Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Karácsony a szellemtudomány fényében

Sokféleképpen megközelítettük már életünk során a karácsonyt. Vallási oldalról, mitológiai szemszögből, spirituálisan, kultúrtörténetileg stb. De vajon mivel mond többet vagy állít mást a szellemtudomány az évkör eme fő ünnepéről? Minek állítunk emléket, s mire emlékezünk ilyen idő tájt? Hogyan kapcsolódik Krisztushoz a karácsony eredeti ünnepe? Mi a karácsony misztériuma a szellemtudomány fényében?

Első körben lényegnek tartom, hogy pár szóban jellemezzem a szellemtudományos megközelítési módozatokat. A szellemtudomány egyik célja, hogy megismerje, megértse az érzékfeletti világok lényeinek és folyamatainak a működését, ezen kívül az egyéni ember, vagyis az individuum mint megismételhetetlen isteni lény számára megvilágosítsa az Istenhez vezető utat a szellemvilágbeli tényeken keresztül.
Sokféle szellemtudomány létezik, illetve fejlődött ki az évezredek alatt, számos misztériumiskola működött és működik ma is, ezért közös nevezőt a fentieken kívül én ezúttal nem állítanék fel közöttük. S most lássuk a karácsonyt!

Az egyik legfontosabb „tévedése” a ma élő embereknek az, hogy a karácsonyt a szeretet ünnepének tartják. Pár sor múlva mindenki érteni fogja, hogy ez miért önbecsapás és önámítás. A dolog természetesen nem ott kezdődött, hogy i. sz. 350-ben I. Gyula pápa önkényesen ráültette az akkor már évszázadok, ha nem évezredek óta létező és jól működő termékenységkultuszok és a misztériumvallásokra a karácsony ünnepét, mint Jézusnak a földre érkezésére visszaemlékező örömünnepet. S még csak nem is Jézus kb. kétezer évvel ezelőtti születésével indult el a karácsony világhódító útjára.

A karácsony, ahogyan korábbi cikkeimben bemutattam, ősibb ünnep, mint maga az emberiség. Konkrétan azt a szellemiséget, azt a csodálatos isteni ideát, akiből a Karácsony Szelleme lett, és akit ma is ekként tisztelünk, eredetileg Atlantiszban a 12 főangyal egyike, jelesül, az Örökkévalóság Angyala  alkotta meg, hogy az akkori és a későbbi lények számára egy angyali eredetű, de részint az emberekből kicsatolódó, felszabaduló energiákból is (!) álló formaadó harmónia legyen. A Karácsony Szelleme minden évben megújul, újjászületik és egyfajta csoportszellemként – de nem olyan szellemként, mint amit az átlagember ért alatta – tevékenyen részt vesz az emberiség evolúciójának fejlesztésében azáltal, hogy tömény, angyali, pozitív energiákat áraszt a lelkekbe, megnövelve ezzel az emberré lett lélek szeretetre való hajlamát és hajlandóságát, tisztítva ezzel múltja karmikus terheit, gyógyítva ezáltal a személyiség múltban szerzett sebeit és tanítva az individuumot a jóra. Ez lenne a szeretet szellemisége.

Ehhez képest az emberi psziché szeretetéhségének veszélyesebbnél veszélyesebb, rosszabbnál-rosszabb túlkapásairól és kielégítetlenségéről szól sokaknál a karácsony. A szeretetünket eléggé képmutató módon csak ebben a néhány napban, kizárólag bizonyos emberek felé, többnyire tárgyakon keresztül és sokszor érdekek szándékával tűzdelve fejezzük ki. Ezzel lényegében mindent elmondtam, ami igazolja, hogy a krisztusi, azaz „egyetemes” szeretettel köszönő viszonyban sincs azzal, amit az emberek karácsonykor művelnek.
Az hagyján, hogy fogalmuk sincs, hogy miért állítanak karácsonyfát, s az mit is szimbolizál, de sokszor kifejezetten a feszült, güriző-kapkodó készülődésé, az ajándékozásé és a zabálásé a főszerep, s nem a szentségé. Hiányzik az önzetlenség az emberekből, amely szellemtudományi szempontból az egyik legfontosabb tulajdonsága Krisztusnak. Az egó és az önérdek takarja ki az emberekben a szeretet. Az pedig, hogy jól becsomagoljuk mindenféle ajándékba és egyéb szokásba a „szeretetünket”, s évente egyszer kimutatjuk, még nagyobb önbecsapás. Azután elmegyünk a templomba és megünnepeljük magunkat, merthogy az is inkább rólunk szól, mint Krisztusról és a karácsonyról.

