Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Jézus, a „betániai ifjú” és Betániai Mária esete tabuk nélkül

Dr. Morton Smith bukkant rá Márk titkos evangéliumának nyomaira, amelyekből néhány meglehetősen kompromittáló részt citálunk ide. Mindkettő valami merőben újat árul el Jézusról és egyúttal meg is magyarázza, miért kellett őket cenzúrázni. A többi részlet majd menet közben mutatkozik meg.

 

A Bibliából kimaradt, eltitkolt és apokrifnek bélyegzett részek egyike arról szól, hogy a „betániai ifjú”, aki feltámadt a halálból, elment Jézushoz és egy teljes éjszakán át vele maradt. Ezalatt Jézus bevezetette őt Isten országának misztériumaiba. A helyzet azért bizarr, mert egyfelől Jézust egy fehér lepelbe burkolózott, amúgy meztelen testű ifjú látogatja meg – ez a szövegből egyértelműen kitűnik. Másfelől ez az ifjú az a Lázár, akit Jézus támasztott fel János evangélista szerint hat nappal korábban.

 

Vannak, akik ebben a titkos evangéliumi részletben első megközelítésben a homoszexualitásra mutató jelet látnak. Ez a kompromittálónak tűnő epizód azonban önmagában nem bizonyító erejű, de ha jobban belegondolunk, ez alapján nem lehet kizárni valamiféle szexuális rituálét vagy mágiát sem.

Ha ezen túllépünk és képesek vagyunk különválasztani az előbbi aspektust a szexualitásnak a beavatásban betöltött szerepétől, akkor új dimenzió nyílik meg előttünk. Észrevehetjük ugyanis, hogy szinte minden korszakban találunk precedenst a szexus és a spiritualitás mélységes, metafizikai kapcsolatára. Következésképpen a nemiség és a beavatás, illetve azok szakrális jelentősége egyáltalán nem idegen az ősi misztériumoktól. Ha ezt tudjuk, akkor nem lepődünk meg azon sem, hogy létezik olyan beavatási rítus, amelyben az alanynak meg kell halnia – szimbolikusan és szó szerint is –, hogy utána újjászülethessen. Ha ily módon értelmezzük a Jézus és Lázár között történteket, akkor annak szakrális olvasta domborodik ki.

Ezek után már világos, hogy János evangéliuma miért olyan felbecsülhetetlen ebből a szempontból. Tudniillik, ez az egyetlen, amely Lázár feltámasztását – még ha csupán érintőlegesen is – egyáltalán megemlíti!

 

Összefoglalva az eddigieket, egy beavatási rítusnak a leírása is lehetne az, ami Lázárral történt. Ráadásul a halálon kívül a szexuális mágiával való operálás sem zárható ki a történetből.

 

A következő érdekes részletre Márk elveszett evangéliuma világít rá.

„És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.”

(Márk 10, 46)

 

Szóval, bementek Jerikóba és már jöttek is ki. Szinte érthetetlen, hogy miért kell a megérkezést említeni, ha az elbeszélő a hangsúlyt a távozáskor zajló eseményekre akarja irányítani. Az evangéliumokban igazán nem elvárás, hogy minden aprócseprő részletről tudósítsanak, sőt gyakoriak benne a „csak valahol felveszem a fonalat és mesélek” típusú kezdetek. Egyszóval, semmi nem indokolja, hogy a Jerikóba érkezést ugyanannak a mondatnak az elején említsük, amelynek a második felében már a távozásról van szó. Hacsak nem…

Hacsak nem vágtak ki egy részletet a sztoriból. Márk titkos evangéliuma éppen erre enged következtetni, merthogy a megtalált iratban a következő sorokat olvashatjuk:

„És ott volt a húga az ifjúnak, akit Jézus szeretett, és az ő anyja, és Szalómé, Jézus pedig nem fogadta őket.” (Az anya alatt Jézus anyját érti a szerző.) Ismét azzal van dolgunk, hogy adott egy ifjú, akit Jézus szeretett. Ő az ifjú János, Betániai Mária bátyja.

A János evangéliumból azonban kiderül, hogy „az ifjú, aki Jézus szeretett” Lázár. Íme: „Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.”

 

Ezek után felvetődik a kérdés: akkor Jézus két ifjút szeretett? De nem! Mivel a Lázárt jelentő Lazarus a görög Illés megfelelője. Azt pedig elég sokan tudják, hogy Keresztelő Jánost tartották Illés próféta reinkarnációjának. Itt nagyon úgy tűnik, hogy egy kis csavarintással, szócsavarással, vagy csalással van dolgunk, hiszen a nevek egyes jelentései szerint a következő megfeleltetés adódik: Lázár = Illés = János képlet áll fenn.  Vagyis Lázár és János, a szeretett tanítvány ugyanaz a személy.

A János evangéliumban egyértelműen Betániai Mária keni fel Jézust, akiről Lukács úgy nyilatkozik, hogy olyan nő volt, aki vétett az zsidó törvények ellen (harmartolosz). Betániai Mária viszont Lázár (János, a szeretett tanítvány) testvére. De miért kellett mindezt ennyire megbonyolítani és eltitkolni?

 

Egyes kutatók feltételezik, hogy az sem a véletlen műve, hogy Betániai Mária (aki vélhetően Mária Magdolna volt) felkente Jézust egy meglehetősen drága nádrusolajjal. Ők arra a konklúzióra jutnak, hogy Mária egy szertartást végző papnő, aki szent olajjal avatja be Jézust egy misztériumba, jóllehet a tanítványok előtt ez az aktus teljesen homályba burkolózik. Itt a misztérium – mint arra több utalást is találunk – nem más, mint a temetés, vagyis Jézus közelgő halála.

Nem érdekes, hogy a Krisztus szó Felkentet jelent, s a kanonizált evangéliumokban sehol máshol nem beszélnek felkenésről, csak Mária esetében? (Talán még Keresztelő Szent János keresztelése fogható ehhez.) Azért sem beszélhetnek az evangéliumok felkenésről, mert a felkenés eleve nem zsidó, hanem pogány szokás volt.

 

Annak idején szent király felkenési rítusa egy pogány tradíció volt, amelynek az előkészületeihez hozzátartozott, hogy a nő megkente a férfi fejét, lábát és a nemi szervét. A papnőt a ceremónia során megszállta a nagy istennő, ily módon árasztotta el a behatolás során az isteni erőt a királyt. Ez volt az úgynevezett „szent házasság”. Ezzel egyszersmind isteni tudáshoz és erőkhöz jutott a férfi, továbbá kihangsúlyozandó a felkenés hatására történő megtisztulás és felszentelődés. A papnő tehát az istennő képviselője, aki a hierosz gamosz alatt átszellemül és egyesül a királlyal, akinek ily módon meg vagyon írva a végzete: az elkerülhetetlen áldozati halál, amely után harmadnapra feltámad.

 

Ilyen típusú szertartással sokszor találkozhatunk az ókori misztériumiskolákban, azok magasabb fokain. Legjobb példa erre Ízisz istennő, akinek a jelek szerint a papnője, vagy legalábbis misztériumainak letéteményese, lehetett Mária Magdolna. Az Íziszhez kapcsolódó rítusok által a beavatott tudatát megőrizve léphetett be Ozirisz birodalmába, vagyis a túlvilág szféráiba.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..