Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Kollektív karma – Csoportkarma

Ugyanazon a Földön élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk és számos függőségünk is azonos. A spirituálisan gondolkodó embereknek nem csak önmaguk karmájával, hanem ezzel egyidejűleg az emberiség kollektív karmájával is szembe kell nézniük, ha meg akarják váltani a sorsukat. Kényes téma ez, hiszen az elmúlt évezredekben sok minden megváltozott a Föld sorsában, s éppen egy világváltás küszöbén állunk, amikor mindenki csak magával akar foglalkozni.

 

A karma törvénye az ok-okozat törvénye, mely azt mondja ki, hogy minden cselekedetünk és tettünk visszahat ránk. Így a gondolataink, a kimondott szavaink és a tetteink bumerángként térnek vissza hozzánk. De nem mindig volt ez így.

Hozzávetőlegesen kétezer évvel ezelőtt még nem létezett ilyen szigorú értelemben vett egyéni karma. Ehelyett csak csoportos karma vonatkozott az emberi testbe költöző fejlődő lelkekre.

Történetesen, ha valaki annakidején teremtett egy karmikus helyzetet – mindegy milyen előjelűt –, akkor nem feltétlenül őrá hatottak vissza a karmikus erők. Elképzelhető volt, hogy egy másik hozzátartozójára, családtagjára tették át a karmikus visszahatásokat, azaz illesztették bele sorsútjába a karmikus rendezés lehetőségét és feladatát. Megesett, hogy nem az bűnhődött, aki a bűnt elkövette, illetve nem az kapta a jutalmat, vagyis nem annak a valakinek írták jóvá a karmájában a negatívumokat, aki a javító tettet véghezvitte, hanem valaki másnak. Ez a csoportkarma egyik gyakorlati lényege, sajátossága. Ilyen sarkított értelemben vett kollektív karma manapság már nincs, hasonló igen, de az nem pontosan így működik.

 

A kollektív karma kizárólagosan Krisztus megjelenéséig jellemezte az emberiség nagy részének a sorsát. Krisztus kiemelte az emberiség kamaszodó lelkeit egy olyan fejlődési mederből, ahol addig csak és kizárólag kollektív karmában élhettek. Onnantól indultak el az egyéni életösvények, vagyis a személyre szabott életutak egyéni karmával megpakolva. Ez mindenképpen időszerű volt, mert a fejlődésünk ezt kívánta. Individualizálódnia kellett az emberiségnek, ami azt jelenti, hogy nem takarózhatott tovább a csoportszellembe tartozás elmismásoló politikájával önmagát örökösen felmentve a tettek következményeinek súlyai alól, hanem el kellett kezdenie felelősséget vállalni saját magáért. Ma mégis sokan e stratégia szerint próbálnak meg élni.

Ezzel természetesen nem szűnt meg a kollektív karma, csupán a hangsúly helyeződött át az egyéniségre. Képzelj el egy nagy hajókötelet, amelyben a kis szálak alkotják az összesodort emberi sorsokat. A hajókötél eleje és vége egy megszabott, rögzített út, ami fix, hiszen az emberiség valahonnan, valahova tart. Ilyen szempontból van kezdet és vég. S te mindeközben haladsz az életutadon, a sorsod kígyózik, ahogyan a szálak tekergőznek. Része vagy a kötélnek, de egyben önálló eleme is. Individuum vagy egyéni úttal. Sok hozzád hasonló elemből épül fel a kollektíva. A fő különbség, hogy önálló része vagy egy csoportnak és nem egy egységes massza kibogozhatatlan eleme. Utóbbi esetben csak csordaszellem alakulna ki, ami a 21. században már nem szolgálja a lélek kibontakozását.

 

Krisztus megjelenéséig más volt a felállás. Talán leginkább egy folyóhoz hasonlított az élet és maga a karma, amiben áramlások jönnek létre. Te akkor az egyik pici áramlás lehettél. Ugyebár az Élet folyója ma is valahonnan valahova folyik? Ennél fogva nem tudsz sokáig árral szemben úszni, ezért többnyire az árral egy irányba sodródsz. Az, hogy te most fent helyezkedsz el, vagy alkalmasint lent ebben a végeláthatatlan hömpölyegben, az már egy másik kérdés. Jézus vitathatatlan érdeme, hogy az emberiséget kiemelte a csoportkarmából, megteremtve ezzel az egyéni karmák lehetőségét, vagyis a szabadulás esélyét. Ezt hívjuk megváltásnak. Nyilvánvaló, hogy az individuális karmával a kollektív nem szűnt meg, csupán kibővült általa. Ezt tartsuk mindig szem előtt.

