Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Kereszténység spirituálisan

Megfér-e egymás mellett, vagy esetleg egymással, a kereszténység és a spiritualitás az emberben? Kizárja-e helyenként a kettő egymást? Létezik-e spiritualizált kereszténység? Ha igen, akkor ebből a szemszögből nézve, mit jelent a Húsvét szent ünnepe? Mi történik ilyenkor az emberekben és a világegyetemben?

bölcsesség5

A húsvét az egész Földet megmozgatja. A nép ünnepel, ilyenkor a koncentrált akarat hatalma nő az emberekben és a világegyetemben. A spiritualizált kereszténység valóban egy létező történet és nem csupán elvi fogalom. Az emberek generális belső igénye, hogy higgyen valamiben. Tulajdonképpen minden ember hisz valamiben, vagy valakiben: Istenben, az angyalokban, a jó szerencsében, a szebb jövőben, a túlvilágban, a Gondviselésben, a Sorsban, önmagában, illetőleg önmaga igazában és a választott vallási irányzata helyességében.

De önmagában a hit is egy olyan jelenség, ami függ attól a személytől, aki gyakorolja és természetesen attól is, hogy az adott kinyilatkoztatás összhangban van-e a valósággal és ha igen, akkor milyen mértékben hiteles.

 

A hívő emberek tömege meglehetősen heterogén, sokszínű mezőnyt alkot. Vannak, akik csak megszokásból járnak templomba, vannak, akik ájtatoskodni, vannak, akik csak könnyíteni a lelkükön, mert bűntudat gyötri őket, de azért olyanok is akadnak, akik mély, benső, lelki indíttatásból keresik fel Isten házát. Aszerint, hogy ki milyen belső alapállással rendelkezik és gyakorolja a hitét, változik a hit minősége és az életünkre gyakorolt hatása is!

Aki csak testben van jelen, de szelleme messze száll az ott hallottaktól, arra nyilvánvalóan nem vár olyan szép jövő, mint aki a testén kívül az elméjével, pláne a lelkével is átérzi, hogy a hit valódi átlényegüléssel együtt járó processzus (folyamat). Ez részint nevelés kérdése is. Koránt sem mindegy, hogy valaki milyen példát lát szüleitől, nagyszüleitől, mint ahogy az sem mellékes, hogy a belső hitélmények, megragadottság, áhítat és maguk a szellemi hitelvek, hogyan jelennek meg és kerülnek át a mindennapi gyakorlat síkjára. Egyáltalán átkerülnek-e? E szerint a hitnek különböző lelki és pszichikai funkcióit különböztethetjük meg. Most koncentráljunk a bevezetőben feltett kérdésekre.

 

Vannak, akikben nagyon is jól megfér egymás mellett a keresztény beállítottság és a spiritualitás. A spiritualitás szellemiséget és lelkiséget jelent, nem mást! Az időtlen és hamisítatlan szellemi valóságot mutatja be a spiritualitás. Miért ne férne össze a kereszténységgel, amit Krisztus is képviselt bizonyságtételeivel, a spiritualitással. (Nem csak kizárólagosan ő és nem csak az általa elindított irányzatok reprezentálták az igaz hitet. Más próféták és szentek is elindítottak hiteles hitkultuszokat és hitrendszereket.)

Spiritualitás és kereszténység együtt? A kérdés feltétele sem véletlen, hiszen egykoron a kettő áthatotta egymást, az egyik a másikból nőtt ki. A spiritualizált keresztény emberek hitereje ma is csatornákat nyit meg és szemben az anyagi kultuszban élő keresztény emberekkel, hitük átjut más síkokra. Nevezhetjük őket valóban a mai korszak „igaz hitű” embereinek. Nos, hát az igazhitűek számára az anyagi kultusz és a materiális hit fölösleges. De közelebb is vannak ők az Angyalokhoz, mint más bigott, „pontról pontra betartom” emberek.

 

A tudáson alapuló hit a lényeg. Ugyanis a tudáson alapuló hit beavatás is egyben. Nyilvánvalóan érzékelhető állapot. Aki konkrét megtapasztalásokon esik át, annak a hite tudásra épül. Az ilyen gondolkodású emberekben beindulnak a spirituális áramlatok, ez megszüli az emberi lényben az individuális lét fokozatait. Vagyis személyisége fejlődik, lelke felszabadul a terhek alól, szelleme megismeri a valóság újabb és újabb síkjait, így az egyéniség megérlelődésével átalakul az ember élete. Az igaz eszmék segítségével megfigyelheti élete nemkívánatos pillanatait és hagyhatja elmúlni őket, mivel hatalmába kerül a választás és a megkülönböztetés képessége. Ezek valódi élmények, amelyeket a spiritualizált emberek belül élnek meg. Az ilyen típusú, szellemiségű emberek nem indítanak támadást a más hitelveket vallókkal szemben, e helyett magukkal foglalkoznak, mert ez egy személyes út. Természetesen ez nem zárja ki a többi embert, a felebaráti szeretetet, de kérdem én, aki még önmagát sem ismeri, hogyan ismerhet meg objektíven másokat? Ha pedig nem ismerünk valakit vagy valamit, akkor hogyan és legfőképpen mit szeretünk benne? Vajon az minőségi szeretet?

 

A valódi személyes spirituális élmények az igazhitű, keresztény emberekben felépítik a kozmikus öntudatot. Tehát a spiritualizált keresztény ember egy egységet teremt önmagában, majd a megismerés fokozatain keresztül a környezetével – embertársaival és a természettel –, ezután pedig a kozmosszal tapasztalja meg az egységélményt, s mindezeken keresztül élő, tapasztalható összeköttetésbe kerül az isteni világokkal és magával a Teremtővel. Ez is egy evolúció, igaz, picit más, mint amit eddig sokan megismertünk.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..