennő – Devi –, aki a világ teremtő ereje. Megszámlálhatatlan kultusz őrzi lényük jellegét szerte a világban.

 

Amikor pedig valódi szexuális egyesülésről beszélünk, akkor összeolvad a világ isteni kettőssége. Ezzel kicsiben, az ember szintjén helyreállítható az isteni egység és az univerzális rend. Semmi pornográfia vagy eltévelyedés nincs ebben. Ez a szent nász (hierosz gamosz).

 

ÉN VAGYOK – én vagyok!

 

Az isteni kettősség kicsit misztikusnak tűnő része az ÉN kérdése. De ez csak első pillantásra van így. Az isteni Én önmagát vetíti bele az emberbe. Igaz, csak részlegesen és erőteljesen torzított formában. Ezt nevezzük egónak. Mindkettő (ÉN és egó) jelentése: én, önmagam. Csakhogy az egyik a valódi isteni részünk, míg a másik a hamis énünk. A valódi ÉN az örökkévaló és tiszta alkotóelemünk, míg az egó csak a fizikai létünkhöz kapcsolódó, folyamatosan átvedlő énképünk. Előbbi a belső világgal és Istennek a spirituális oldalával, utóbbi Istennek az anyagi oldalával áll szoros kapcsolatban. De mivel nincsen olyan, ami a Teremtőn kívül lenne, végső soron mindennek a forrása Isten.

Spirituális oldalról nézve a legnagyobb baklövésnek az számít, amikor az egó elhiteti magáról, hogy ő a felső ÉN.

A megvilágosodottakban, a felébredettekben, az érett lelkekben nincs ellentmondásban az egó és az ÉN. Ilyen és csakis ilyen értelemben oldódik fel az isteni kettőség – s vele együtt az ellentétesség – bennük, s születik meg a tökéletes egység állapota, mely a szeretet új dimenzióiba emeli őket.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..