Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

KIRÁLYOK ÉS ALKIMISTÁK

Aranycsinálás művészete

 

Az alkímia (Al-Chemia) arab eredetű szó, amelynek jelentése „a Fekete”. Pontosabban a Fekete Föld tudománya, merthogy akkoriban a Nílus által megtermékenyített Egyiptom hívták Fekete Földnek, s az alkímia onnan indult világhódító körútjára. Az alkímiát Thot isten mentette át az ősi mitikus kontinensről, Atlantiszból.

 

kiralyokesalkimistak2

 

Thot lényegében azonos a történelemből ismert Hermész Triszmegisztosszal, a Háromszorosan Nagy Hermésszel. Egyiptom hanyatlását és lezárását követően görög és arab közvetítéssel került az alkímia művészete Európába, de alapvetően hiányzott a szellemi színvonal, amelynek segítségével az aranycsinálás művészetét megérteni, hovatovább, gyakorolni lehetett volna. Természetesen manapság már önmagában az aranykészítés is elegendő ok volt arra, hogy felkeltse a nyugati szellemi elit és uralkodói kör alkímia iránt érzett vonzalmát. Sokan próbálkoztak alkímiai praktikákkal. De itt gyorsan le kell szögezni, hogy nem a fizikai arany előállításáról szól ez a mágikus diszciplína, hanem az ember belső transzmutációjáról: a lélek és a szellem egyesítéséről, amit alkímiai menyegzőnek hívnak az alkimista könyvek. Más kérdés, hogy az alkimisták titkos laboratóriumaikban kísérleteztek és ily módon lényegében kémiai, illetve sokkal inkább mágikus-okkult praktikákat üzemeltettek. Az alkimisták operációi – elfogultság nélkül állíthatjuk – a mai tudományt és józan észt messze meghaladó csodákra: természetes és természetfeletti kuriózumokra voltak képesek. Hogyan? Ismerték az élet okkult (rejtett) titkai, ezáltal képesek voltak önmagukat arannyá változtatni: a szabadság, a boldogság, a tudás és a halhatatlanság állapotába emelkedni. Ez volt a kvintesszencia megteremtése. A mai világban az alkímia egyes elemei fellehetők az önismeretről, személyiségfejlesztésről, spiritualitásról és ezotériáról szóló tanításokban.

 

Az alkímia három világban dolgozik: szellemi, lelki és anyagi. Hermész a hagyomány szerint 44 000 évvel ezelőtt érkezett Egyiptomba, ahová átemelte Atlantisz tudásának egy részét és kiképezte utódait, megalapította a misztériumiskolákat és beindította a tündöklő birodalmat. Múmiájának kezében találták meg állítólag az alkímia legszentebb kultikus kéziratát, a Tabula Smaragdinát, azaz a Smaragdtáblát. Az ebben foglalt tudás megfejtésére és felhasználására vállalkozott sok-sok király és uralkodó az évezredek folyamán.

 

Diocletianus idejében a rómaiak Kr. u. 296-ban leverték az egyiptomiak lázadását, s az ősi alkimista műveket elégették Alexandriában. Az is bizonyítja az alkímia működőképességét, hogy Róma kifejezetten tartott attól, hogy mesterségesen előállított aranyból felkelést fognak pénzelni ellene. Sőt mi több, az ettől való rettegésből kifolyólag üldözni kezdték az aranycsinálókat.

 

Aquinói Szent Tamás a “bölcsek kövéről” értekezett egyik esszéjében. De a Vatikán, a pápák és egyes csuhát viselők is komolyan érdeklődtek az alkímia iránt, míg a XIV. században XXII. János pápa meg nem tiltotta számukra az alkimista gyakorlatok végzését. De a későbbi korokból idecitálhatnám Galileit (1564-1642), R. Boyle-t (1627-91), Isaac Newtont (1642-1727) és G. W. Leibnizet (1646-1716) név szerint, akik abszolúte nem szkeptikusokként foglalkoztak az aranycsinálással.

 

Az Egyház a hit és az erkölcs védelmében helytelenítette és bélyegezte meg az alkimistákat. Konkrétan bálványimádásban vétkezett az, aki alkímiával foglalatoskodott, s ennek megfelelően mágusoknak, gonosztevőknek, istenteleneknek és szentségtörőknek számítottak.