 

A kollektív karma alatt egy olyan jelenséget értek, amit a folyóhasonlat fejezett ki leginkább. Alapjában véve a Földnek is van karmája és attól függően, hogy az emberiség mikor éri el a Sorsírók által előirányzott, megkívánt szintet, nagyon meghatározó kölcsönös sorsunkra vetítve. Itt az emberiség és a bolygó szelleme (Gaia) közötti együttműködés eredményességére célzok. A közös kisugárzás kollektív karmát teremt. Magyarul nem mindegy, hogy mennyire tiszta, avagy piszkos az élet folyója. Az energetikai környezetünk nagyban befolyásolja a teljesítményünket és a hatékonyságunkat.

Megjegyzem, a Földanyának is van karmája, s neki sem mindegy, hogy mennyi és legfőképpen milyen minőségű sorsot kell eltárolnia, képletesen a hátán cipelnie. Ő biztosítja az élet közegét számunkra.

Mi lelkekként kölcsönösen adunk egymásnak és kapunk egymástól impulzusokat. Ez is karmát teremt, valamint egy függőségi viszonyt, illetve egy összefonódást is kivált karmikus szinteken. Ha az emberiség sok olyan individuumból tevődik össze, akik túlterhelődtek karmikusan, akkor ez közvetve, de elég nyomatékosan visszaveti Gaia (a Földanya) karmikus életét. Ez elmehet egy adott tűréshatárig, az ún. káoszpontig, hiszen a fejlődés fluktuációkból tevődik össze. Mindazonáltal, nem haladhat meg egy kritikus határt, mert annak beláthatatlan következményei lennének a planétaszellemre nézve. Ezért a Sorsírók bele-belenyúlnak a kollektív karmába minden olyan közelgő alkalom előtt, ami előrevetíti a visszafordíthatatlan karmikus egyensúlytalanság bekövetkezését.

 

Noha egyéni sorsutakat élünk, lépten-nyomon hatunk egymásra karmikusan: támogathatjuk, de le is fékezhetjük egymást. Manapság relatíve kevés azon lelkek száma, akik képesek kompenzálni a többi, szintén szabad akaratú, de önző és destruktív életet megvalósító lelkek karmáját. Ilyesformán nem elég a valóban fejlődőknek megvívniuk a saját csatáikat, még a többiek által gerjesztett visszahúzó erőkkel is meg kell küzdeniük. Ebből is látszik mily hatalmas az emberiség kollektív ereje. Kérdés: mi mire használjuk fel?

A kollektív karma azt is eredményezheti, hogy hiába szeretnéd te egy emberöltő leforgása alatt elsajátítani azt, ami a Föld spirituális iskolájában tanulható, ha közben lépten-nyomon lehúznak a környezetedből feléd áradó rezgések. Természetesen van esély és remény a megváltásra, de nem könnyű személyesen megszabadulni a földhöz kötő energiáktól.

 

A kollektív karma szerencsére nem azt jelenti, hogy feltétlenül meg kell várnod, amíg a többi lélek is felnő a feladathoz. Az individuum megválthatja a saját életét és felszabadulhat egyénileg még akkor is, ha mások ezt akadályozzák. Ehhez valódi spirituális gondolkodásra és módszerekre van szükség.

 

A kollektív karma körébe sorolandók azok a kézenfekvő tendenciák, amikor kiirtjuk az esőerdeinket, beszennyezzük a termőtalajt, az óceánokat, a légkörünket, apránként fejetetejére állítva ezzel az egész ökoszisztémát. Ergo kevesebb tiszta levegőt, egyre fogyatkozó tiszta vízkészletet, ugyanakkor növekvő globális felmelegedést hagyunk örökül utódainkra. A Sors fintora, hogy eme utódok előbb-utóbb mi magunk leszünk, csak éppen másik testben. Összességében ebbe sem gondol bele a ma embere, amikor szemetét jó mélyre elássa a talajba, vagy elégeti, vagy épp a tenger fenekére süllyeszti. Pedig jó lenne…

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..