Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Kis jégkorszak várható, a Nap 2030-ra sötétségbe borul – figyelmeztetnek a tudósok

A központi égitestünk napciklusáról készült új modell feltárta, hogy 2030-ra a naptevékenység legalább 60 százalékkal fog visszaesni, amit hasonló feltételeket fog teremteni, mint ami a legutóbbi kis jégkorszak alkalmával, 1645-ben volt tapasztalható.

 

2.1

 

Röviden a kis jégkorszakról:

Kis jégkorszaknak nevezzük a klimatológiában 14. századtól 19. századig tartó viszonylag hűvös időszakot.

Az átlaghőmérséklet Nyugat-Európában ebben az időszakban 1-2 °C-kal, világszerte pedig 0,5-1 °C-kal maradt el az 1960–1990 közötti időszak átlagától, azaz még mielőtt erősen érezhetővé vált volna a jelenkori globális felmelegedés. Ez utóbbinak az oka a kutatók nagy többsége szerint az emberi tevékenység nyomán erősödő üvegházhatás, míg a kis jégkorszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye volt. Az okokat többek között a naptevékenység csökkenésében, illetve a földi vulkáni aktivitás növekedésében (és a légkörben jelenlévő vulkáni hamunak a Nap sugárzását visszaverő hatásában) keresik a kutatók.

 

A kis jégkorszak időszakának pontos meghatározása körül jelentős viták vannak a klimatológusok körében. A szóban forgó korszakot az úgynevezett középkori éghajlati optimum előzte meg, amikor például a vikingek le tudtak telepedni Grönlandon(987-15. század). Ottani településeik pusztulásához alapvetően járult hozzá a kis jégkorszak.

A Németalföldön 1315-től egészen a következő évtized elejéig szinte folyamatos esőzések voltak, emiatt rendszeresen odaveszett a termés. Sokan ezt tekintik a kis jégkorszak kezdetének. Mások 1430-ra teszik a kezdetét azzal, hogy a 19. század közepéig tartott. Az európai gleccserek például 1850-ben voltak a leghosszabbak a legutolsó jégkorszak óta. Londonban 1814-ig vásárokat lehetett rendezni a befagyott Temze jegén.

Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult. A 16. század egész második felében a tél jellemzően novembertől márciusig tartott, sok hóval és jéggel. A nyarak hűvösek voltak, ősszel gyakori volt a pusztító vihardagály Hollandiában.

1586 decemberétől egészen 1587 szeptemberéig tartott a kis jégkorszak első mélypontja. Még a 17. század első negyede is hideg volt. Tanúskodnak erről olyan korabeli holland és flamand festők művei is, mint Hendrick Avercamp és ifj. Pieter Brueghel. A 17. század második negyedétől az időjárás melegebbé vált, például az 1636-os és 1637-es tél rendkívül enyhe volt.

Észak-Európa klímájára a Nap aktivitásának három minimuma is hatással volt ebben az időszakban: a 70 évig tartó Maunder-minimum 1645-1715 között, a Spörer-minimum körülbelül 1415-1510 között, valamint a Dalton-minimum 1795-1820 között.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kis_j%C3%A9gkorszak

 

172 éve annak, hogy a tudósok felfedezték, hogy a Nap aktivitása egy 10-12 éves periodicitás szerint változik. Viszont, mindegyik ciklus egy kissé eltér a többitől, s a mai napig egyik oksági modell sem tudta teljes mértékben megmagyarázni ezt a fluktuációt. Sok napfizikus úgy magyarázza a napciklusok okát, hogy azokat a Napban található áramló fluidum által kiváltott dinamó okozza. Most Zharkova és kollégái felfedezték, hogy egy másik dinamó bevezetése, amely a felszín közelében található, meglepő pontossággal teszi teljessé a képet.

 

„Mágneses hullámösszetevőket fedeztünk fel, melyek párokban tűnnek fel, s a Nap belsejének két különböző rétegéből erednek. Mindkettőnek megközelítően 11 éves frekvenciája van, bár ez az ismétlődés kissé eltér, s időben eltolódott. A ciklus során a hullámok a Nap északi és a déli féltekéje között fluktuálnak. Ha egyesítjük a két hullámot és összevetjük a jelenlegi napciklus valós adataival, akkor azt találjuk, hogy előrejelzéseink 97 százalékos pontosságúak lesznek.” – magyarázta el Zharkova.

 

Zharkova és kollégái modelljüket a kaliforniai Wilcox-i Nap Obszervatóriumban végzett mágneses mező megfigyelések „elsődleges összetevőinek elemzése” nevű technika felhasználásával vezették le. A mágneses mező tevékenységeket vizsgálták három napciklus folyamán, amelyek az 1976-2008 közötti időszakot ölelték fel. Ráadásul, előrejelzéseiket összevetették a napfoltok átlagos számával, ami a szolár-aktivitás egy másik meghatározó jelölője. Valamennyi jóslás és megfigyelés közel egyezett egymással.

 

A soron következő napciklusokra előre tekintve, a modell azt jelzi, hogy a hullámpárok mindinkább eltolódnak a 25. ciklus alatt, amely 2022-ben fog tetőzni. A 26. ciklus során, amely a 2030 és 2040 közötti évtizedet öleli fel, a két hullám pontosan nem lesz szinkronban egymással, ami pedig jelentős mérvű visszaesést fog eredményezni a naptevékenységekben.

 

2.2

 

„A 26. ciklusban a két hullám pontosan egymást fogja tükrözni, vagyis egyazon időben fogják elérni a maximumot, de a Nap ellentétes féltekéjén. Az együtthatásuk bomlasztó lehet, vagy megközelítőleg bomlasztó.” – közölte Zharkova. – „Valójában, amikor a hullámok majdnem szinkronban vannak, akkor erős kölcsönhatást vagy rezonanciát mutatnak, s ilyenkor erős naptevékenységet tapasztalunk. Amikor nincsenek egymással összhangban, akkor szolár minimumokat látunk. Amikor a két fázis teljesen elkülönül egymástól, akkor érzékeljük a legutóbb a 370 évvel ezelőtti Maunder minimum során tapasztalt viszonyokat.”

Forrás: http://yournewswire.com/mini-ice-age-coming-by-2030-sun-will-be-dark-warn-scientists/

Fordította és szerkesztette: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..