Roger Bacon az anyag egyfajta tudományaként tekintett az alkímiára és alapvetően hasznosnak tartotta. Nicolas Eymeric aragóniai főinkvizítor 1376 írt Directorium Inquisitorumában teljes mértékben támadta az összes mágikus mesterkedést, többek között az alkímiát is. De a különféle tilalmak ellenére – már csak úri passzióból is – művelték az alkímia fortélyait a nemesek. Az alkímia így továbbélt és beköltözött a fejedelmi udvarokba. A főbb mecénások közül említendő I. Francesco Medici (1541-87) nagyherceg, Szász Ágost (1526-86) választófejedelem és II. Rudolf (1576-1612) német-római császár. A rózsakeresztesek pedig titkos társaságokat alapítottak, amelyek ugyancsak az alkímia melegágyainak számítottak.

 

Az alkímiának hódolt: V. Károly francia és IV. Edward angol király is. II. Habsburg Rudolf pedig valódi megszállottja volt az okkultizmusnak és az alkímiának. Ez olyannyira így volt, hogy Keplerrel jó pár horoszkópot készítetett magáról, hogy a titkos tanokat mind jobban művelhesse. A Prágai Vár kivételes látnivalói közé tartozik az Arany Utcácska, melyet a várfalba épített icipici viskók szegélyeznek. A fáma szerint II. Rudolf király alatt alkimisták és asztrológusok lakták ezeket a helyeket, később pedig a 22-es számú ház szolgált Franz Kafka otthonaként.

 

Paracelsus, a XVI. század nagy alkimistája nevéhez fűződik a “Homunculus”, az első kísérlet az élet laboratóriumi létrehozására. Mivel elfojtani nem lehetett az alkímiát, ügyes csellel kiforgatták lényegéből és anyagi kutatási területté minősítették át: elsősorban a kémia, majd a laboratóriumi gyógyszerkutatás tudománya köszönheti neki születését.

 

Az egyik elsőként nyilvántartott magyar alkimista Erdélyi János prior volt. Meghökkentő, de még Mátyás királyra hivatkozó alkimista szöveg is ismeretes:

“Tudd meg, hogy ez a leírás hiteles. Ezzel Mátyás király igen tökéletes aranyat készített, s ebből Madonnás dukátokat veretett.”

A magyar jakobinus mozgalom egyik vezéralakja, Martinovics Ignác is alkimista volt, aki I. Lipót császárnak ajánlotta fel a szolgálatait. Mária Terézia a nehéz gazdasági és szociális helyzetre hivatkozva rendeletet hozott az alkimisták ellen, melyet 1768. április 25-én adott ki:

“Az összes alkimisták… napfényre kerüljenek, mint akik a birodalom lakosait a nyereségszerzés különféle ürügye címén becsapják, és őket gyakran és ismételten a tönk szélére juttatják… laboratórium felállításáról… eltiltassanak.”

Paradox módon Bécsben a hadsereg és a nemesi testőrség egyes tisztjei voltak képzett alkimisták. Például Székely László alezredes, Vay Miklós dandártábornok, Báróczi Sándor testőrezredes az egyik legjobb aranycsináló hírében állt.

 

A Végzet Lándzsájaként tisztelt szent ereklyét például több mint 50 uralkodó próbálta felhasználni alkimista célokra. Többek között Kasztíliai Izabella egy darab muszlint szúratott át a hegyével, hogy az majd szent ereklyévé váljon a Szent Lándzsa ereje által. Az osztrák Ferdinánd gróf engedélyeztette, hogy egy hordócska borba merítsék a lándzsahegyet, hogy az átenergetizálja a nedűt, ugyanis magnetikus kisugárzást tulajdonítottak neki. Míg Napóleon csak szeretette volna, addig Hitler meg is próbálta alkímiai célokra felhasználni Longinus Lándzsáját, merthogy roppant képzett alkimistákkal dolgozott együtt.

 

Alkimistákkal csaknem minden királyi udvarban találkozunk: Egyiptomban, Mezopotámiában, Babilóniában, az arab világban, a görögöknél, Indiában, Kínában, majd Európa királyi palotáiban és eldugott váraiban. Manapság a valódi alkímiát a titkos társaságok és testvériségek működtetik világszerte, s titkos tudományukat féltve őrzik a sóvár világi szemektől.

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..