Jézus, Betániai Mária és Mária Magdolna kapcsolata
2013-02-22

Miért jelent fenyegetést Mária Magdolna személye a római egyház számára? Melyik Mária kente fel Jézust? Egyáltalán mit jelent ez a felkenés? Miben mondanak ellent egymásnak az evangéliumok? Mely egyházi dogmákat döntötték meg a kutatók az elmúlt években?

 

Nem az első alkalom, hogy ezt a témát feszegetem, mivel számos olyan megközelítési módot és tisztázandó tényt kínál, amely a mostanság érezhető leleplezések korszakába jól illeszkedik.

Az egy sarkalatos kérdés, hogy Mária Magdolna, Betániai Mária és az „ismeretlen bűnös asszony” három különböző személye-e, vagy egy és ugyanaz.  Az első személyről azt hittük eddig, hogy ismerjük. Egyelőre maradjunk ennél a feltételezésnél, bár érezhetjük, hogy a Biblia annyira megnyirbált szent könyv, hogy aligha vehetjük szó szerint minden közlését, kivált a kulcsfigurákra vonatkozóakat. Betániai Mária annak a Lázárnak a nővéreként vonult be a Könyvek Könyvébe, akit Jézus támasztott fel holtából. A Lukács evangélista által említett „bűnös asszony” talán azonos azzal a nőszeméllyel, akiből Márk szerint hét ördögöt űzött ki Jézus. Ebből származik az azóta már revideált „Mária, a szajha” képe, mely a bűnbánó és megtérő asszony archetípusaként az egyház egyik legnagyobb vonzerejét jelentette az eltévelyedett asszonyok számára.

Sok kutató osztja azt a nézetet, miszerint a „hét ördög” kifejezés egyfajta istennői misztériumba történő beavatás jelképes megfogalmazásából maradhatott vissza, amely a túlvilágot őrző hét kapuőrre utal.

 

Be kell ismernünk, hogy nagyon megindító és sokatmondó képet őriz a Biblia Magdolna és Jézus találkozásáról. Íme!

„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.           

És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.

És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.

És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.

És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!”

(Lukács 7, 36-50)

 

A fenti sorok a megtérés és az isteni megbocsátás eszméit hordozzák, melyeket ezúttal Jézus gyakorol, ám Lukács elhallgatja a nő nevét. Nem így János evangélista, aki mellesleg nem Kafarnaumba, hanem Betániába helyezi ezt az eseményt, s kijelenti továbbá, hogy a testvérek: Márta, Lázár és Mária házában történt mindez. Ebben az olvasatban ráadásul Mária keni fel Jézust.

Hogy ne legyen egyszerű, ezt az eseményt Márk és Máté evangélisták is megemlítik. Mindketten Betániába helyezik a történetet, viszont egy leprás házába utalják azt. Az időpontokkal is nagy a kavarodás, mert János szerint hat nappal, Máté és Márk szerint viszont mindössze kettő nappal az utolsó vacsora előtt történik az ominózus eset. Lukács viszont ezzel ellentétben Jézus munkásságának elejére teszi a történetet, s nem a végére. Mindenesetre, a tradíció értelmében Jézus Betániából indult fel szamárháton Jeruzsálembe, hogy az isteni végzetét beteljesítse.

 

Összességében, ha szigorúan a mai Biblia alapján elemezzük az eseményeket, akkor bizony gondban vagyunk, amennyiben ki akarunk igazodni Mária Magdolna személyén és Jézushoz fűződő viszonyán.

 

Ámde, ha ismerjük Dr. Morton Smith ókortörténettel foglalkozó professzor által 1958-ban Mar Sabában felfedezett dokumentumot, akkor más a leányzó fekvése! Az egyetemi oktató Alexandriai Kelemen 2. században készült levelének a másolatára lelt rá, amelyet Márk apostol írt. A levél pedig érdekes utalásokat, sőt idézeteket tartalmaz egy bizonyos titkos evangéliumból, amely akkoriban az egyházatya szerint igencsak felbőszítette a klérust.

