Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

KERESZTELŐ JÁNOS TÖRTÉNETE

Hivatkozhatnék a szinoptikus evangéliumokra (szünopszisz – együtt látás; így nevezik Márk, Máté és Lukács evangéliumát azért, mert nagyon hasonlítanak egymásra), valamint János evangéliumára, az Apostolok cselekedeteire, Josephus Flavius A zsidók története című munkájára és megannyi apokrif vagy még annál is merészebb, spirituális forrásra, de nem teszem. Ehelyett ismerjük meg a karizmatikus és mély benyomást keltő Keresztelő Jánost összességében úgy, ahogy van. Mert megkérdőjelezhetetlen tények egyszerűen nincsenek. Na, de a hit emberéről, Isten emberéről beszélünk, nemde?

 

JERUZSÁLEM KORABELI LÉGKÖRE

 

Keresztelő János korában három vezető vallási csoport osztozott a hatalomból: a szadduceusok, a farizeusok és az esszénusok. Mielőtt valaki tájékozatlanságból ítéletet mondana bármelyik csoportosulás felett, ismerje meg őket alaposan. Mindegyiknek megvoltak a sziklaszilárdnak tűnő hitelveik, mindegyik irányzatnak voltak apokaliptikus látomásai, volt túlvilágról szóló felfogása, szigorú szabályokkal rendelkeztek a mindennapi életre vonatkozóan, s kultuszaikat igaznak és tisztának hitték. S majd elfelejtettem, mindnek megvoltak a maguk spirituális gyökerei és rituáléi.

Én nem állítom, hogy a vallási vezetőket ne hajtotta volna a hitbuzgalom, de azt igen, hogy sokakat a földi hatalom inspirált semmint a vallás idealisztikus elveinek megvalósítása. Picit olyan volt, hogy mindenki mindent akart. Kicsit mindenki gyanakvó volt az álpróféták miatt, sok volt a besúgó és az érdekember a hatalmi tervek miatt. Nagyon óvatosnak kellett lenni, ki hogyan fogalmaz, mert pillanatok alatt a börtönben vagy kirekesztve találhatta magát. Ezért Keresztelő Jánosnak és Jézusnak is éppen elég kihívást jelentett úgy szónokolni éveken keresztül, hogy a sok spion lépten-nyomon ott legyeskedett körülöttük.

Meg aztán egy ennyire vallásos rutinban élő népességet el kellett tudni kápráztatni valami újjal, ami még vonzó is a számukra, s amire szívesen időt szánnak. Jeleket, csodákat, gyógyításokat, tehát bizonyosságot kellett tenni akkoriban annak, aki vallási vezető vagy népvezér akart lenni. Aki pedig átlépett bizonyos határokat, mint ahogyan Keresztelő János és Jézus is tette, azoknak számolniuk kellett az elodázhatatlan következményekkel. Könnyen rásüthették valakire az „ördöggel cimborál”, az „elmeháborodott” és az „istenkáromló” bélyegeket, s onnantól már nehéz volt magyarázkodni.

 

AMI A BIBLIÁBÓL NEM DERÜL KI

 

Miként teltek János gyerekkori és kamasz évei? Hogyan alakult ki és fejlődött a próféta gondolatvilága? Kiktől tanult és kapott felkészítést az isteni küldetésére? Mikor költözött ki a pusztába? Mikortól prédikált a bűnről és a bűnbocsánatról? Nős volt-e? Voltak-e leszármazottai? Nem ismerjük a véleményét sarkalatos kérdésekben: a korabeli zsidóság, a nem zsidók, a rómaiak, a nélkülözhetetlen mindennapi dolgok tekintetében? A Biblia szerzői, tehát azok, akik elvileg szemtanúk voltak, mennyire voltak elfogulatlanok Keresztelő Jánossal, illetve mennyire akarták a saját igazságaikat akaratlanul is belecsempészni az utókor János-képébe? Vajon minden információ eljutott a korabeli forrásokból a 21. századi hívőhöz vagy kutatóhoz?

Ezen felül az olyan források, mint Josephus Flavius művei, nem mindig épülnek valós tényekre, hiszen János halála és Josephus születése között legalább egy évtized telt el, tehát az információi közvetettek.

 

KERESZTELŐ JÁNOS ÉLETE

 

Izajás próféta megírta: „Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat.” A pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

Jézus nyilvános fellépésekor Keresztelő János a Jordán mellett indított bűnbánó és keresztelő mozgalmat. „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik éve az október 27. és szeptember 28. közötti időre utal, valószínűleg a Krisztus utáni 28/29. évben. Tulajdonképpen ez az egyetlen közvetlen évmegjelölés evangéliumainkban.”

