Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Istenné válás: Az átlényegülés

Az alkímia, mint ősi mágikus bölcsesség, egyik központi eleme az átlényegülés. Az átlényegülés megértéséhez mindenekelőtt szükségünk van annak meghatározására, hogy mi is az ember. Az ember egy különleges szubsztanciából gyúrt isteni lény. Ez az isteni önvaló mindannyiunkban benne lakozik.

 

 

Az ember túl gyakran használja az „én”-t, mint személyes névmást. Az „enyém”, a „nekem”, majd a „csak enyém” és a „főként nekem” is viszonylag gyorsan kialakul benne már gyerekkorában. Ez válik a benső támpontjává, amiből kiindulva és amihez viszonyítva látja a világot. Ha azonban kicsit jobban eltöpreng rajta, hogy kit is nevez énnek, könnyedén rájöhet, hogy min elmélkedtek az emberiség nagy bölcsei évezredeken keresztül. Ugyanis egyáltalán nem magától értetődő, hogy mit tekintünk énnek.

 

Ha a meglévő személyiségünket nevezzük énnek, akkor lényegében egy olyan álarccal azonosulunk, mely pillanatról pillanatra változik. Megvannak a sajátos tulajdonságai, de éppen ezért megfoghatatlan. Nem definiálható, mert állandóan mozgásban és átmenetiségben élő a személyiségünk: más reggel, amikor álmosak és nyűgösek vagyunk, más délben, amikor sebtében ügyet intézünk, más délután, amikor gyereket nevelünk, más este, amikor családi életet élünk és megint változékony, amikor elalszunk. Ezek szerint az énünk ezerarcú és állandó változásban él, unos-untalan alkalmazkodik, kompromisszumokat köt vagy épp nem alkuszik meg, hanem érvényesíti akaratát, hajlamait és az ösztöneit.

 

 

Az ember árnyékvilágban él. Az anyagi világ az illúziók birodalma, a káprázatoké, nem a lényegé. Az ember nem ismeri még a lényeget, az esszenciát, mert ha ismerné, nem rohanna, nem kapkodna, nem tiltakozna, nem dühöngne a sorsa ellen. Aki ismeri a lényeget, az belül megnyugszik, ellazul, áramlik, gondtalanná válik és csak létezik. Nem kerget hiú vágyképeket, nem erőlködik, mert ismeri a lényeget.

 

Minden ember egy bizonyos energiából és szellemből lett gyúrva. Ez az erő és szellem örök, nem érinti meg az idő. Nevezhető isteni anyagnak, halhatatlanság forrásának, a bölcsek kövének, a kvintesszenciának, az örök élet italának, elixírjének, néha még Szent Grálnak is titulálják. Az élet végső értelme: átalakulni valamivé, ami nem múlik el azután sem, hogy nyomot hagyott az anyagban és leélt pár évtizedet ebben a siralomvölgyben.

 

Amivé mindannyian átlényegülhetünk az ugyanaz, amiből mindannyian létrejöttünk. Az őseredeti szubsztancia, az elsődleges anyag (alkimista nyelven a prima materia), amiből az embert gyúrták, s ami az ember önvalóját alkotja az isteni esszencia. Maga Isten, úgy, ahogy van. Egyesek mindent átható léleknek gondolják, mások az isteni szellemről beszélnek. Hívhatjuk Énnek vagy Igének, vagy akár Úrnak is. Isten nem változik, mert ő önmagával azonos, szilárd önmagában nyugszik.

 

 

Az isteni alkímia arról szól, hogy ez a végtelen tudattal rendelkező energiahalmaz, a Teremtő, átalakul végtelenül sok részre osztva önmagát és élvezi soha el nem múló gyönyörét, amint teremtményein keresztül önmagát megfigyeli, megismeri, felfedezi és tanulmányozza. Azért hangsúlyozom, hogy átalakul, mert ez nem érinti a lényegét. Attól, hogy felosztja önmagát milliárdnyi apró részre, amelyek az egyszerűség kedvéért nevezzünk léleknek, ő maga még nem változik meg lényegileg. Ebből következik, hogy minden teremtmény és valamennyi teremtett dolog, még ha csak elenyészően kis mértékben is, de rendelkezik valamiféle isteni lényeggel.

 

Megismerni önmagunkat nem más, mint kapcsolatba lépni valódi énünkkel és eredeti lényegünkkel. A lényegünkkel való kapcsolatfelvétel elkerülhetővé tesz megannyi problémát, félreértést és téveszmét, amit eddig a bekorlátozott anyagelvűségünk gyártott le számunkra. Például nem tekintjük majd a testünket az egyetlen létezőnek, sőt belátjuk, hogy éppen az a legkevésbé létező. Ekkor nem akarunk mindenáron birtokolni sem személyeket, sem tárgyakat, mert rádöbbenünk, hogy egyrészt semmi nem lehet a miénk, másrészt már eleve minden a miénk. Amikor átlényegülünk, vagyis felcseréljük az egónkat az isteni énünkre, akkor nem teszünk mást, mint azzal a tudattal és erővel lépünk kapcsolatba, mely mindent létrehoz és éltet az univerzumban, amivel – megjegyzem – szintén egyek vagyunk. Erről nem elég elmélkedni, ezt a gyakorlati síkon kellene minden individuumnak átélnie, megtapasztalnia. Ez a megvilágosodás élménye, az isteni öntudatra ébredésé, mely minden ember potenciális életcélja, más kérdés, hogy kinek sikerül elérnie ebben az életében, illetve kinek csak egy későbbi testet öltése során.

 

Az ilyen irányú átlényegülésben, saját középpontunk megtalálásában, segítenek a mai ezoterikus irányzatok. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy az átlényegülés csakis az egó leépítésével, a lelki szennyeződések oldásával, megtisztulással és a szellemi tévképzetek eloszlatásával valósítható meg. Remélhetőleg ez utóbbiban sikerült némi segítséget nyújtanom.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..