A szóban forgó levélben Kelemen elismeri, hogy ez az evangélium hiteles és olyan ezoterikus tanításokat tartalmaz, melyeket nem akartak felfedni a keresztény hívők előtt. Ha pedig ez így van, akkor megdőlni látszik egy sor eddigi dogma, melyek érintőlegesen a következők:

  • a kereszténység pogány hagyományokon alapszik
  • a római egyház az ókori misztériumiskolák mintájára emberi közbenjárással született
  • a péteri hagyományokat öröklő egyháznak komoly köze van az okkultizmushoz
  • a keresztény egyház részben úgy működött eddig, mint egy titkos társaság, hiszen egyes tanításokat szemmel látható módon nem osztott meg a híveivel
  • Jézusnak voltak olyan tanításai, melyeket ezoterikusnak nevezhetünk
  • Jézusnak, a Megváltó-jelöltnek, volt nemi élete, sőt egyes tanításai szexuális természetűek voltak

 

Itt emlékeztetnék egy korábbi cikkemre, melyben Karpokratész követőiről, a karpokratiánusokról írok, akik azért számítottak eretneknek a maguk korában, mert tanításaikat Mária Magdolna, Márta és Szalómé titkos tanításaiból eredeztették.

 

Visszatérve a címben megadott témához, Betániai Mária a hajával törli meg Jézus lábát mindenki előtt. Tudjuk, hogy a haj kibontása és annak kibontva viselése a korabeli zsidó törvények szerint csakis akkor volt elfogadható, ha az a férjnek, s a férj előtt történt. Ellenkező esetben, mint amilyen a János evangéliumában leírtak, kötelező érvényű válóoknak minősült – legalábbis Timothy Freke és Peter Gandy brit szerzők szerint. Említett két auktor ebből azt a következtetést vonja le, hogy Mária és Jézus legalább szeretők, ha nem egyenesen házasok lehettek. Ez a megállapítás természetesen önmagában nem állja meg a helyét, de mindenesetre elgondolkodtató. Betániai Mária és Jézus közeli kapcsolatot ápoltak egymással a jelek szerint. De vajon mi lehet a kapcsolat Betániai Mária és Mária Magdolna között?

 

Ma sokan úgy tudják, hogy a „rossz hírű” Mária alighanem Magdala vagy Magadan városnév után kapta a nevét, ami imígyen azt jelenti, hogy „Mária, a magdalai”. Továbbá tudni véljük, hogy Magdala a Galileai-tó partján állt. A probléma csak az, hogy Josephus Flaviustól biztosan tudjuk, hogy az el Mejdelnek nevezett mai várost annak idején Tarichea néven ismerték. Minden eddigi kutatást egybevetve, kijelenthetjük, hogy nem is létezett semmiféle Magdala.

Hasonló nevű várossal csak jóval távolabb, Egyiptomban találkozhatunk Magdolum, valamint Etiópiában Magdala néven. Így igen valószínű, hogy Mária Magdolna onnan kaphatta a nevét. Ez sok mindent megmagyarázna. Így többek között azt is, hogy miért értett a felkenés rítusához, s miért nem respektálta a helyi zsidó szokásokat és kulturális szabályokat, avagy miért számított annyira idegennek (külföldinek) még az apostolok számára is, s miért nem nézték jó szemmel a Jézussal történő bizalmaskodását. (Nem beszélve arról, hogy nő volt, akit a zsidó hagyományok szerint merőben más jogok illetek meg, mint a férfiakat.)

A szellemtudomány úgy tartja, hogy Jézus életének egy részét Egyiptomban töltötte. A spirituális tradíció szerint részben ott készítették fel a missziójára, így egyáltalán nem földtől elrugaszkodott következtetés az előbbi okfejtés. Különösen annak fényében hihető, hogy Magdolna több időt töltött Egyiptomban, mint Galileában. Az apokrif evangéliumokból kiderül, hogy Magdolna viselkedése merőben kirítt a héber nők szokásai és normái közül, mivel kifejezetten független, rámenős és szinte bántóan szókimondó volt, ami akkortájt egy nő számára nem volt megengedett azon a vidéken, abban a kultúrkörben.

 

Végül, Margaret Starbird rámutat a Magdala szó különféle jelentéseire: torony; magasztos, fenséges, pompás. A Magda név jelentése pedig elsősorban szűz, de jelképesen pompás lény. Ezen a nyomvonalon elindulva következtet arra a Magdolna-kultusz kutatója, hogy esetleg a bibliai „a Magdolna” kifejezés nem is annyira név, mint inkább egyfajta rang. De miféle rang? Talán valamiféle pogány, azaz nem keresztény kultusz főpapnője lehetett Magdolna? Netán Jézus ezt tudhatta is?

Mellesleg ez a körülmény részben megmagyarázná, illetve alátámasztaná Márk titkos evangéliumát és Jézus titkos tanításait egyaránt, amelyeket a különféle Máriákkal igyekeztek jól elkendőzni és elmosni. A kérdés teljes megválaszolásához azonban foglalkoznunk kell Jézus és a szexus kapcsolatával.

 

Boldog napot!