Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Jézus utolsó napjai

Jézus perének és kivégzésének körülményei máig gyötrik a zsidók és a keresztények lelkiismeretét. Teljes joggal. Ezúttal azt elemezzük ki, hogy a fennmaradt emlékek szerint mi történt Jézus Krisztussá válása után. Majd egy külön cikkben pedig az eltitkolt események némelyikéről is fellebbentjük a fátylat.

 

Jézus a Húsvétot i. sz. 30 vagy 33 tavaszán a leghűségesebb tanítványaival szerette volna megünnepelni. Jézust akkoriban sokan félreértették, mivel csupán a csodákat és az Erő megtestesülést látták benne, akit majd királlyá választanak, és aki majd megszabadítja Izraelt minden bútól-bajtól és balsorstól. Lukácstól (19,11) úgy tudjuk, hogy az emberek „azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa”.

Ámde Jézus szónoklatainak és példázatainak mélyebb, valódi értelmét még a tanultabbak közül sem sokan értették, vagy nem akarták tudomásul venni. Egy ilyen miliőben Jézus elérkezettnek látta az időt arra, hogy Izrael vallási központjába kinyilvánítsa az üzenetét, missziójának legfőbb doktrínáit. Nem mintha addig nem prédikált volna, de ő is egy válaszra várt a néptől: vajon elfogadják-e őt? Vajon képesek-e az emberek a paradigmaváltásra? Hiszen fellépése egy új korszakot nyitott meg, s ezt mindenki tudta.

 

Jézus messiásként vonult be Jeruzsálembe, kikergette a templomból a kufárokat és prédikációkat tartott. Egy nappal később a Templomban elmondja híres példázatát a kegyetlen szőlőmunkásokról. Károli Gáspár interpretációjában így hangzik a történet:

 

„9. És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

10. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

11. És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

12. És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

13. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

14. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

15. És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

16. Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!

17. Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

18. Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

19. És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.”

 

Ha meggondoljuk, hogy pár nappal korábban végezték ki Keresztelő Jánost – a történelem szerint –, valamint hogy addig szinte minden prófétának milyen hányattatott sorsa volt, akkor Jézus szavai célba találtak a farizeusok számára. Különösen, amikor a szőlőskert és Izrael közötti párhuzamra gondolunk. Nagyon úgy tűnhetett számukra, hogy nincs választásuk: jön a reform és a változások áradata elsodorhatja őket, hacsak nem lépnek időben.

 

További kínos pillanat lehetett, amikor Jézus szavaiból kiviláglott, hogy itt ő lesz a góré, vagyis az új világrend piramisának a csúcsán majd ő fog állni. Kajafás is nyílván végigfuttatta magában az alternatívákat, amint azt János fel is jegyezte (11,50): „jobb nékünk, hogy egy ember halljon mega népért, és az egész nép el ne vesszen”. Így gyorsabb megszületett a letartóztatás és a megtorlás terve a főpapi grémiumban.

 

Az evangéliumok és a spirituális tanítások sok eltérést mutatnak innentől kezdve. De most maradjunk a kanonizált (legyártott) történetiségnél, hiszen a kereszténységet „megfelelő” ideológiai alapokra kellett helyezni, s éppen a húsvét körül eseményeket kellett úgy beállítani, hogy az a potenciális hívőkben az üdvtörténet katartikus és elsöprően vonzó érzetét keltse.

Ebben pedig szerepe van Péter esendőségének, akinek megjósolja Mestere, hogy a kakasszó előtt háromszor fogja őt megtagadni, ugyanakkor viszont reá építi egyházát. Micsoda képzavar és ellenmondás! Másfelől érthető a kettősség: gyarlóság és erény, bűnbánat és üdvözülés – ez volna az ember keresztény útja az egyház szerint. Szóval Péter háromszor tagadja meg/árulja el Tanítóját, majd később ő válik a példává és a fundamentumává az apostoli méltóságnak.

 

Nem szeretnék moralizálni, de valahogy a tanítványok nem valami jól vizsgáznak akkor, amikor Jézus kért tőlük valamit. Például a Gecsemáné kertben miután ő elvonul imádkozni, azt kéri tanítványaitól, hogy virrasszanak vele és vigyázzanak rá. Alig telik el egy óra, visszatér és alva találja az apostolokat. „Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem?” (Máté 26,40) Ezután ismét megkéri őket, hogy vigyázzanak és imádkozzanak vele. S újra megtörténik a baki. Amikor visszatér, ismét álomba szenderülve találja a tanítványait. Ne törjünk pálcát az apostolok felett, de azért tárgyilagosan jegyezzük meg, hogy sikertelenek ebben is.

Ezután megtörténik Jézus elfogatása a főpapok jóvoltából, majd az evangéliumok ismét eltérnek egymástól. A Szanhedrin koholt vádja Jézusnak ama mondatából származtatható, mely szerint Ő Krisztus, Isten fia. Így kész is az ítélet ürügye, vagyis az istenkáromlás. Csak akkor miért nem a szokásos ítéletet szablyák ki, ami ilyen esetekben a megkövezés?

Elképzelhető, hogy halálos ítéletet nem szabhattak ki, ezért Pontius Pilátus helytartóra hárították a felelősséggel együtt a halálítélet kimondását is. Végül, a nép lázítása, felbujtása, uszítása elégségesnek bizonyult a kereszt általi halálhoz, hiszen minden, a Római Birodalom elleni agitálás, izgatás egyenértékű volt a királyság intézményének restaurációjával.

 

Mindez a kálvária itt véget is érhetett volna, ha nem történik egy rendkívüli esemény, tudniillik a feltámadás, amelyen a szkeptikusok a mai napig vitatkoznak. Ugyanakkor örök kérdés marad, hogy Jézus tanításai és tervének megfelelő tanai a korai, majd a későbbi egyháziassá váló keretek között megőrizték-e romlatlanságukat, teljes makulátlanságukat és hitelességüket?

A fő gondot nem az jelentette, hogy ne támadt volna fel a Megváltó, hanem hogy Ő nem akart újra színre lépni, mint ahogyan a tanítványai kérték. A legtöbb hívő csalódott és köddé vált, mert ők nem ezt várták. A hagyományt viszont megalapozták a csodák, melyek egy ideig szóbeszéd tárgyát képezték, és azután még jött a pünkösd, aminek nyomán a tanítványok szintén kisebb-nagyobb csodákra lettek képesek. Kérdés, hogy vajon valóban az apostolok nyomdokaiban lépkednek a hívők, vagy egy idő után már csak a köntösükben tetszelgők ködös útját járják?

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..