 

Lukács szerint János fellépése előtt a pusztában élt. Qumrán jámborai a júdeai pusztában, távol a bűnös világtól és az elvilágiasodott templomtól készültek Isten végső megjelenésére. János nem ígért semmiféle megmentő csodát, amely igazolhatta volna őt. A hagyomány egyetlen csodáját sem említi.

 

A János-evangélium Betániát, később pedig a Szalim közelében lévő Ainont nevezi meg János működési helyéül. Keresztelő János többnyire bőrövvel összefogott teveszőr ruhát viselt és meglehetősen szerényen étkezett. Jánosban a zsidók a régi prófétákra ismertek. (például Illésre) „Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához!” – hirdette.

Az Eljövendőről ezt állítja:,,Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti”. Illetve vallja, hogy az utána jövő erősebb Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, azaz Isten népének igaz tagjait megmenti, és a bűnbánattól elfordulókat megsemmisíti. Mindenkit egyöntetűen megtérésre szólít fel.

 

Keresztelő János ki nem állhatta az elbizakodottakat és a kevélyeket. ,,Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám a mi atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”

 

Heródes Antipász negyedes fejedelem hallani sem akart a megtérésről. Keresztelő János igaz prófétaként emelte fel szavát az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen, aki elcsábította mostohatestvére feleségét, Heródiást. Ezért jó oka volt Heródesnek elfogatni Jánost. Josephus Flavius-tól tudjuk, hogy Mahérusz (Machaerus) várába zárták, a Holt- tengertől keletre, ahol Heródesnek pompás palotája volt. Tulajdonképpeni ellenfele, Heródiás (Heródes felesége) csak az alkalmat várta, hogy a kellemetlen erkölcsbírót végleg félreállítsa az útból. Megtalálta a módját, hogy mostohalányának, Saloménak tánca révén egy nagy ünnep boros hangulatában csapdába ejtse a kéjsóvár vénembert és szörnyűséges ajándékot követeljen tőle: a rab János fejét.

 

Jeruzsálem vezetői (farizeusai) hivatalosan is kérdőre vonták a Keresztelőt, hogy őbenne tisztelhetik-e a Prófétát, az Üdvözítőt. Heródes egyébként lázadástól tartott, de nem akart semmit a véletlenre bízni.

Azt nem tudni, hogy Jézus csak a Keresztelő fogságba vetése után kezdte-e meg a tanítást, vagy vele párhuzamosan. Mindenesetre Keresztelő János előkészítette Jézus munkásságának útját.

 

A KERESZTELŐ KÖRÜLI BONYODALMAK

 

Tanítványai nem Jézusban, hanem Jánosban látták Isten végső küldöttét, ezért csakhamar rivalizálni kezdtek a Krisztus-hívőkkel. Tanítójuk, János előtt is háborogtak Jézus keresztelésének sikere miatt: ,,Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, és az emberek tódulnak hozzá.”

 

Lukács evangéliuma elmeséli Keresztelő János születésének és névadásának csodálatos körülményeit, amely valószínűleg a Jeruzsálemtől 7,5 kilométernyire nyugatra lévő Ain-Karimban történt. Édesapja Zakariás, zsidó pap volt, édesanyját Erzsébetnek hívták.

János egy meddő öregasszonytól születik, apja, Zakariás, nem hisz János születésében, ezért megnémul. (Zakariás öreg korára hivatkozva nem hitt az angyalnak, aki fia születésének hírét vitte neki.)

János az élő határvonal a két szövetség, az Ó- és az Újszövetség között. Jézus mondja róla: ,,A próféták és a törvény Jánosig tartanak.” János már anyja méhében prófétává lesz. Még mielőtt látta volna Jézust, nyilvánvalóvá lett, kinek lesz előfutára. Amikor megszületett, megkapta a nevét és apja nyelve megoldódik.

 

Nota bene egyetlen más prófétáról sem állították soha: János anyja méhétől fogva el volt telve Szentlélekkel. Keresztelő János tanítványai olyan buzgók és tettre készek voltak, hogy az ősegyháznak egyre jobban kellett védekeznie János személyének túlértékelése ellen. Ezért az ősatyák tisztázni akarták a Messiás prófétai előfutárának szerepét. ,,A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed…” Bármily nagy volt is a Keresztelő, ,,aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála”; ,,Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról”.