Nyilván sem a szellemtudomány földi képviselői, sem Isten nem várja el, hogy az emberek imádják egymást, de az sem jó, ha 365 napra lebontva csak önmagunkat szeretjük. Világos, hogy a Fény megszületésének ünnepén sem kell vallási köntösbe öltöztetett, álszent cselekedeteket művelni csak azért, hogy elkápráztassuk magunkat és másokat. De a krisztusi szeretet lényege éppen az emberek közötti, valamint Isten és ember közti valódi elfogadáson, bizalmon és tiszteleten alapuló szeretet.

A szellemtudomány ezt a fajta szeretetet nem annyira a hitből, sokkal inkább a tudásból vezeti le. Tudni és a szerint élni pedig manapság csak kevesek sajátja. A szeretet egy olyan erő szellemtudományos szempontból nézve, amely az adással nemhogy nem fogy, hanem kifejezetten szaporodik. Vagyis úgy teremt bőséget, hogy teljes önmagát adja, bizonyos értelemben „feláldozza”. Nem fecsérli, nem tékozolja, nem oktalanul, céltalanul és béna módon (viszonzást remélve) adja, hanem tudás alapján nyújtja, mintha az egyfajta szolgálat lenne. Merthogy valójában a szeretet Isten szolgálatának egyik módozata. A szeretet nem fenyegetések, tiltások és tabuk halmaza, amely kifejezi, hogy mit ne csináljunk, hanem az igenek sokasága, amit másokért is szívvel-lélekkel teszünk.

Még egy szellemtudományi szempontból fontos adalékot idéznék ide, amely talán új megvilágításba helyezi a karácsonyt. Tegyük fel a következő kérdést magunknak: mikor született Krisztus? Ha már karácsony van és betlehemezés, karácsonyfa állítás meg hasonlók, akkor úgy vélem, helyénvaló ez a kérdés.
Csakhogy a válasz késik, merthogy törni kezdjük a fejünket, de biztosan nem tudunk. Ha megvizsgáljuk a keresztény szentiratokat, akkor sem leszünk sokkal okosabbak. Mintha hiányozna ez az adat, mintha kimaradt volna a Bibliából. Sebaj, nézzünk utána máshol: a pogány írásokban, az apokrifekben, a szellemvilágban esetleg…

Nos, először is nem az számít, mikor született Jézus, mert ő egy befogadó kehely volt és nem maga Krisztus, akire karácsonykor megemlékezünk. Tudniillik Jézus és Krisztus nem ugyanaz. (E helyen nem fejtem ki miért.) A másik fő kérdés, hogy kicsoda Krisztus? Erre a szellemtudománynak elképesztő válasza van: nem csupán az a valaki, akit eddig megismert a világ. De erről is majd egy másik alkalommal részletesen. A karácsony ahhoz áll a legközelebb a bibliai történetben, amikor Jézus és Keresztelő János először találkozik és Jézus megkéri Jánost, hogy keresztelje meg őt vízzel. Ezzel az aktussal indul el egy korszakváltás, mely több lépcsőből áll, de valamit abszolút jelez. A víz- és a tűzkeresztség felcserélődésén kívül, melyből az előbbi az elmúló, utóbbi az eljövendő korszak szimbóluma, jelöli azt is, hogy visszatér a négy őserő a világba.

Egyiptom lezárultával ugyanis a tűz, a víz, a levegő és a föld elem angyalai elhagyták a földi kasztokat, ezért érte annyi csapás az emberiséget akkoriban. Az új korszakot pedig Jézus, János és a többiek indították el. Ennek a nyitánya volt, amidőn Jézust a Jordán vizében megkeresztelte János. Jézus akkor azt mondotta: „Most minden szint igazságát betöltjük”. Ekkor jöttek létre újra az angyali és az emberi világok közötti hidak, s ezután térhetett csak vissza a föld és a levegő angyala. János képviselte a víz elemet, míg Jézus a tüzet. Onnantól Jézus tűzzel, illetve a Szentlélek erejével keresztelt. A karácsony ennek is emléket állít, mert ilyenkor újra és újra megnyílnak az angyali kapuk.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..