Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Kopernikusz és az ő fordulata

Minden forradalmi változás szembetalálkozik a fennálló ideológiák ellenállásával, úgyszólván beléjük ütközik. Sokan felháborodnak azon, hogy ha valaki megkérdőjelezi a bebetonozott eszméket. Holott aki gondolkodik, az nem tesz mást, mint korlátokat és tabukat döntöget le, előbb a sajátjait, azután – ha marad még ereje – másokét is. A kopernikuszi fordulat jó példa erre és sok minden másra is.

Ha azt hisszük, hogy a középkorban könnyebb volt az élet és az egyéni fejlődés, akkor vegyük számításba, hogy Kopernikusz (1473-1543) a reformáció korában élt és alkotott, csillagászati megfigyeléseit pedig egy meglehetősen feszült politikai és vallási korszakban végezte.

Erőteljes katolikus neveltetést kapott elsősorban nagybátyja révén. A Krakkói Egyetemen kezdett asztronómiát tanulni. Megtanult tájékozódni a csillagok állása alapján, tudott horoszkópot készíteni és természetesen elsajátította az akkori világképet. Így ismerkedett meg a ptolemaioszi, más néven geocentrikus (földközpontú) világképpel.

Bolognába vitte sorsa, ahol D. M. Novara da Ferrarával dolgozott együtt. Kanonoki kinevezése után Padovába ment, ahol asztrológiai orvoslást tanult. Itt álljunk meg egy pillanatra! Itt áll előttünk egy katolikus pap, aki közgazdász, matematikatudós és katonai parancsnok is egy személyben, és ő orvosi asztrológiát tanul. Vajon miért? Elsősorban azért, mert a középkorban a medicina felhasználta az asztrológia eredményeit. Akkor még teljesen elfogadott volt, hogy a csillagok mozgása, állása és kisugárzása meghatározza az emberek sorsának alakulását. És ma miért nem?

Kopernikusz első ízben, még nem végleges formában egy brosúrában fogalmazta meg a nevéhez fűződő elméletét. (Commentariolus) Ebben kifejtette, hogy szerinte a Föld forog a tengelye körül és a mozdulatlan Napot egy év alatt kerüli meg. Eleinte azért tudott ez az elmélet megjelenni, mert nem mint világképet mutatták be, hanem csupáncsak egyet, a bolygók mozgását leíró matematikai koncepciók közül.

Mi volt a heliocentrikus (napközpontú) kozmológiai teória előtt? Erre a kérdésre azért nem lehet egyértelműen válaszolni, mert a napközpontú világképpel a legősibb indiai szövegekben is találkozunk. De nem idegen a görög tudósoktól sem. Legyen szabad utalnom Arisztarkhoszra, aki egy hasonló modellt dolgozott ki az i.e. 3. században.

Kopernikusz fejében a következő kép élt: a Nap áll a középpontban, s körülötte a kering a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ezeken kívül helyezkednek el az állócsillagok. A Föld tengelykörüli forgása kelti azt a benyomást, hogy a csillagok forognak a Föld körül. Kopernikusz tudta, hogy a Hold havonta egyszer megkerüli a Földet, míg a Föld egy év leforgása alatt a Napot. Tisztában volt a Nap pályájának – Ekliptika – elhajlásával. Elmélete jelentősen egyszerűsítette a geocentrikus világképet és egy koherens rendszert állított fel. Ezt a nagy változást hívjuk mi kopernikuszi fordulatnak, amely lecserélte az arisztotelészi kozmológiára épülő ptolemaioszi (földközpontú) világmodellt, amely pedig rímelt a Biblia bizonyos megállapításaira.

A fordulat abban állt, hogy az embernek le kellett mondania arról a számára roppant előnyös és vonzó kiváltáságáról, hogy ő áll az egész világegyetem középpontjába. Ezt – elhihetjük – nem akarta egykönnyen megtenni. Sok ember körömszakadtáig ragaszkodott a geocentrikus világmodellhez.  1616-ban tiltólistára került Kopernikusz elmélete, de a későbbiekben számos állítása létjogosultságot nyert, s a mai napig egyike a modern asztronómia alapelveinek.

A korszakalkotó gondolkodó a római pápához címzett előszavában említette, hogy tulajdonképpen ókori szerzőktől kölcsönözte annak ötletét, hogy a Föld forog, s nem áll mozdulatlanul. S ezzel nem is lett volna nagy baj, ám Galileo Galilei ezt a modellt a maga saját következtetéseivel együtt deklaráltan valóságként kezdte hirdetni, s ezért kellett neki eretnekség vádjával az inkvizíció elé állnia.

Beszélhetünk arról, hogy Kopernikusz tévedett, amikor azt hitte, hogy a bolygók körpályán mozognak a Nap körül, mivel valójában ellipszis pályán keringenek. A lengyel csillagásznak nem sikerült kiküszöbölni, csupán csökkenteni az epiciklusokat. Az epiciklusok olyan bolygómozgások, mintha haladásuk közben a planéták kis hurkokat írnának le. Ezek korábban kissé bonyolulttá tették a leírásukat. De ha eltekintünk egynémely pontatlanságtól, akkor nagy horderejűként értékelhetjük Kopernikusz munkásságát.

A kopernikuszi világképnek azonban van még egy nem túl pozitív vetülete, bár ez inkább az emberi fejekben leképződő vetület. Addig minden rendben van, hogy a kopernikuszi fordulat rávilágított arra, hogy a Nap a fényforrása a Naprendszernek, s ennek a szimbolikus és a konkrét jelentősége vitathatatlan. Azonban, az ember ezt nem megfelelő módon értelmezte, minthogy nem a szellemi felemelkedés eszközét látta ebben, hanem a kegyvesztettséget. Azaz, amennyiben a Nap a középpont, a fény forrása és mi körülötte keringünk, akkor az ezotéria olvasatában ez egy nagyszerű lehetőség az emberi felemelkedésre. Ámde a középkor viszonyai közepette, materiálisan szemlélve ez nem szól másról, mint csupán az égitestek mozgásáról, így ezzel kipottyantjuk az embert a világ középpontjából (holott mint mikrokozmosz egyfajta középpont), és belehelyezzük egy kiszolgáltatott, rideg és gépies, mechanisztikus kozmológiába (ami antispirituális), ahol mindent a nagy testek vonzása és taszítása határoz meg. Így teljesen lélektelenné és elhagyatottá válik az ember.

Attól függően, hogy ki milyen síkon értelmezi a kopernikuszi fordulatot, örülhet vagy bánkódhat miatta. Mindenesetre tanulságos történetnek találom.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..