 

,,Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára” – jelenti ki személyesen János önmagáról. Egyszer azonban felcserélődtek a szerepek, amit nem volt könnyű kimagyarázniuk, illetve helyretenniük a hittudósoknak. Ez az eset nem más, mint Jézus Jordánbeli megkeresztelkedése. Jézus ezeket a szavakat intézi Jánoshoz: ,,Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?”

 

Keresztelő János üdvtörténeti jelentősége páratlan és felbecsülhetetlen. ,,Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobb… Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál” János lényegében az utolsó próféta, aki egészen Isten országának küszöbéig vezet. Jézus maga kapcsolja össze isteni küldetését Jánoséval: azoknak, akik János bűnbánati keresztségét elutasították, kijelenti, hogy ezzel vele és küldetésével szemben is döntöttek. Minként Jánost, úgy Jézust is elutasítással, megvetéssel és természetesen félreértve fogadják:

,,Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja”

 

Jézus kétségtelenül nyilatkozott Jánosról, de Keresztelőt János eleinte nem könnyen ismerte fel Jézusban a megígért Messiást. Ezt sokan abból szűrik le, hogy egyébként érthetetlen lett volna János mozgalmának utóélete. (Keresztelő János tanítványainak későbbi térítései.) Ezt a dilemmát úgy oldották fel, hogy a János evangélium kiemeli a Jordánnál: ,,Íme, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!”, majd maga küldi tanítványait Jézushoz.

Az evangélium szerint a bebörtönzött Keresztelő János tanítványai révén kérdezi meg Jézust, vajon valóban ő az eljövendő. Mire Jézus megnyugtatja: a vakok látnak, a süketek hallanak, a közelgő Istenországát az üdvösség tettei hirdetik.

 

János nem tesz különbséget (mert nem tud) a Messiás első és második eljövetele között. Keresztelő János még nem látja át, hogy a Messiásnak először meg kell váltania az emberiség bűneit szenvedései által és csak jóval később tér vissza (második eljövetel) ítélni és helyreállítani a törvényt. E kérdés után már nem sok ideje volt hátra a Keresztelőnek.

 

Jánosról Szent Ágoston a következőket írja: ,,A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján. Ha talán magyarázatunk a tárgy méltóságához képest rövidnek tetszik is, tartalma mégis annál fönségesebb és termékenyebb.”

 

János a Koránban is szerepel. A születéséről szóló történet megegyezik a bibliaival. Életéről viszont a Korán több részletet is elárul. Így például azt, hogy az állatok sem bántották, mert felismerték benne a szent embert. Bebörtönzésének oka a Koránban az, hogy Heródes az unokahúgát, Salomét akarta elvenni, s ezt ellenezte János. Salomé pedig saját maga tervezi el a meggyilkoltatását, s nem az anyja parancsára.

 

KERESZTELŐ JÁNOS ÉS AZ ESSZÉNUSOK

 

Keresztelő Jánosról feltételezik, hogy köze lehetett az esszénusokhoz: találkozhatott velük és gondolataik hathattak az életfilozófiájára, beállhatott közéjük és részesülhetett a képzésükben, de azt sem lehet megcáfolni, hogy egyik mesterük lett volna, hiszen jóformán alig tudunk valamit a próféta korai éveiről a Biblia alapján. Legfeljebb annyit, hogy ifjúságát a pusztában töltötte. Hagyjuk meg, Kumránra illene a leírás. De hogy pontosan hol töltötte az ifjonti éveit a Keresztelő, azt nem tudjuk meg, legalábbis a Szentírásból nem. Josephus sem említi, hogy Jánosnak bármi köze lett volna az esszénusokhoz, de ez még nem cáfolj a feltételezést.

Az esszénusok tankönyveiben egy mindenható Isten alakja bontakozott ki a tanulók előtt. Sokan azzal vádolták meg az esszénusokat, hogy elveik szerint az embereknek nincsen szabad akaratuk. Tehát ők hittek a predesztinációban. A kutatók és hittudósok közül még mindig sokan nem értik vagy nem akarják megérteni az esszénusok spirituális mondanivalóját: az anyagias vagy földhöz kötött életet élő emberek tulajdonképpen önmaguktól tolják el a szabadságot jelentő angyali (isteni) tanításokat, ezáltal magukat kárhoztatják el.

Azt is kétségbe vonják a teológusok, hogy János tanítványainak köze lett volna az esszénusokhoz. Pedig aligha hihető, hogy János véletlenszerűen helyezte volna át székhelyét a Jordán alsó forrásvidékére. Sokkal elképzelhetőbb, hogy az esszénusok közelsége miatt esett a választása éppen erre a vidékre, vagy mert ő maga is közéjük tartozott.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..